Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

CXII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1807.) 117 tonos provisoriumok zavarának közepette kelljen szembe államink a végzetszerű eseményekkel ? Az első esetben könnyebben és biztosabban szolgálhatnánk szilárd rnagvául egy uj alakulásnak; a másik esetben csak rendezetlen anyagnak tekintenének bennünket, melyet szétbontva, más építkezésre használnának föl, és ez ellen aztán sikeretlenül hivatkoznánk törvényeinkre és alkotmányos függetlenségünkre. (Helyeslés.) Föltűnő előttem az, hogy épen azok, kik a fölbomlás lehetőségét fölteszik, leginkább idegenek a delegatiók eszméjétől. Hiszen, ha a birodalom fölbomlanék, a delegatiók is megszűnnének, mint minden egyéb viszonyaink, (Ugy van!) és ily esetben vagy mint önálló, külön állam, teljes erejében függetlenül alakulna Magyarország, vagy több népekkel egyesülve, uj szövetkezési államot alkotna. Az elsőt nem számítom a politikai lehetőségek közé. Örülne minden magyar és örülnék én is, ha oly erővel és hatalommal bírnánk, minőt ily önállás megkíván. Nem becsülöm én kisebbre nemzetünk erejét a valónál. Azt mondta valaki,hogy ne mondogassuk mi magunkat gyöngéknek. Úgy hiszem, önérzetünkettői meg fog óvni bennünket. (Ugy van! Elénk tetszés a kö2épe?i.)Egyébiránt a történelemben nem tudok példát arra, hogy hazánkat azért érte volna veszély, mert erősebb volt, mint a milyennek magát hitte ; ellenben abból, hogy erősebbnek hitte magát, mint a milyen volt, szomorú következések származtak •' a rnoháccsi vész egyik oka erőnknek épen ezen túlbecsülése lehetett. (Ugy van! Tetszés.) Az államok ereje nem absolut fogalom. Lajos és Mátyás korában nem csak azért volt Magyarország nagy és erős, mert fejedelmei bölcsek, népe vitéz volt. hanem azért is. mert akkor Európa legnagyobb országai közé tartozott. {Ugy van!) Anglia Skócziával nem volt egyesülve; a mostani Francziaország több részre volt szakadva; Németország, Olaszországnak sok ura volt; Oroszország Lengyelországgal sem birt megküzdeni; csak a török erő volt hatalmas és tekintélyes. Most azonban mily nagyok az európai államok dimensiói! A 20 millió népességű Olaszországot értelmes népével, virágzó kereskedésével, sok jó kikötőjével még nagyhatalomnak sem tekinti a világ! Föl birna ezek közt állani Magyarország beékelve a hatalmas orosz és német birodalom közé ?! {Élénk tetszés a középen.) Ha pedig más népekkel együtt szövetséges államot akarnánk akkor majd alakítani, nem volnának-e közös ügyeink, melyeket azokkal együtt kellene intéznünk ? nem kellene-e azokat közösen kezelnünk? és nem volnánk-e kénytelenek a delegatiók eszméjével akkor is megbarátkozni? {Elénk tetszés a középen.) Ismétlem, t. ház! ne taszítsuk el magunktól a békés kiegyenlítés ezen módját! Félek, igen félek, hogy annak félrevetése által jövőre az ország alkotmányos függetlenségét nagyobb veszélynek tennők ki, mint elfogadása által. {Elénk helyeslés a középen.) Némelyek javaslatunk ellenében a közvéleményre hivatkoznak. Tisztelem én is a közvéleményt, és teljesen méltánylom' annak hatalmát, mert tudom, hogy azzal szembe szállni rendesen sikertelen küzdelem; de politikai életem folytán azt tapasztaltam, hogy alig van nehezebb föladat, mint igen sok tárgyra nézve a valóságos közvéleményt megtudni. Kiki azon körnek véleményét ismeri legjobban, melyben él, melylyel társalog; csak néha vonja magára figyelmét egy-két hang a távolból; és igen hajlandó az ember saját körének véleményét közvéleménynek tekinteni. Tévedtem én is e részben nem egyszer, és tévedtek , úgy hiszem, mások is. {Ugy van!) Gyakran megtörténik, hogy midőn a vélemények sok felé ágaznak, minden árnyéklatnak vannak pártolói számosak; és ki fogja megmondani tudni, hogy melyik mellett áll valósággal a közvélemény ? {Élénk helyeslés.) Megszámitani pedig azt a közvéleményt, vajmi nehéz volna! (Tetszés.) Egyébiránt, midőn minket a nép megválasztott, hogy képviselői legyünk, nem azt várta, hogy tőle kérjünk tanácsot, hanem azt, hogy mi adjunk neki tanácsot. (Zajos helyeslés.) Törvényhozói dolgokkal, melyek készültséget, szakavatottságot igényelnek, nem minden ember foglalkozhatik; és nekünk, kik azzal foglalkozunk, kötelességünk, a nép érdekét is szivünkön viselni és azt tenni, mit e tekintetben legczélszerübbnek látunk. (Hosszas. élénk helyeslés a középen.) Nem vitatom tehát, hogy a közvélemény mily mértékben van jelenleg javaslatunk mellett. De azt mégis hiszem, hogy a nép nem fogna nekünk köszönetet mondani, ha meghiúsítva a békés kiegyenlítés sikerét, visszaesnénk vele együtt ismét a bizonytalanságnak, a zavarnak, rendetlenségnek örvényébe, melyből a szabadulás oly nehéz; és a szenvedésekért, melyeket tűrt, és még tűrnie kellene, semmi egyebet nem nyújthatnánk neki, mint azon kétes vigaszt, hogy az európai eseményeknek egy véletlen fordulata ránk még tán jobb sorsot is hozhat, mint a mit jelenben e békés kiegyenlítés által elérhetünk. (Zajos éljenzés a középen.) Azt mondják tán némelyek, hogy ez az opportunitás politikája. Igenis az. Midőn arról van szó, hogy a fenálló törvényt a végrehajtó hatalom megtartsa és teljesítse , akkor az opportunitás nem irányadó, mert a jogilag meg nem változtatott törvényt szorosan meg kell tartani; de a törve-