Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

114 CXII. ORSZÁGOS ULES. (Marcz. 28. 1867.) csekély; de az állítom, hogy még sem foglalja magában az ország alkotmányos függetlenségének megsemmisitését. (Élénk tetszés a középen.) Attól félnek némelyek, hogy a másik fél deíegatiója, ha szorosan összetart, samidelegatiónkból csak egy tag szavaz is vele, oly terheket róhatna miránk, melyeket majd el nem birunk. De hiszen mindazon teher , melyet mi ránk rónának, őket is ép úgy nyomná, mint minket, mert nem külön fogják meghatározni a mi terhünket, hanem az egész költségvetést együtt állapítják meg, s az arány, mely szerint mi abban részesülünk, javaslatunk szerint is nem a delegatió által, hanem előre több évre, kölcsönös alku mellett, mindkét országgyűlés befolyásával fog meghatároztatni. (Helyeslés a középen.) Azon ellenvetésre, hogy hát ha érdekeik ily megterheltetésünket kívánnák, egyszerű a felelet. (Halljuk!) Hiszen a delegatiók se vasutakról, vagy kereskedelmi ügyekről, se pedig oly dolgokról nem határoznak, melyekben nekik különvált érdekeik lehetnének. Ok csupán a külügynek és a hadseregnek költségvetését állapítják meg. Ebben pedig nekik is csak abból van hasznuk, ha ezen költségvetés a védelem czélszerüsége mellett minél kisebb lesz. (Helyeslés.) Törvényt sem fognak ezen delegatiók alkotni. Azt állítják némelyek, hogy az adó megajánlása is törvényhozási tény. Nálunk Magyarországon, szorosan véve, törvényhozási ténynek ezt nem lehet mondani, hanem inkább csak országgyűlésinek, mert Magyarország a közvetlen adók megállapítását nem szokta törvényben kimondani. Azonban nevezzük ezt akár országgyűlési, akár törvényhozási ténynek, annyi minden esetre igaz, hogy a törvény ereje jogilag mindaddig fenáll, mig azt a törvényhozás mindkét fele közös együttértéssel meg nem szünteti. A törvény erejének megszüntetéséhez tehát törvény kell, a megajánlott adó pedig csak esztendő végéig tart, és annak megszüntetéséhez nem kell uj törvény, sőt ujabb megajánlása ujabb határozatot kivan. (Helyeslés.) Se az adórendszernek, se az indirect adóknak megállapítása, változtatása, se kivetése, vagy behajtása fölött nem fognak a delegatiók rendelkezhetni. Ok csak a költségvetést állapítják meg. Minden egyéb intézkedés a két fél külön országgyűléseinek és felelős minisztériumainak köréhez tartozik, és így azokat, azok működését némileg mint a 61-diki föliratban kimondott esetenkénti érintkezést lehet tekinteni, mert csak egy évre választatnak és évenkint csak egyszer fordul elő a költségvetés megállapítása. Tekintsünk vissza a múlt időkre, különösen azon korra, midőn a függetlenségről szóló törvény, a melyre annyiszor hivatkozunk, alkottatott: 1790re és azon számos évekre, melyek e törvény alkotását követték. Hogy állottunk akkor közjogi tekintetben ? Igaz, hogy a hadi adót Magyarország saját országgyűlésén ajánlotta, meg, de ezen hadi adó az ország összes jövedelmének egy ötödrészét sem tette. Az országgyűlésnek semmi elhatározó befolyása nem volt a magyar állam jövedelmeinek többi részeire, azt a kormány beszedte és legnagyobb részét Bécsbe küldte föl, Költségvetés se a külügy és katonaság szükségeiről, se egyéb jövedelmekről és kiadásokról az országgyűlés elé nem terjesztetett ; és még a közadó is minden költségvetés nélkül ajánltatott meg, és soha ki nem lőn mutatva, sőt az országgyűlés által nem is követeltetett, hogy kimutattassék, mennyi a katonaságnak valóságos költsége. Az 1790-diki 20. t. czikk megállapítja ugyan, hogy a só árát csak az országgyűlésen lehet fölemelni, de hozzá teszi: „ha csak a sürgető szükség mást nem kivan." Ki határozta meg azonban e sürgető szükség eseteit? Van-e példa reá, hogy azoknak megítélésébe az országgyűlés belebocsátkozott volna? 1819-től 1842-ig több mint ezer kisebb, nagyobb kamarajószág eladatott, nagy része a hozzá kötött nemességgel. Ezen eladásból több, mint 25 millió forint jöttbe. Mind ezek iránt az országgyűlés még nem is értesíttetett ; számadás az ország jövedelmeiről — legalább az országgyűlésnek — soha nem adatott. Azt mondja talán valaki, hogy ezek a törvénynyel ellenkező visszaélések voltak; de nem is létezett világos törvény, melynél fogva ezt az ország követelhette volna. Sőt 1792-ben a 14. t. czikkben fölemelték az ország rendéi a só árát mázsánkint 11 krajczárral, és azt határozták, hogy az ebből befolyó összeg a kamara által a helytartótanácsnak adassék kezére és közczélokra fordittassék ; I ezen összegről számot is adott időnkint a helytartótanács az országgyűlésnek; de a só többi jövedelméről, és átalában az államjövedelmekről se nem kért, se nem kapott számadást az országgyűlés. (Úgy van!) Es még sem mondja senki, hogy Magyarország alkotmányos függetlensége azon korban meg volt semmisítve, és hogy Magyarország némi autonómiával bíró osztrák provincia volt: hiszen épen akkor keletkezett az 1790-diki függetlenségi törvény , melyre , mint emlitém, annyiszor hivatkozunk. (Zajos helyeslés a középen.) Ezen állapottal szemben legyen szabad kérdeznem : meg van-e semmisítve alkotmányos függetlensége azon országnak, mely saját országgyűlésén alkotja minden köz- és magánjogi és közigazgatási törvényeit; saját országgyűlésén állapítja meg védrendszerét és annak minden változtatását; ő rendelkezik szükséges ujonczokról