Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

T« LXXVI. ORSZÁGOS ÍJLÉS. (Decz. 4. 1866.) elitéit ó-conservativ visszaesési elveiket törvényesíthették volna a kiegyezés által. (Átalános helyeslés.) És ezek ellenében ne foglalnók mi el a leghatározottabb állást? És ezeket ne kényszeritenők mi a törvények tiszteletére ? (.4 bal oldalon zajos helyeslés.) Uraim ! volt időm az országgyűlés szünetelése alatt utángondolkodni , és én tettem is azt. Sokszor, igen sokszor, mikor elém varázsIám üléseinket, és láttam, hogy mind — majdnem mind — az egyezkedési politikát követve, csak néhány tdvrokonaimmal küzdöttünk ellenök e házban, azt kérdem magamtól: Nem tévedtünk-e ? azt kérdem: Miként van az, hogy 1848-tól annyi sok jó elvbarátim, és e háznak annyi meg annyi jeles fiai mind, majdnem mind ott? lehet-e az, hogy ó'k ép oly hőn, ép oly tisztán ne szeressék hazánkat, mint mi ? lehet-e az, hogy ők mind, mind tévúton — vagy nem mi vagyunk-e azon ? Mi vagy ők: melyikünk fogta föl helyesen hazánk törvényeit, önállóságát, függetlenségét, alkotmányunk szellemét és honunk történetét? mert azt láttam, hogy ellenkezőleg fogtuk föl. Igen, képviselők! sokszor, naponkint és többször föltevém e kérdéseket és tanulmányoztam. S midőn újból és újból átészleltem honom törvényeit, és a történet meghamisithatlan lapjai hazám életét mindig ugyanazonosan tárták föl előttem; midőn láttam, hogy hazánknak mind meg annyi királyai esküivel szentesített törvényei mindig és mindig megtámadtattak, csak azért, hogy legjobbjaink hulljanak el a szabadság harczain; (Elénk mozgás) midőn láttam, hogy az apák csak azért tűrtek és szenvedtek, hogy gyermekeik is tűrjenek és szenvedjenek, az apák csak azért győztek és vérzettek el, hogy gyermekeik is győzzenek és elvérezzenek {Mozgás) • midőn láttam vérnyomoktól ragyogó történetünk lapjaira vésve azt, hogy ama sok jelesek vére, a mely honunk szent földét áztatá, s a miért oly kiirthatatlanul kedves e négyes folyam tere a magyar nemzetnek, nem ontatott ki másért, mint önállóságunk, függetlenségünk, alkotmányunk megvédéseért, biztosításéért (Élénk mozgás) • midőn láttam, hogy három századot haladó korszak óta, nem csak a beolvasztás, de az absolut rendszer megörökítése is, a honom elleni törekvés; s midőn meggyőződtem arról is, hogy a magyar nemzet fejedelmeért, még törvényes kötelességén túl is, kész volt föláldozni vérét és vagyonát, de önállóságát, de függetlenségét soha; és láttam, hogy apáink, le egész hozzánk, megvédték és átadták azt gyermekeiknek, és önapáink átadták azt nekünk, fiaiknak tisztán és szüzien, de úgy, hogy mi is oly tisztán, oly szeplőtlenül adjuk gyermekeinknek {Elénk mozgás) szent örökül: akkor., óh akkor képviselők ! {Csekély pihenés) szivem nyugodtan verve, értelmem hideg megfontolásával , honom törtéténete és törvényei igazat adtak min meggyőződésünknek. — És e perez óta azt parancsolta meggyőződésem, hogy határozottabban, mint valaha, teljesítsem gyönge erőmmel bár, de erőm egész teljével, egész éltemen át, hazám önállása és függetlensége megmentését. (Zajos éljenzés) Ezt cselekszem! (Éljenzés.) Hazánk sorsának jobbra fordulta körülményektől is függ, képviselők; de, hogy az alkotmány teljesen visszaállittassék, ez minmagunktól függ leginkább. (Zajos éljenzés minden oldalról) A mely törvény nincs bevésve a nemzet szivébe, azt az erőszak minden perezben eltörölheti; de a mely törvényeket ezredéves szenvedés és feledhetlen nemzeti kinszenvedtek emlékei forrasztottak össze a népek életével, azt az erőszak meggátolhatja, felfüggesztheti, de megsemmisíteni, a nemzet szivéből kiirtani nincs földi hatalom. (Éljenzés) A hatalom ideiglenes; körülmények, a baladó kor szelleme , örök igazság romba döntik, megsemmisítik, megbüntetik azt. A nemzet élete örök, tür és szenved', de szivébe vésett önállása, szabadságszeretete vele él örökre! Hazánk sorsának jobbra fordulása e szeretettől és minmagunktól függ tehát, képviselők. Elesett az, ha a helyett, hogy multunkhoz hívek maradnánk, akár az absolut rendszer, akár a beolvasztás legparányibb árnyalatát is megközelítve, az eddigi alkotmányos szellemet behomályositanók. Elesett az, ha gyáván kunyorálva, egyezkedve lépünk föl ott, hol részünkön a jog, a törvény és a nemzetnek határozott akarata. (Elénk helyeslés) De élend a nemzet! ha ingatagság helyett határozottsággal, bizonytalanság helyett tántorithatlan honszeretettel nem adjuk oda soha senkinek azt, a mi a mienk volt, joggal most is az. és a mienk marad örökre, hatántorithatlanok leszünk: önállóságunkat, függetlenségünket. Bezárom indoklásaimat. (Halljuk !) Ludvig Lajos jeles menekült honfitársunknak, kinek alkotmányunk- és önállásunknak az irodalom terén tett ismertető működéseiért, úgy mindazon menekülteknek, a kik e téren és máskép is a honnak hü gyermekei, lehetetlen, hogy e haza, e szenvedő anya szerető áldását ne küldje • a távolból im e szavaival : „Elvégre is nem a concessiok és alkudozások mentik meg a jogot és vele e hazát, de a tántorithatlan ragaszkodás a joghoz és a kiirthatlan honszeretet a nagy úrtól kezdve le a számkivetett szegény földönfutóig." (Éljenzés és helyeslés.) Elnök: Holnap d. e. 10 órakor folytatjuk a j tanácskozást. Az ülés végződik d. u. 2 órakor.