Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

94 CXI. OfíSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 27. 1867.) nél nyomban föltolakodó kérdések legelseje, legfontosabbika ? Természetesen! E terv egyelőre meghiúsult, Istennek hála! a semmiségbe, vagy legalább a távolabb jövő ködébe sülyedettjde megmaradt s okulásunkra szolgál a tanulság, melyet belőle merítenünk kell. Azért engedjék meg, hogy ez alkotmánytervnek a leendett közös ügyekről szóló főbb szakaszait, magyar fordításban önökkel s illetőleg az e termen kivül levő közönséggel részint megismertessem, részint csak emiékökben fölfrisithessem. 1. A közös érdek szempontja alá estek a szövetségi terület védelme, a külpolitika, és követségek, a kereskedelmi politika, vámok, vagy közlekedési útvonalak, a pénz, sály és mérték. 2. Mindazt, a mi a szárazföldi és tengeri hadsereget (tehát nem csupán a vezényletét, vezérletét s belszervezetét, mint a mi javaslatunkban van), továbbá a várakat, hadi kikötőket illeti, a szövetségi (közös) hatóságok rendezik el. 3. A szövetséget alkotó államoknak (melyek egyike aztán a mi Magyarországunk is lett volna) külön képviselőik nincsenek; csak egy (közös) szövetségi diplomatiának van helye. 4. Ugyanily egysége mondatik ki a vámrendszernek, a tiszta jövedelem aránylag elosztatik, egységes a kereskedelmi törvényhozás, a pénzláb meghatározása, súly és mérték, stb. Mellőzöm, nehogy untató legyek, a többi részleteket; csak a 8-dik pontot érintem még, mely szerint a szövetségi hatóságok (autoritás fédéralesj székhelye (tehát okvetlen a törvényhozásé is) fölváltva Pesten, Bukarestben, Zágrábban és Belgrádon leendett. Méltóztassék e fő vonalokat, csak a vázlatban is, a 67-es bizottság javaslatának fő vonásaival őszszehasonlitani: úgy hiszem, a párvonal nem fog a javaslat pártolóira nézve kedvezőtlenül kiütni. Nem váratlanul lepett meg a „Hon" érdemes szerkesztőjének a mappacsinálók ellen a múltkor mellesleg oda vetett visszautasítása, s annál szivesebben veszem azt tudomásul, mert a visszautasítás körülötte ülő elvbarátai élénk tapsaival találkozott. De fenmaradt a mese morálja! Kettős a tanulság, melyet abból, noha egyelőre csak terv maradt, merítenünk kell, melyet minthogy átalános, de minket nagyon közelről érdeklő európai szempontokra visznek vissza, legyen szabad lehető rövidséggel kiemelnem. Az imént ismertetett írj alakulás tervezői átlátták azt, a mit mi is kénytelenek vagyunk átlátni, hogy Európa e pontján, a hová a sors minket helyezett, kelet és nyugat közt egy közvetítő kapocs, egy, befolyását mérlegbe vethető állam, egy valóságos nagy hatalom szükséges, s azon sajnos esetben, melyet azonban föltenni nem akarok, legkevésbbé tartom jó taktikának az alkotmányosság áj aeráját ily szomorú föltevésekkel installálni, hogy ha Ausztria e rá mért szerepet nem bírná meg, az csakhamar másra szállana ugyan, de betöltetlenül soká nem maradhatna. Belátták továbbá s belátjuk mi is, hogy azon különböző nemzetiségek és népfajok, melyek itt egymás közelében laknak, egyenkint, magokra hagyatva elporlanának s egyik vagy másik hatalmas szomszéd prédája lennének, mig ellenben összetartva s egymással szövetkezve egy nagy világtörténeti hivatást teljesithetnek. Igenis, ha vétkes elbizottsággal tul nem becsüljük magunkat, be kell látnunk, hogy magunk fen nem állhatunk, legalább annyi erőt, mely ide szükséges, ki nem fejthetnénk, hanem állásunk biztosítása, európai hivatásunk teljesítése végett szövetségesekre van szükségünk. Legbiztosabb szövetségesünk pedig —eziránt ne éljünk csalódásokban — mindig az lesz, a kit-saját érdeke, saját léte fentarthatása köt hozzánk. S ilyen szövetségesünk a jelen pillanatban — bármit hoz titóbb az ismeretlen jövő — nem más, mint ő felsége, az osztrák császár örökös tartományai. Nem áll tehát nézetem szerint, mit a külön indítvány aláírói mondanak, hogy a közös ügyeket mi teremtettük, mert azok részint világosan meg vannak positiv törvényekben irva, részint a dolog természetében feküsznek ; nem áll, hogy ezek elismerése s illetőleg rendezése által országunk állami élete megsemmisíttetik, mert szövetkezett államokat közös ügyek nélkül képzelni sem lehet, s ily ügyek merőben idegen hatalmasságok között is j fenforoghatnak; nem áll, hogy a tervezett közös delei gatiók által az országgyűlés önrendelkezése áldozta tik föl,mert a delegatiók, valamint a 19-dik szakaszbeli küldöttségek csak az országgyűlés kifolyásai, • s egy ülés tartamára s illetőleg esetenkint választatnak, s mert az egész kormányzat rendszere a felelősség és parlamenti kormányzat elvére lesz fektetve ; nem áll az, hogy a közös birodalmi miniszterek által az ország önkormányzata semmisittetik meg, mert, közös ügyek lévén, azokat kezelő miniszterek is szükségek, de ezek hatásköre szorosan \ körülírva és korlátolva, ellenben az egész végrehajtás, még a Bécsben, vagyis az udvar székhelyén végzettekre nézve is, kizárólag a mi nemzeti, független és felelős minisztériumunk kezébe lesz letéve ; de a külön indítvány azon állítása sem állja ki a bírálatot, hogy az osztrák államadósság közös ; elvállalásával a nemzet anyagi jólléte megsemmi| sittetik, először azért nem, mert a „közös elválla| lás

ft nem javasoltatik, de igenis az aránylagos, és a j nemzetgazdák meg fogják önöknek mutatni, j hogy az adósság el nem vállalása s igy a birodaI lom pénzügyének tönkre tétele ásná alá saját jóllé-