Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz, 27. 1867.) 99 Ezt kívánom mellőzni; kívánok még több önérzetet önteni nemzetem kebelébe, mint a mennyi benne van; és hogy ne legyen alkalma és módja megszeretni a desidiát, és mivel ezen önállást, maga lábán járást a kisebbség véleménye szerint látom részére biztosítottnak: azért arra adom szavazatomat. (Helyeslés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Fulepp Lipót! Fülepp Lipót: Két nagy érdek áll előttünk; az egyik törvényeinkből fejlik ki s sziveinkben él, a másik az időtől nyert határozott alakot és bölcseségünkhez szól; mindkettő életre tart számot, és létföltételeinek méltánylását követeli tőlünk. Az egyik hazánk törvényes függetlensége, a másik a birodalom hatalmi állása. Megemlítettem ezeket én is leginkább azért, mivel alkalmat akarok venni annak kijelentésére, hogy mi is, a többség tagjai, hazánk függetlenségét oly drága kincsnek tekintjük, melyet elődeink, a karok és rendek hosszú századok során át hiven megőriztek, és mi, a nép képviselői, csonkitlanul kívánunk utódainknak átadni. E tekintetben nem engedünk elsőséget az ellenzék tisztelt tagjainak. A különbség közöttünk csak az: hogy ők a függetlenség merev fölfogásának mindent alárendelve, mindent veszélyeztetnek, még azt is, mi nem kizárólagos tulajdonuk, a közszabadságot s egy jobb jövőnek reményét; mi ellenben, hazánk függetlenségének föntartása mellett, a közös ügyek iránti kielégítő intézkedést lehetőnek tartjuk. Én különösen a közös ügy iránti intézkedést oly követelménynek tekintem, mely egyenesen az 1848-ki törvényekből származik. E törvények hozatala előtt ugyanis a királyi jogok közé tartozott az, hogy ő fölsége nem csak saját királyi jövedelmeiről, miként Komárom városa nagyérdemű képviselője monda, mert ezeket csak a koronajószágok jövedelmei képezték, de a magyar állam minden rendes jövedelmeiről szabadon rendelkezett, számadási kötelezettség nélkül. Ennek folytán ezekből is a közös ügyekre annyit fordíthatott és fordított, mennyit a szükség kivánt s a körülmények engedtek. Tény az, hogy a magyar állam jövedelmi fölöslege tetemes összegben évenkint a birodalmi pénztárba folyt be. Ez oka, hogy se azon korszakban, melyet tisztelt barátom, Kállay Ödön emiitett, midőn az osztrák ház a spanyol és német koronákat bírván, a fél világ fölött uralkodott, se utóbb a közös ügyek és azok közös tárgyalásának eszméje nem merült föl. De midőn az 1848-ki törvények az alkotmány korszerű átalakítását, a budget évenkinti megállapításának kikötésével, befejezték, akkor a közös ügyek és költségek is az árnyékból, melyben a királyi hatalom védszárnyai alatt, a pragmatiea sanctió keletkezése óta lappangtak, előtérbe lépve, a törvényhozástól sürgetőleg követeltek tekintetbe vételt. S valóban, ha mi, s a lajtántúli népek, a budget megállapításának nagy jogáról lemondani hajlandók volnánk : a közös ügyek, mintegy varázsvessző érintésére, rögtön eltűnnének az égető napi kérdések sorából. De mivel azt nem tehetjük, tennünk nem szabad, e kérdést okvetlenül meg kell oldanunk, nem a birodalom, de saját érdekünkben, oly intézményeket alkotván, melyek az 1848. törvényeknek t. barátom, Trefort Ágoston úr által oly világosan kimutatott hiányait pótolva, nekünk biztosítsák a befolyást, mely bennünket ez ügyekben megillet. S azon tisztelt társaink, kik a szélső bal oldalon foglaltak helyet, mi alapon utasítják viszsza e befolyást? Miért ragaszkodnak mereven az e részben hiányos 1848-ki törvényekhez? Indokaik között első helyet foglal maga a sanctió pragmatica, melyben csak a közös fejedelem felséges személyében kifejezett personális uniót látnak; e fölfogás súly át pedig neveli az, hogy azt az egész bal oldal magáévá tette. Azok után, miket e tekintetben már igen tisztelt képviselőtársaink, Somssich, Szentkirályi és Horvát Boldizsár urak előadtak, csak egy rövid megjegyzésre szorítkozom, s ez az: hogy ez államszerződést, e százados tényt, nem lehet egy líjabb fogalom szűk keretébe szorítani, de megítélni kell azt önmagából, elfogadni kell azt minden sajátságaival, minden következményeivel. Ezek közé tartozik alkotmányos függetlenségünk biztosítása egy részről,ide tartozik az elválaszthatlan birtoklás, a kölcsönös védelem, s az unió eontra vim externam más részről. így fogta föl azt az 1848-ki törvényhozás is, mely a birodalmi kapcsolatot és a közösen érdeklő viszonyok fenhangu elismerését törvénykönyveinkbe beírta. így fogta föl azt a 67-es bizottság is, mely a közös ügyek megállapításában egy hajszállal sem lépte át annak határait, s szabályozását mind azon érdekeknek, melyek ezen állam-szerződésre nem vitethetnek vissza, a köztünk s a lajtántuli népek között kötendő nemzetközi szerződéseknek tartotta fen. Különben megnyugtatásomra szolgál azon örvendetes tény, hogy a bizottság többsége s kisebbsége egy téren áll. Mindkettő közös ügyeket, vagy ha úgy tetszik, közösen érdeklő viszonyokat elfogad ; mindkettő a külügyeket és a közös biztonságnak fentartására szükséges kölcsönös védelmet ezek közé számítja; mindkettő az innét eredő költségekről gondoskodni akar; csak a költségek ter13*