Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) 73 lárd és erős közvélemény," ezt eddig elfogadom; i azonban, mi e tételt illeti, mely utána jő: „Már pedig én erős szilárd közvélemény alakítására más módot nem ismerek Magyarországban, mint a törvényhozás tanácskozásait, miután a szabad sajtó nálunk sokkal ujabb, mintsem hogy a szabad sajtótól ily közvélemény alakítását várhatnék/' e tételtel nem fogadhatom, és bátor vagyok ezt megtámadni. És megtámadom először végső részét a szabad sajtóra nézve. Én ugy hiszem, hogy Buda városa t. képviselője részéről más sajtó értetett, nem pedig olyan, milyen most van; és ezen fölvilágositással nyilvánítom, nálunk szabad sajtó nem létezik. Európa előtt, Európa közvéleménye előtt kell ezt igazolnom. (A szélső jobb oldalról: Európai Zaj.) Midőn szabad sajtóra van hivatkozás, ugy hiszem, meg fog engem a t. ház érteni, mikor Európa közvéleményére hivatkozom, mindenek előtt ezt kell tisztáznunk, és azt kijelentenünk, hogy Magyarországban szabad sajtó nincsen, és e tekintetben nem is lehet törvényes teremtője a közvéleménynek. Azonban ezen fölvilágositás mellett mégis azt mondom, hogy korlátolt sajtó is megteszi a magáét, és így sokat is tehet, s tesz is a közvélemény teremtésére nézve. De ezt igy felvilágosítva, megtámadom a tétel első részét. Megengedem, hogy Magyarországban az országgyűlése is hivatva van bizonyos közvélemény terjesztésére és szabályozására, ha egyéb mód nincsen; de ez már kifejtetett Yárady Gábor képviselő ur részéről. Én, t. ház, rendes állapotban az egyes képviselőt ugy tekintem, mint azon kerület közvéleményének kifolyását, és igy az összes képviselőket tekintem, mint az országban nyilvánult közvélemény kifolyását ; (Nagy Zaj) mikor azonban se szabad sajtó, se nyilvános helyhatósági gyűlések nem léteznek, uraim! akkor azt merem állítani, hogy határozottan alakult közvélemény nem lehet: és mivel ez csak szabad sajtó, és a haza összes polgárainak közös helyhatósági törvényes gyűléseiben nyilvánulhatása által lehet eszközölhető, a mig helyre nincs állítva az alkotmány, a helyhatóságok, szabad sajtó utján a szilárd és erős közvélemény addig nem nyilatkozhatik. Visszafordítom tehát az okoskodást, és azt mondom : nem lehet tovább tanácskozniuk önöknek ama legfontosabb ügyekben mindaddig, mig az alkotmány vissza nem állittatván, a sajtó és helyhatósági gyűlések által a kivánt szilárd és erős közvélemény nem nyilvánulhat. Szabad legyen a t. képviselők engedelméből ismét fölfognom enokoskodásom fonalát. (HaUjiuk!) Két esetet képzelhetek, melyben igazolható volna a tovább tanácskozás, de e két eset csakis képzelKÉPV. H. NAPLÓ. 186% m. hető : az egyik — mert a bajnak is szemébe kell néznünk — ha az ország nem követelné alkotmánya helyreállitását, Magyarországról azonban ily árulást önmaga irányában nem lehet föltenni, tehát az első eset nem is képzelhető; a másik eset az, ha oly tények hozatnának föl, melyek igazolnák az 1861-iki határozattól elállást, sőt az avval ellentétbe helyezkedést. (Zaj a jobb oldalon.) Nézzünk tehát végig az utolsó öt év tényein, ugy a mint azok következtek. A fejedelem feladta elvileg a jogeljátszás elméletét, elvileg elösmerte a jogfolytonosságot; a mit 1861-ben erőszakkal parancsolt, azt most az országgyűlés által akarja elösmertetni; az 1723-at, mondd : pragmatica sanctiot törvényeinkben nem létező, tehát nem is törvényes korlátozással (A bal oldalon helyeslés) kiindulási jogalapul választotta ; végre a legközelebbi legmagasb leiratban felelős minisztérium, és a helyhatóságok helyreállítása is igértetik, melyekhez azonban a kormány bizonyos feltételeket köt. E föltételekre nézve — nem kívánván részletes tárgyalásokba most már belemenni, mert részemről azt a már eddig kifejtettek után most fölöslegesnek tartom — csak átalánosságban kivánom megjegyezni, hogy Deák Ferencz képviselőtársam folyó I február, 2 2-ikei beszéde következő szavai szerint: i „Elmegyünk azon határokig, melyeken tulmenni nem szabad, és melyeken ha tuhnennénk, árulást követnénk el hazánk irányában," én enmagamra nézve kijelentem, hogy ha én azokat elfogadnám, meggyőződésem szerint hazám, a magyar birodalomnak egész életemen át szivem vérerével ápolt önállósága, függetlensége és alkotmánya ellen árulást követnék el. (Zaj. Ellenzés a jobb oldalról.) Ezt én mondom enmagamra. (Helyeslés a bal oldalon.) Ezekből állnak mindazon tények, melyek a tovább tanácskozás igazolására fölhozathatnak; és ha elismerem is, hogy a föladott jogeljátszás eszméje és az elvben elfogadott jogfolytonosság valami csekély különbséget előidéztek is, nem ösmerhetem el a tényeket olyanoknak, melyek igazolhatnák a tanácskozás tovább folytatását: mert a nemzetnek nem szó kell, uraim, de tett; nem Ígéret, hanem valósitás ; nem elvben elfogadás, hanem foganatosítás. (Helyeslés a bal oldalon.) A szó, uraim, tett nélkül, az igéret, valósitás nélkül rég elvesztették hatásukat. Pedig, hogy eddig az országgyűlés politikájával nem igen többet vívhatott ki a semminél, ismét Deák Ferencz képviselőtársunk február 22-én mondott ama szavaival kivánom bizonyítani: „A jog, mely nem érvényesíthető, aligha ér többet az üres szónál." És már most azt kérdem, uraim: önöknek egy éven át folytatott politikája mi eredményt, mi sikert mutatott föl ? Fölmutatják önök a nemzetnek az üres szavakat. 10