Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1867.) 113 3,760,000 mérő zabot is ajánlott az országgyűlés, és ezt ismét az egész hadsereg 80,000 lova számára. Lehet-e kételkedni, hogy az emütett törvény is ugy tekintette a magyar katonaságot, mint ő felsége összes hadseregének kiegészítő részét ? És nem keresett, nem talált ezen eszmében ^semmit, mi az ország jogaival ellenkezett volna. (Elénk tetszés a középen.) Legsúlyosabb vád, mely ellenünk az eddigi vitatkozások folytában fölhozatott, kétségtelenül az, hogy javaslatunk az ország alkotmányos függetlenségét megsemmisiti és Magyarországot némi autonómiával biró osztrák tartománynyá teszi. Súlyos e vád és nagy horderejű e kifejezés : „az ország alkotmányos függetlenségének megsemmisítése;" és visszariadnék tőle magam is, ha csakugyan alaposnak tekinthetném azt. Melyek azon tárgyak, melyeket mi a sanctió pragmatica alapján közöseknek ismertünk és a deleeratiók elhatározására bíztunk ? Először a külügy; másodszor megállapítása az évenkinti költségve tésnek azon költségekre nézve, melyeket a külüg y és a hadsereg igényelnek. A külügy békés eszköze az állam védelmének. és az olyan országokra nézve, melyek ugyanazon uralkodó alatt állanak és viszonyos együttes védelemre kötelesek, csak közösen és együtt vezettethetik ezélszerüen. (Helyeslés a középen. Fölkiáltások: Ugy van!) Közös uralkodó és közös védelem mellett két külön vezetett külügyet képzelni alig lehet a nélkül, hogy a legnagyobb zavarok és fonák ellentétek, sőt mondhatnám, rövid időn gyakorlati lehetlenségek be ne álljanak. Mióta a trónöröklés s az elválaszthatlan és föloszthatlan birtoklás meg van állapitva, nem is gyakorolta, nem is követelte Magyarország a külügyek külön vezetését. • Az 1790-diki 17-dik t. ez. azt mondja, hogy „ő fölsége magához a státusminiszteriumhoz is fog magyarokat alkalmazni, és oly rendeléseket teend. miszerint azok, kik a magyarok közül külkövetségekre kívánnak alkalmaztatni, magokat az állam titkos kanczelláriájában kiképezhessék." A törvénynek ezen szavai nem mutatnak azon szándékra, hogy a külügyek különválasztva kezeltessenek, hanem inkább azok közösségének elismerését foglalják magokban. Az 1848-ki törvények sem szólnak külön külügyekről és külön külügyminisztériumról, s az 1861-ki fölirat is fejedelmi jognak ismerte el a külügyek vezetését. A mi javaslatunk tehát, a külügyekre vonatkozólag, nem semmisítette meg az ország alkotmányos függetlenségét; sőt ha az elfogadtatik, Magyarország szabadon választott delegatiója által, tehát saját meghatalmazottjai által közvetve a külügyekre oly befolyást fog gyakorolni . minőt eddig se közvetve, se közvetlenül nem gyakorolt. (Elénk helyeslés a középen.) KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. ív. Mert hiszen azt, hogy ujonczállitáskor az országgyűlés a külügyek állásáról is értesitve lőn. a külügyek külön vezetésének tekinteni talán senki nem fogja, minthogy ez amúgy is csak ritkábban, | és néha csak minden tizedik évben fordult elő. j A másik tárgy, melyet javaslatunk a delegaí tiókhoz utasít, a költségvetés megállapítása, mind I a külügyekre, mind a hadsereg költségeire nézve; és e pont ellen van leginkább irányozva azon vád, hogy az ország alkotmányos függetlenségét megsemmisíti : mert azt mondják, hogy Magyarország eddig saját adójáról maga rendelkezett, javaslatunk szerint pedig az adónak egy tetemes részét a delegatiók fogják megállapítani, tehát ahhoz mások delegatiója is hozzá szól. De tekintsük mindenek előtt, mikép alakulnak az említett delegatiók, s mikép fogják a költségvetést megállapítani. (Halljuk!) A delegatió tagjait mindenik fél alkotmányos úton, a paritás alapján, hasonló számmal szabadon választja meg. Választjuk tehát mi magunk delegátusait oly férfiakból, kikben az országgyűlés többségének bizalma van; választjuk csupán egy évre, tehát egy évi költség megállapítására. Mindenik félnek delegatiója saját elnökét megválasztja, mindenik külön ül össze; csupán Írásban közlik egymással nézeteiket, s ha igy egyetértésre nem juthatnak, egyszerű többséggel határoznak. És mi fölött határoznak ? A két fél felelős minisztériumának befolyásával kiszámittatik, hogy a következő évre mennyi költséget igényelnek a közös védelemnek eszközei, t. i. a védelem békés eszköze, a külügy, és a védelem fegyveres eszköze, a hadsereg. E kiszámítás közöltetik külön mindenik delegatióval, és azok azt megvizsgálván, vagy közegyetértéssel, vagy többséggel elhatározzák, hogy mennyi legyen a következő évre az ezen tárgyakra fordítandó költség. Minthogy az igy megállapított költségvetés azt a kötelezettséget vonja maga után, hogy mindenik fél az abból reá eső összeget tartozik fizetni, kétségtelen az, hogy a költségvetésnek, vagy, ha tetszik, az adónak ezen részét Magyarország ezentúl nem az eddigi mód szerint, és nem maga közvetlenül fogja meghatározni, hanem szabadon választott megbízottjai által azon alkotmányos országok megbízottjaival, kikkel közös azon kötelezettsége, hogy a birodalom feloszthatlaneselválhatlan birtoklását minden megtámadások ellen megvédje. Mind a két fél alkotmányos lesz, mind a két félnek érdeke ugyanaz lesz, hogy t. i. a védelem czélszerü legyen, s minél kevesebbe kerüljön. Magyarország tehát ezentúl is fogja gyakorolni adómegajánlási jogát a külügy és hadsereg költségeire nézve is, csakhogy nem közvetlenül, hanem közvetve gyakorolja azt, saját megbízottjai által. Nem vitatom, hogy e változtatás magában 15