Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-112
126 CXH. ORSZÁGOS ULES. (Marcz. 28. 1867.) gyűlés működését annyira nép szer üteleniteni akarni, sőt a sikert csiráiban megfojtani igyekezni, ha módjokban lenne. (Zaj. HaUjtik!) Uraim! a sok közt nem is tudja az ember, hol kezdje. (Nagy derültség.) Hisz igazat mondott Ragályi, hogy beszélni mindent lehet. {Igaz! Zaj. Derültség.) Bizony meg is mutatták, hogy beszélni mindent lehet. (Nagy derültség. Éljenzés) Mert, midőn olyanokat hall az ember, hogy midőn a provisisoriumok rendszerén, Bach és Schmerling systemáján keresztülugratott, egy párvonalban egy szónok azt mondja Schmerling és Bach után, hogy Beust és Deák urak is oly provisoriumot állítanak föl, melynek jövője nincs, mely alkotmányunkat aláássa, függetlenségünket föláldozza: uraim! ez nem jó hangzású hazafiság, ezek nem oly hangok, melyek lelkesítenék a népet, és benne a bizodalmat gerjesztenék. (Nagy zaj. Úgy van l Egy szó a szélső bal oldalon: Ez fáj úgy-ef) Nem fáj nekem; nem, mert én ismerem a népet, melyre oly gyakran szoktak hivatkozni. Józan az, és fölfogja azt, mi lehetséges, tudja, hogy biztos a jövője és sorsát föl nem áldozza közülünk senki. A mely képviselő a népre hivatkozva, az ellenkezőt akarná, bizonyítani, hivatását nem teljesiti. Azt mondják, hogy mi föladjuk az alkotmányosság várát. Egy szónok azt mondta, hogy örvendünk, ha kardbojtunkat kibonthatjuk és azzal fényeskedhetünk a föladott várért; a másik pedig azt mondta, hogy vajmi nehéz lesz visszafoglalni ezen várat. Gróf Károlyi keletre és nyugatra hivatkozva majdnem lehetetlenné teszi a vár visszafoglalását, melyet mi soha el nem vesztettünk; hanem legfeljebb föladtuk azon agyrém-fellegvárakac, melyeket a t. gróf keleti és nyugati combinatiókból épített. (Tetszés a jobb oldalon.) Isten tudja, mit akar számunkra biztositani, a mi azonban jelenleg kevesebb a^„nesze semmi fogd meg jól a-nál. (Nagy derültség. Éljenzés) Uraim! bele fuladna az ember lelke, ha elő kellene számlálnia mindazon vádakat és gyanusitgatásokat, melyek a szónokok hosszú sora által fölsoroltattak, s melyeket, ha annak idejében szóhoz jöhettem volna, bővebben taglalni szent kötelességemnek tartottam volna. De most nem akarván a ház türelmével visszaélni, nem marad egyéb hátra, mint hogy elszakítsam azokat; nagy kárt j úgy sem tesznek, se itt, se kün. (A ház nagy deJ rüitsége közt a kezében tartott jegyzeteket eltépi. AtaI nos, hosszas derültség.) Ha azt akarjuk, hogy a nemzet nagy és I virágzó legyen, ne feszítsük meg elménket azI zal, hogy mikép lehetne alaposan régi ős töri vényeinket Verbőczy dicső szellemének ráíná; jába bele foglalnunk. És valóban furcsának tetj szik, midőn a modern szellem ellen harczol a nép i fiának magát nevező Madarász. Az arany bulla ko| rára hivatkozik, és a keresztes háborúk idejét vallí ja legüdvösebbnek, a mostani időt pedig a nemzet ! jogait föláldozónak. Valóban ha rá tekintek, igen j rococo képet mutat. (Tetszés. Nagy derültség és él! jenzés.) Madarász a római históriára szeret hivatj kőzni; én is hivatkozom arra. Midőn Július Cae! sar a Rubiconig jutott, akkor a haza sebzett teljes | képpel, dúlt hajjal és arczezal jelent meg előtte, és . azt mondta: „Si jure venitis, si qua cives: huc usque licet." A gyanúsítgatás Rubiconját elérték. Uraim! a gyanúsítgatás lelkeink tiszta érzetéből, hazánk boldogságából merített buzgalmunk és munkálkodásunk ellen szórt fegyverei tompák ugyan, de elérték már azon pontot, melylyel ha a hazának jót akarnak, a népet meg fogjak kímélni. A nemzetet alaptalan, furcsán pattogó, de a boldogságra semmit nem hozó, csak koldusbotját még jobban megfaragó szavakkal lehet még egy ideig ámítani; de ha a nép kiábrándul, maga azon ember, ki a népet ily biztatásokkal áltatja, veszélyesnek fogja találni az előtte való megjelenést, és én azt mondom, hogy az ily gyanusitgatásokat a nemzet szent érdekében hagyják el! (Átalános nagy derültség.) Hogy én a 67-es bizottság többségének munkálatát pártolom, mondanom sem kell: mert megvagyok győződve, hogy csak a 67-es bizottság munkálatának életbe lépte és izmosodása fogja eszközölni azt, hogy Gödöllőből Schönbrun legyen, (Nagy derültség) és hogy valahára elérjük azon időt, a melyről a nagy Széchenyi mondotta, hogy „a magyar ha volt is, de csak a jövőben lesz." Ennyit most mondani elégnek tartottam. (Átalános derültség és éljenzés.) Elnök: A legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor lesz. Az ülés végződik d. u. 2 órakor.
