Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

118 CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1867.) nyék alkotásánál épen az opportunitás az, a melyet mellőzni nem lehet. A mely törvényhozó ezt figyelembe nem veszi, üdvös, czélszerü törvényt alkotni ritkán fog. {Helyeslés a középen. Fölkiáltások: ügy van!) Minden alkotmány, minden törvény, minden institntio az opportunitás postulatumánál fogva jött létre, és addig czélszerü, mig annak megfelel. Ezt mondtam én akkor is, midőn a jelen országgyűlésen fölszólaltam azok ellenében, kik a jogfolytonosságban a törvények megtartására nézve is az opportunitás szempontjábólindultak ki. Egyes kifejezéseket, mik a vitatkozások folytában ellenem tán élesebben is voltak intézve, hasonlókkal viszonozni nem fogok. Ily feleselések se a vitatkozás tárgyát tisztába nem hozzák, se az ország javát elő nem mozdítják; az el nem fogúit közvéleménynek józan tapintata meg fogja mérni azok jelentőségét. {Élénk tetszés a középen.) Végzem szavaimat azzal, mit beszédem elején mondottam: hogy én a 67-es bizottság többségének javaslatát helyzetünkben a békés kiegyenlítés legczélszerübb módjának tartom, és ugyanazért pártolom. {Szűnni nem akaró viharos éljenzés. A ház tagjainak nagy része föláll. Éljenzés. Szavazzunk!) DimitrieviCS MÜOS : Somossy Ignácz ! {Nagy zaj. Szavazzunk!) Somossy Ignácz : T. ház ! Megvallom, erre a meglepetésre nem voltam készen, hogy előttem épen azon hazánkfia szólaljon föl. . . {Zaj. Elnök csenget. Eláll!) Elnök: Mig csend nem lesz. addig nem szólhat a t. képviselő úr. Somossy Ignácz: ... azon hazánkfia, kinek értelmi felső'bbségének az egész haza és fiai között magam is hódolok. S ennek folytán, hogy némi elfogultságban vagyok, nem tagadhatom; de miután épen az ő nyilatkozatából hallottam azt, hogy itten hihetőleg többé nem capicitálásnak — mert annyi idők folytán, mióta a 6 7-es bizottsági munkálat közkézen forog, kiki teljes meggyőződést szerezhetett s hozott magával e házba — hanem meggyőződés nyilvánításának van helye, mi az ő fölhívása szerint is addig, mig az ügy el nem döntetik, teljesítendő. Ez okból én is kötelességemnek tartom a szőnyegen lévő tárgyban nyilatkozni : s miután nyolcz napi vitatkozások mezején le van aratva minden, csak némi tarlózásra szorítkozom. {Zaj. Elnök csenget?) T. képviselőház ! Pártolom a kisebbség véleményét. Pártolom azért , mert azt hazánk, az örökös tartományok és a dynastia érdekeivel összegyeztethetó'bbnek hiszem, mint a többség véleményét, mely fölállította mások beleegyezése szükségét azon ügyek intézéséhez , melyekben a határozás ezelőtt szerintem kizárólagos jogunk vala, s mely tan fölállításával nem mondom „megsemmisítése", de bizonyos részben korlátozása önintézkedési jogainknak forog fön. A mi e tekintetben hazám érdekének inkább megfelel, azt márbővebben megmutatták mások, s azért arra hosszasan nem terjeszkedem ki; csak anynyit nyilvánítok, hogy ezen önállóságához való ragaszkodás annyira átment vérébe Magyarország népeinek,miszerintarról,hogy sorsának ezentúl is teljes mértékben ura legyen, bizonyosan le nem fog tenni. Hogy az örökös tartományok népeiben hasonló hajlam mutatkozik, sőt ezen is még némely tekintetben túlterjeszkednek, mert nem csak saját, de a mi sorsunknak is urai akarnak lenni, ez részint a lapokban nyilvánult, részint titkosan táplált és csak magán úton tudomásra jutó óhajtásaikból látszik. S miután véleményem szerint minden nép maga rendezheti és intézheti sorsát legczélszerübben : azt tartom, a többség véleménye némileg elébe vág az örökös tartományok intézkedhetésének. S tekintetbe véve azt, hogy a mi kivánataink többre nem terjednek, mint az eddig létezett jognak gyakorlatban visszaállítására; tekintetbe véve azt, hogy az örökös tartomiuryok népei rovására nem kívánunk élni: azt hiszem, hogy oly eljárásnak, milyen a többség munkálatában föl van állítva, az óhajtottnak épen ellenkező eredménye lesz, mert ez már méhében rejtve hordja a féltékenység magvát, egyik vagy másik fél fölülkerekedése iránt, és elfojtja azon jó indulatot, melylyel a lehetőleg egy czélra törekvő és egy koronás fő alatt levő népek egymás iránti segélyt teljesíteni képesek lettek volna. De végre a dynastia érdekében is azt hiszem, hogy oly Magyarország, melynek jogai tiszteletben tartása mellett önállósága vissza van adva, minden esetre képesebb lesz s a saját érdekével összekötött trón védelmében erő kifejezésére, mint oly Magyarország, mely védelmi kötelezettségének irányát mások befolyásán s combinatiója nyomán fogja papiroson kiszámitgatni. íme, tisztelt képviselőház! itt mindnyájan egy czélra törekszünk, mint Deák Ferencz t. képviselő társunk is monda. Nagy részben egy politikai iskolában növekedtünk, és mégis minő különbözők a nézetek és mennyire eltérnek azon eljárásra nézve, melyet követendőnek vélünk a köz haza teljes oda adásunkkal boldogitására ! Képzeljék már most, hogy összeköttetésben oly államokkal, melyeknek eltérő, vagy néha talán ellentétes érdekeik vannak : nem azon helyzet áll-e elő, melynek következése, mint két különböző fa összedörzsölésének, a lappangó tüz kifejtése lehet ? Engedjék meg,hogy némely ellenünk fölhozott vádakat és gyanúsításokat — igyekezve ismétlésbe nem esni — észrevételeimmel kisérjek.