Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-111
86 CXI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 27. 1867.) vényileg ugy van-e már elismerve, mint azt az 1848. törvény kívánja? Kérdem ezt azért, mert azt méltóztatott mondani, hogy elég az alkotmány helyreállítására az, ha a törvény érvényességét elismerik. Tehát ismételve kérdem : érvényességénél fogva úgy állnak-e ez ügyek, mint az 1848. törvények rendelik ? Azt mondom : nem ! De logikailag sem volt a javaslatra semmi szükség: mert kérdem Buda városa érdemes képviselőjét, (Derültség) nem azt követeli-e a logika, hogy előbb joróbáljuk meg azon törvényeket, melyeket magunk hoztunk és melyeket jóknak találtunk, és csak azután csináljunk másokat, vagy változtassuk meg azokat, ha a gyakorlatban hibásaknak találtatnak — ? Az 1848. törvényre, a külügyre nézve, azt méltóztattak mondani, hogy kevés, hogy nincs benne elegendő provisió; én pedig azt hiszem, nem az volt baja az 1848. törvénynek, hogy kevés, hanem az volt a baja, hogy sok. (Zajos derültség.) Azok, kiknek sok volt, nem akarták megtartani, és innen eredt az egész baj. [Zajos derültség) Ha pedig, t. képviselőház, valaki azt mondja, hogy a körülményeket tekintetbe kell vermi, hogy a kiéhezett ország nagy része követelte a kiegyenlítést; a kiegyenlítést pedig más utón nem lehetett elérni: ez nem érv a javaslat szüksége mellett, hanem inkább vád a jelenkor jelleme ellen, és annyit tesz , hogy mig elődeink , kortársaink meg is tudtak halni az alkotmányért, mi már tűrni sem tudunk tovább érette. (Helyeslés a hal oldalon.) Ha pedig az opportunitás szempontjából indult ki a 6 7-es bizottság többsége, azt, bár nem helyeseltem, de értettem Szadováig; Szadova után nem értem, mert az opportunitás politikája kizárja a lovagiasságot. (Balról: Igaz! Elénk ellenmondás a közeliről.) De, t. ház, ha ezen javaslat annak idejében, a koronázás után tétetett volna is elénk, akkor sem pártolnám, mert a mellett, hogy föladja alkotmányunknak lényegét, a személyes kapcsot, se nekünk, sa a lajtántúliaknak nem használ. Mondani, t. ház mindent lehet; (Elénk helyeslés a középen) de, Logy két ország, mely legfontosabb ügyeit, a milyen a pénz- és hadügy, együttesen és folytonosan kezeli , hogy ott nem volna más, mint csak személyes kapocs: megvallom, ez előttem képtelenség. Igaz, Pest város érdemes t. képviselője azt monda, a törvényben nincs személyes kapocs. Megengedem, hogy az nincs benne; de, mint maga is monda beszédében, 1861-ben és az azutáni főuratokban az 1715. 1723. és 1791-diki törvényeket mindig ugy magyaráztuk, hogy az nem más, mint személyes kaj>ocs. Igen csodálkozom teli át, miért mondja mc&t a t. képviselő úr azt, hogy a törvényben nincs személyes kapocs. Azt mondám az elébb, hogy se nekünk, se a lajtántúliaknak nem használ ezen javaslat. Minden ország jólléte leginkább finaneziájától és biztonságától függ. Hogy áll az osztrák pénzügy, azt nem fejtegetem, mert itt a tények szólnak. Csak egy más megjegyzésem van: van ezen pénzügynek egy elharapódzott rákja, a melyet szerintem csak kivágás által lehet gyógyitani. Kérdem: van-e segítve az osztrák pénzügyön ezen javaslat által, mely ha törvénynyé válik, mienk is leend ? Teljességgel nincs. A különbség csak az, hogy a mit eddig az absolut hatalom csak kölcsönnel tudott fedezni, azt az alkotmányos párt sem fogja tudni fedezni, a mit eddig az absolut hatalom kierőszakolt az egyesek zsebeiből, azt a delegatiók is igénybe fogják venni. (Ugy van! a bal oldalon.) A biztonság kétféle: belső vagy külső. A belső biztonságról nem szólok, mert ennek fejtegetése nem időszerű. A külbiztonság leginkább jól rendezett hadseregtől függ. Hogy miképen áll az i osztrák hadsereg', azt sem fejtegetem, mert iít is a tények szólnak; csak annyit mondok — a mi már emlitve is volt — hogy meggyőződésem szerint mindaddig, mig a magyar hadsereg tökéletesen elkülönítve nem lesz, a magyar fegyvereknek nem lesz meg azon élessége , melyet eddig annyiszor tanúsított a történelem. Mert hogy egy hadsereg tudjon és akarjon is győzni, annak tudnia kell azt is, hogy mit véd. A magyar hadsereg pedig csak akkor fogja tudni, hogy mit véd, ha a magyar alkotmánynak fölesküdött őre leend, és akkor remélem, meg fogja védeni nem csak a magyar király jogait, hanem meg fogja védeni az osztrák császár hatalmát is, mert midőn annak hatalmát védi, nem fogja háborgatni azon aggodalom, hogy azzal egyszersmind Magyarország alkotmányának sírját ássa meg. (Igaz! balról.) De nemez a fő ok, t. ház, a miért én a többség javaslatát nem pártolom. A fő ok az, hogy, ha e javaslat törvénynyé válik, az más természetű törvény lesz, mint mindazon törvények, melyek eddig Sz. István birodalmában hozattak. Mert. ha eddig valamely törvény gyakorlat által helytelennek nyilvánult, az országgyűlés többsége a magyar királylyal azt megváltozíathatá. Most azonban ezután a kisebbség — melynek ezen javaslat nem tetszik — híjába törekszik többségre, híjába törekszik kormányra, mert még akkor sem lesz hatalmában megváltoztatni, ha egy harmadik azt mondja rá, hogy vető. És így a kisebbség azon dilemmába van szorítva, hogy vagy messziről nézze a veszedelmet, melynek szerinte a haza megy, vagy, mivel ezt jóravaló polgár nem teheti, várja.
