Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 27. 1867.) 6s szerencse; és nem csak ezt mondja, hanem ezen szerződésbe oly magát terhelő kötelességet akar beeró'szakolni, vagy belőle kierőszakolni, a mely azon szerződésben nincs. (Helyeslés a bal oldalon.) Mellesleg legyen mondva, eszembe jut itt a történelemből egy korszak, midőn a transsubstantiatió csaknem egész Európát foglalkoztatta. (Közbeszólás : Nem értjük!) Mondom: transsubstantiatió. Kaposvár érdemes képviselője azt monda, hogy benne van ; én azt mondom, hogy nincs benne; a javaslat pedig a helyett, hogy „alatta" vagy „fölötte", azt mondja, hogy nincs ugyan benne, hanem annak kifolyása vagy következménye. (Aíalános derültség.) Budaváros érdemes képviselője — tüzetesen mondom, hog}^ Budaváros képviselője, mert jobban szeretem, hogy a minapi beszédét Buda város képviselője mondta, nem pedig a közoktatási miniszter — mondom, Buda érdemes követe azt mondta, hogy elődeink eszélyesen tették, hogy a nyugattal szövetkeztek, és ebből következtetést vont mostani teendőinkre. Erre, igaz, hogy képviselőtársunk Mocsáry megfelelt; de minekutána Pinczehely érdemes képviselője ezt megint ismételte; sőt Pest város egyik érdemes követe világosan ki mondotta, hogy a történet igazolta annak helyességét, hogy I. Ferdinándot királylyá választotta Magyarország: engedjék meg nekem, hogy én is ismétlésbe bocsátkozzam. Nekem, mióta a történetet tanulmányozom, erős meggyőződésemmé vált, hogy Magyarország szerencsétlensége onnét datálódik, midőn legelőször a nyugattal szerződött, és azt hiszem, hogy több istentelenséget még az ozmán sem követett volna el rajtunk, mint a mennyit ezen szerződésben Isten kegyelméből szenvedtünk. (Derültség.) Szabadszállás érdemes képviselője Magyarország állapotát egy diótörőben lévő dióhoz hasonlította. Magyarország költői eddig azt tartották föladatuknak, hogy a nemzetet minden jóra, szépre, nagyra buzdítsák és lelkesítsék. Én nem tagadom, hogy a költőnek ne legyen szabad le akarni hangolni hazáját, mert hiszen a költőnek minden szabad ; (Derültség) de hogy az aztán jó-e ? az más kérdés. Pest város egyik érdemes követe fölhozta Lengyelország sorsát. Bátor vagyok az igen t. képviselő tírtól azt kérdezni: hogy esett volna neki, ha úgy a Bach ideje alatt egy más ország képviselője a meleg vérüeket arra figyelmeztette volna, hogy: Nézzétek,mi történt Magyarországban, midőn épen szabaddá, függetlenné akart lenni: meghalt úgy hogy soha se támadjon föl —? Soha! Pedig ezen következtetés épen úgy jogosult lett volna, mint jónak látta a t. képviselő úr Lengyelország sorsát előttünk föltüntetni. (Helyeslés a bal oldalon.) Még egy átalános megjegyzésem van ezen vita folyamára. Több képviselő' úr, a többek közt Buda város egyik érdemes képviselője, és aztán Győr város érdemes követe oly szavakat és kifejezéseket használt, melyek eddig a magyar alkotmányos szótárban nem foglaltatnak, és azon szótárba valók, melyet csak azután kell elkészíteni, midőn ezen javaslat törvenynyé vált. (Derültség.)Ilyenek:öszbirodalom, közbirodalom, egy hajóban való evezés, hogy Magyarország kiegészítő része az osztrák monarchiának, stb. T. képviselők! Én ezt rósz politikának tartom: mert lehetnek olyan pessimisták, kik ezen javaslatot az első lépésnek tartják az oda jutásra, hová menni nem akartunk és hová — fölteszem — a magyar kormány sem akar tenni; de ezen szavak minden esetre nem alkalmasak arra, hogy a kétkedők más nézetre téríttessenek. (Helyeslés a bal oldalon.) És most, t, képviselőház! szavamat akarván beváltani, a nyitraikerület érdemes képviselőjének azon múltkori fölhívására akarok válaszolni, hogy a kinek ezen javaslat nem tetszik, mondjon jobbat. (Halljuk!) A jobb mondás szerintem az, hogy ezen javaslatra nem volt semmi szükség, fBal felöl: Igaz ! Jobb felöl derültség.) Tudom az ellenvetést. (Zaj. Halljuk!) Tudom az ellenvetést, hogy ez már időutáni, hogy ezen javaslat a képviselőház többségének akaratából van előttünk; de mit tehetek én róla, (Derültség) hogy csak később vettem észre, hová vezet jóhiszeműségem. Es most nem kötelességem-e figyelmeztetni másokat is azon veszedelemre, melvet én meggyőződésem szerint látok? (Halljuk!)" Szerintem ezen javaslatra se jogilag, se logikailag nem volt szükség. Jogilag nem volt szükség, mert az 1848-diki törvényekkel az ország nem csak meg volt elégedve, hanem azok védelmében csaknem elvérzett. (Fölkiáltások a középen: Epén ezt nem akarjuk! Derültség.) A mi ezután következett, az a történelemre tartozik: 1861-ben az egész ország követelte az 1848. törvények egészben helyreállítását; (Fölkiáltások a középről: Most is azt akarjuk l) a képviselőház kijelentette, hogy mindaddig semmi oly működésbe nem bocsátkozik, melynek törvényhozás, vagy törvényváltoztatás volna czélja, mig az egész alkotmány és igy az 1848. törvények is egészen visszaállítva nincsenek. Malmost az a kérdés : vissza van-e állítva az alkot; mány ? Szerintem nincs. Mert kérdem Pestmegye I érdemes képviselőjét ... (Fölkiáltások: Városa !) Bocsánatot kérek, de mindig összetévesztem, és azt hiszem, hogy most is Pestmegyének követe, pedig e kettő közt nagy a különbség. (Derültség; bal felöl zajos tetszés.) Kérdem tehát Pest város egyik érdemes képviselőjét, hogy a hadügy és pénzügy ér-