Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) 59 hogy azok alatt az ő jóllétök és a mi jóllétünk •összeroskadjon — méltányosak akarunk lenni, úgy mégis, hogy nem feledjük az elvet, miszerint méltányosságnál a méltányosság mértékét meghatározni nem azé, ki maga irányában méltányosságot követel, hanem azé, ki a méltányosságot teszi. Akarunk részt venni azon terhekben, melyeket az absolut hatalom fonák rendszere rajok és ránk súlyosított, hanem csak annyiban, a mennyiben magunk tulajdon nemzeti és államgazdaságunk jövője megengedi, a mennyiben t. i. tulajdon nemzeti és államgazdaságunk fölvirágzására a remény föl ne áldoztassék. Tehát ki az az ellen, kivel egyezkednünk kell? Az tehát nem egyéb, mint a kormány maga, a kormány, melynek kormányzása úgy a mi, mint a többi örökös tartományok jóllétével és érdekeivel egyaránt ellenkezik. Föl tudom fogni .... Csak tessék diskurálni, majd én addig várok. (Az elnök csönget.) Föl tudom fogni, hogy olyan állam, mely czélszerü és észszerű-a maga intézkedéseiben, még akkor is, ha absolutistice intézkedik, némileg a népszerűséget meg tudja, nyerni, s vele meg tud barátkozni -a nemzet; de ha olyan állam, melynek minden intézkedése czélszerűtlen és észszerűtlen, s nem csak észszerűtlen, hanem nép- és nemzetellenes, mety annyira tönkre tudja silányítani az országot, mint látjuk Ausztriának 18 évi utolsó kormányzatában, nem csodálom, ha azt a nép a maga ellenségének nézi. Ellenségének, mondom: Isten mentsen, hogy én e teremben, melynek szentségét fölfogom, túlzó szavakkal éljek. Kicsoda az közülünk, a ki nem tapasztalta az utóbbi események folytán, hogy azon fényes diadaloknál, melyekre a kir. leirat hivatkozik, melyek vívattak úgy a déli száraz, mint tengeri hadsereg által, az ország nagy része nem hogy örömet mutatott volna, sőt inkább levertséget láttatott, mert diadalát látta annak, ki az 6' elnyomója ? A königgratzi és egyéb csatáknál, melyek kevés nap alatt Ausztria nagyhatalmát tönkre tették, tapasztalatunk nem az, hogy megszomorodott volna a nép, hanem örömet lehetett szemlélni a nép nagy részében azért, mert megtörve látta azon dölyföt, mely őt elnyomta. Békét akar a nemzet, de nem a halál békéjét, állami létének, önállóságának, nemzeti függetlenségének és életének megsemmisítésével; hanem oly békét, mely megorvosolja a múlt sebeit és a jövőre nézve biztosítékot nyújt. Békét akar a nemzet: mert nincs nagyobb boldogtalanság, mint a béke hiánya kormány és kormányzottak közt. Békét akar a nemzet, és ezen békének palládiumát látja a 48-iki törvényekben és ezek biztosítékaiban, miszerint véréről és pénzéről önmaga rendelkezhetik. Vajon, miután personal-unio Magyarország addigi állása az örökös tartományokhoz, vajon ki az közulunk, ki Ausztriához való túlságos szeretetből | ezen kapcsolatot szorosabban kívánná Összefűzni ? I (Derültség.) Kicsoda az, ki kimutathatná ennek ! észszerű okát? Vagy vajon melyik az ellen, mely1 tői Ausztria minket megótalmazni képes volna? ] Békét akar a nemzet, és ezen békét egyedül 0 | felsége adhatja meg. Azért tehát Írjunk föl; s ő | felsége megadván a nemzetnek palládiumát, a 48-iki törvényekben a nemzet alkotmányát teljes mértékben, tapasztalni fogja azon lelkesültséget, mely irányában, trónja s családja iránt a nemzetí ben találtatni fog. Nem boszú politikája beszél be! ló'lem, valamint senkiből elvbarátaim közöl. Én ; büszke vagyok rá, hogy évekig hordtam rablán1 czait az elnyomó hatalomnak; de azon pillanatban, I melyben a törvénytelen hatalom a törvényes álI láspontra lép, én leszek az első, ki teljes szívvel és I lélekkel szolgálatomat neki fölajánlom. (Helyeslés i a bal oldalon.j A felség felelős minisztériumot igér nekünk, felelős minisztériumot és alkotmányt igér a többi örökös tartományoknak is. A többi örökös tartományok már most, miután elveszett Lombardia és Velencze, csak kisebb részét képezvén az ő felsége I koronája alatti tartományoknak, a mennyiben Ma! gyarország területe a hozzá kapcsolt részekkel | 5853 D mfdet, ellenben a többi örökös tartomáj nyok csak 5452 D mfdet tesznek, s ennélfogva Magyarország és a hozzákapcselt részek ő felsége I többi tartományait 401 D mfddel haladják meg: I a vonzalom törvényei szerint, ha ő felsége és az : örökös tartományok az egységet csakugyan anyI nyira óhatják, ezen egység sokkal terniészeteí sebben megalakítható úgj

: ha, nem a szórványos I apró részekhez a nagy tömb, hanem az apró részek a nagy tömbhöz csatoltatnak. Nekünk, a mint ismerjük eddigi alkotmányos életöket, az örökös tartományok által eddig élvezett alkotmány áldásaiban semmi irigyleni valónk nincs; ellenben ők, ha hozzánk vonzódnak — a mire Őket egyébiránt kötelezni nem akarjuk , mert meg vagyunk győződve, hogy mint független nemzet, független alkotmányos nemzettel egymás mellett is szépen megélhetünk — ha hozzánk csatlakozni akarnak. alkotmányunkban megtalálják mind azt, mi a józan alkotmányosság alapföltételeihez tartozik. Mielőtt beszédemet befejezném, megvallom, t. képviselőtársak, hogy inkább óhajtottam volna, nem föliratban, hanem határozatban szólani: mert fenállanak mindazon érvek, melyeknél fogva 1861-ben én és képviselőtársaimnak igen nagy száma inkább határozatban kívánt nyilatkozni. A fejedelem maga nem áll törvényes téren most se, hiányoznak a törvényes közlekedés eszközei, közej gei jelenben úgy, mint akkor: hiányoznak a tör8*