Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-113
CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 29. 1867.) 131* vény. Szabad legyen nekem e tekintetben az igazságügyi miniszter úrnak, t. Horvát Boldizsár képviselő társamnak 1865-dik év november 8-dika táján közhírré tett. és igen jeles ama szavaira utalnom a t. ház figyelmét, midőn ő, a t. képviselő úr, most igazságügy miniszter, elismerve a védelem kötelezettségét, és azt egyúttal ajánlva elfogadás végett, áttér egy másik tárgyra, mely igy kezdődik: „hogy ezen tárgyalást és megoldást, tehát a védelmi kötelezettség tárgyalását és megoldását meg fogja előzni egy más belügyi kérdés, t. i. az 1848-diki törvények tényleges elismerése és életbeléptetése.* (Közbeszólás: Megvan!) Uraim! az életbe léptetés csak akkor van meg, midőn azon törvény valósággal él. Most, azonban e törvényeknek egyes czikkei, lehet, hogy élnek, de magok e törvények nincsenek e nemzet életében. (Olvassa tovább az idézeti mondatot:) „E nélkül oly veszélyes előzményt állítana föl az ország, mely idő folytán az összes alkotmány bukását maga után vonná. Erre hivatkozva, bár mily törvény életbe léptetését fölfüggeszthetné a fejedelem, azt mondván: „Ez nekem nem tetszik, ezt mielőtt gyakorlati életnek átadnám revideáltatni kívánom 1 *', a mi lassankint oda vezetne, hogy csak azon törvények nyernének gyakorlati érvényt, a melyek a fejedelenmek tetszenek, a, többi pedig holt betű és irott malaszt maradna. Ismétlem, ily veszélyes előzményt, a melyet az alkotmány tökéletes paralysisa követne, az országgyűlésnek fölállítani nem lehet, nem szabad." Ez lévén a t. képviselő úrnak igen jeles, és maga a haza által köz-tetszéssel fogadott törvényszerű véleménye, bátor vagyok ezt önmaga a mondó s egyúttal Pest Józsefvárosa érdemes képviselőjének ezen nézete ellenében fölállitani. Azt mondja továbbá a t. képviselő úr — és ez igen nevezetes dolog arra nézve is, hogy helyre vannak-e már valóságosan állítva törvényeink ? — hogy: „Valamely törvény, melynek érvényessége bármely oknál fogva fölfüggesztetett, helyre akkor állíttatik, midőn azok érvényessége ismét el van ismerve és a végrehajtás akadályai elhárittattak." Engedelmet kérek, a törvények mindaddig, mig a végrehajtás akadályai nincsenek elhárítva, végrehajtva nincsenek. Azt mondta továbbá, hogy az 1848-diki törvényeket ő felsége akkor állította helyre, midőn a miniszterelnököt megbízta magyar minisztérium alakításával. Én azt hiszem, t. képviselő úr, hogy a 48-diki törvényczikkeket nem, hanem a 48diki 3-dik törvényczikknek azon részét, a mely minisztériumot állit, alakilag igenis akkor állította helyre; de magokat a törvényeket ez által még nem állította helyre. {Jobbról: Nem úgy van! Balról: Úgy van!) Ha hibásan fogtam föl képviselő úr állítása kitételét, akkor az azon lapnak tulajdonitható, mely azt közli, a „Pesti Napló-'-nak: ebben ugy adatik elő. Azt kérdi beszéde végén a t. képviselő úr, hogy miért kívánok többet a szegény hazától annál, mint a mit az megbír ? vissza akarom-e vetni a provisoriumok azon nyomorába, stb. melyben szenvedett ? s ennek következtében mondja, hogy óhajtja, mikép én is óhajtsam, és igaz szívből azt óhajtsam. hogy az én politikáin az országban többségre ne vergődjék. T. képviselők, én úgy hiszem, hogy a provisorium óhajtását legkevébbé lehet azok ellenében fölhozni, a kik Magyarország alkotmányát egészben helyre akarjuk állítani és a kik a provisoriunmak fő elveit törvényesíteni nem akarjuk. A mi pedig azt illeti, hogy nemzetemben azon vélemény többségre jusson-e vagy ne. melyet elvtársaimmal én is képviselek? az nem a mi , és nem a képviselőház , de egyedül a nemzet dolga. Tisztelt képviselő úr! En óhajtom, hogy azon politika, melyet a ház többsége követ, legyen áldásos a hazára és népére; | azonban, a mint én azt óhajtom, meg kell engedni i azt önöknek is, habár a többséget képezik is. hogy | ha hazám és nemzetem a többség mostani politi; kaját nem tartaná üdvösnek, de üdvösnek tartaná igen is azon politikát, melyet én egész éltemen át követtem s melyért most is küzdök, akkor meg kellene önöknek azon politika előtt hajolniok, {Zajos helyeslés a szélső bal oldalon.) A t. képviselő úr a történelemre hivatkozik még, hogy minő áldásdús volt Magyarországra nézve a Habsburg-háznak trónra hivása egész mostanáig. Én ez áldásra nézve nem emnagam szavaival felelek, hanem felelek ismét Szalay László imént fölhozott történetének soraival, ki azon jót. mit Magyarország akkoriban és azóta is élvezett, valószínűleg igen hiven rajzolta. 1602-dik évi febr. 22-kén igy irtak föl az ország karai és rendéi ő felségéhez, a királyhoz... (Közbeszólás: Ez akkor volt!) Igenis, az akkor volt, azon kor alatt, a melynek áldásait akarják nekünk ás hazánknak most is, és a melynek áldásait hozták föl ellenünkben. A feliratban tehát ezek mondatnak: „Magyarországrendéi panaszt emelnek Isten és király előtt, hogy kérelmeik orvoslás nélkül hagyattak, hogy kínjaik, szenvedéseik napról napra növekednek, mélyebb gyökeret vernek. Nem csak törökök és tatárok dulakodnak a hazában, de ezeknél még inkább a keresztyén segédhadak , kik kényök-kedvök szerint pusztíthatnak, gyújtogathatnak, gyilkolhatnak fenyitetlenül. Az idegen zsoldos csapatok városokat, falvakat, telkeket, házakat foglalnak el szemtelenségökben, elosztják magok között, mint sajátjokat, zselléreik, rabszolgáik gyanánt nézve a 17*
