Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1867.) 125 Ezeknél fogva az állítólagos különbséget támogató elmélkedés nem helyes. Ráday László gr. jegyző: Thury Gergely! {Eláll! Halljiík!) Thury Gergely: T. képviselőház! (Zaj. Elnök csönget.) Ki levén a kérdés merítve, épen úgy, mint a t. ház türelme, nyilatkozatomat csak pár szóba foglalom. (Zaj. Halljuk!) Minden nemzet politikai életének föltétele saját ügyeiben kizárólagos határozati joga. E jogot, ha nem is gyakorolta tényleg mindig Magyarország, de, de jure, föl nem adta soha. Miután a többség javaslata ezen jogot koczkáztatja, ellene, és a kisebbség javaslata mellett szavazok. (Helyeslés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző : Besze János! (Halljuk ! A szószékre!) ' Besze JánOS (a szószékre lép) : T. képviselőház ! Zsarnay barátomnak azt mondom, hogy az általa említett nap nem azért éri el délpontját, hogy jótékony meleg sugaraival a lelkesedés csiráját s bimbóját leforrázza; (Derültség) hanem azért, hogy még a szentjánosbogárka is kiszívja phosphorusát, és hogy az is világítson annyit, a menynyit képes, hogy magasztalja a természetet: azaz hogy a követ lelkesítse a népet, és kötelességének, föladatának, ereje szerint feleljen meg. Azért meggyújtom azon kis lámpát, melybe az Isten kegyelme még olajat adott. (Éljenzés. Derültség. Halljuk!) Uraim! soha még nép országgyűlést oly áhítatos érzelemmel nem várt, mint a j'elent. Mindenütt, jobbra-balra , a merre, csak keltem, jártam, azt hallottam: Csak már a országgyűlés közelednék ! És ím itt van az az országgyűlés: megértük ugyan alkotmányunkat, felelős minisztériumunkat, de a népnek rögtön, mindjárt malasztokat nem vihetünk, mert a teherben úgy részesül, mint eddig, s készségére még számit az ország, minekelőtte ez újonnan visszanyert alkotmányosság malasztját megnyerné. Azért engedjék meg nekem a t. képviselő urak, hogy én ezen sok szónoklati bokréta közé, minekelőtte összefonatnék egy koszorúba és a haza oltárára tétetnék, egy parlagi virágot szőjek , mely megfogamzik minden gyalogúton. Szólni akarok, uraim! röviden, mert látom, kimerült a t. ház türelme annyira , hogy az ellen még Atlas-vállal sem képes senki küzdeni, és ha egyszer türelme elveszett, minden tmalmas. (Tetszés.) A nép olvastatja és olvassa az itt elmondott beszédeket; de minden perczben oly terminusokra bukkan, hogy nem érti, hallgatja, dicséri, és elfordul tőle. Miért ? Mert terminus technicusokkal élünk. Mindig hallja az ily kifejezéseket: opportuiiitas, dualismuSy delegatió, paritás, persona! unió sfb. j de nem érti. Azért szükségesnek tartom magyarul mindezeket megnevezni, hogy ha én is saját előadásomban használni akarnám rövidség okáért, azokat a nép megértse, hogy mit jelentenek. (Halljuk!) Opportunitás : nem az épen egészen, a mi kellene, de az, a mi lehetséges. (Nagy derültség és tetszés.) Dualismus: két egy teszen kettőt, de a kettő nem egy, hanem együtt erősebb. (Zajos és hosszas derültség és éljenzés. Elnök csönget.) Delegatió : az országgyűlés teljhatalmú kiküldöttsége. Paritás: egyik olyan, mint a másik; (Nagy derültség és éljenzés) egyik a másik mellett; egyik sem a másik fölött. (Helyeslés.) Personál unió: két külön álló, külön gazdálkodó uradalom egy gazda birtokában; de vészek idején közösen védik egymást; tehát a védelmi költséget a delegatió utján közösen vetik ki. és kiki maga beszedi. Ezek azon diák szavak, melyeket szükségesnek-tartottam megmagyarázni. (Helyeslés.) A szónokok, varázserejü hatalmoknál fogva, okoskodásokkal elárasztottak bennünket. Nem kell okoskodnom ezek fölött, nem is tenném; hanem azon bokréták virágai közé oly tövisek is hullottak, melyek mélyen sebzik az alkotmányszerető. nemzete jogait élettel, halállal, törvénynyel föltartani küzdő embert. Uraim! Tegnap volt egy nap, (Derültség. Közbeszólások: Ma is van!) midőn az igazságügyminiszter úr egy vezérszónok ai'gumeníatióit megsemmisiteni ügyekezett: és mennyire fájt ez azon vezérszónoknak! De mennyire kiáradt fájdalma Tiszának! Olyannyira, hogy meg nem állhatta, hogy épen az igazságügyminiszterre az igaztalanság bélyegét ne süsse, csakhogy ezen szóhasonlitás contrastját elejébe visszatorolhassa. Ezt tenni meg nem állhatta fájdalmában. (Nagy zaj.) Mi pedig mindent elhallgattunk eddig a haza szent érdekében. Uraim! senki a hazafisággal ne kérkedjék, mutassa meg tettel, hogy szereti hazáját; hazafi tettel pedig megmutatja akkor, ha most. midőn a keveset kapott népnek lelkesedése ismét igénybe vétetik, a vészek perczei előtt, midőn az egész nemzet erejét egyesíteni kell, nem hinteget^ oly konkolyt, mely a lelkesedést elzsibbasztja. ijÉíjwizés. Rendre ! Halljuk!) Bár legjobb szándékból teszik is, hiszen hazafiúi szent érdekből; de kárt tesznek akaratuk ellen, mert a népnek lelkében megmaradnak az oly mondatok és felejthetetlenek. (Rendre! Zaj, Halljidi! Halljuk!) Elsorolok néhányat : és ítéljen saját az, ki mondotta, helyén van-e a haza újjáalakulása perczében, midőn a nép erejét még lelkesíteni kell, midőn még vészek előtt állunk: a mostani ország-