Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

58 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) részekkel együtt, soha a király által kormányoztatni nem fog máskép, mint tulajdon országgyűlésén alkotott s jövendőben alkotandó törvények által. Ugyanezen biztosítékot nyújtotta Mária Terézia, ki első lépett a pragmatica sanctio értelmében a trónra. Ugyanezen biztosítékot — hogy elhallgassak más törvényeket — nyújtja az 1791-iki t. ez., melynek szavai a következők: „Magyarország, kapcsolt részeivel, szabad ország, az egész törvényes kormányformára nézve, független, semmi más országnak vagy népnek alatta nem áll, hanem saját állása és alkotmánya van." Ugyanezt a biztosítékot nyújtja 1804-ben — azon évben, melyben ausztriai császár nevét vette föl I. Ferencz királyunk — azon biztosítékot, hogy ezen név fölvétele által Magyarország alkotmányos jogai semmi csorbulást nem szenvednek, hogy Magyarország közjogi állása ugyanaz marad, a mi volt. Magyarország tehát független ország; ily országok között pedig, melyek oly különböző közjogi alappal bírnak, mint Magyarország s az osztrák birodalom tartományai, szorosabb kapcsolat — helyesen jegyzi meg 1861-iki föliratunk — mint a personal unió kapcsa, nem is képzelhető. (Igaz ! a hal oldalon.) 1861-iki első föliratunk fennen hangoztatja, hogy Magyarországot a többi örökös tartományokkal csak persona! unió kapcsolja össze: ugyanaz, a mit dönthetlen érvekkel kimutatott és előadott második föliratunk 1861-ben, azon fölirat, mely, a magyar törvényhozásban páratlan példával, mind a két törvényhozási tábla teljesen egyhangú szavazatát nyerte nem csak, hanem az egész ország s annak minden jurisdictioi által elfogadtatott, ugy, hogy az egész nemzetnek mintegy politikai hitvallásává vált. Nem lehet, hogy itt eszembe ne jusson a sz. irás azon szava : „Senki más alapot nem tehet, mint a mi téve van." Ezen alapon állok én itt, ezen alapon állanak — hiszem — képviselőtársaim mind. Azon meggyőződése országunk összes lakosságának, hogy ezen országgyűlés föladata nem egyéb, igazolása a 61-iki országgyűlés cselekvésének. Magyarországnak tehát, mint független államnak, független állam irányában nem lehet más kötelezettsége, mint az, a mit tulajdon érdeke javasol. Független országok között nem lehet közös ügy más, mint a közös érdek: azért mondom én, hogy közös ügyet nem ösmerek; nem ösmerek mást. mint közös érdeket, és a meddig terjed a közös érdek, addig terjed a közös ügy is; és ha az érdekek valóban ugyanazok, például Magyarország és az osztrák birodalom örökös tartományai között, akkor semmi nehézség sincs azon érdekre nézve, annak létesítésére alkalmas mód és alkalmas közeg iránt, minél fogva azon valóban közös ügyek, t. i. közös érdekek létesítésére nem szükséges hoszszas elötanácskozás, nem szükségesek bizottsági hosszas előmunkálatok. Lehet, nogy a független államok érdekei ellenségesen is érintkeznek egymással ; de ha ellenségesen érintkeznek érdekeik: akkor a múltra nézve nem lehet más föladat, mint a közös természeti államjog szabályai szerint a létező ellenséges érintkezéseknek kiegyenlítése; a jövőre nézve pedig, ha az érdekek különböznek, a természetes logika nem azt tanítja, hogy ily ellenkező érdekeket közösekké kell tenni, hanem azt, hogy azokat annál pontosabban és határozottabban el kell különíteni. (Bal felöl: Ugy van!) Engedje meg a t. ház, nekem úgy látszik, mikor közös ügyekről van szó, nem a köztünk és az örökös tartományok közt lévő közös ügyek tulajdonképen azok, a melyek annyira érdeklik kor-* mányunkat; hanem a közös ügy az, a mely hatalmával mindkettőnk érdekei ellen működik. Tapasztaltuk, a mióta közös a hadsereg, azóta közös az elnyomás; a mióta közös a pénzügy, közös a nyomorúság. (Derültség. Halljuk!) Nem az egyes tartományoknak, vagy összes birodalmi tartományok" nak Magyarországgal érintkezése a közös ügy, hanem a hatalomnak a közös elnyomás fentartására való közös érdeke. Ide törekszik a kegy. kir. leiratban fentartott hadügy, annak minden részletei, ide törekszik a fentartott pénzügy. De ha Magyarország független állam, mint független államnak bírnia kell egy állam lényeges adtributumával; és ezen lényeges adtributum, mint egy czélhoz vezető eszköz: a hadügy és pénzügy. Minden alkotmány csak arra czéloz, hogy a népnek a hatalom túlkapásai és elnyomásai ellen biztosítékul szolgáljon, 'és ezen biztosítéknak abban állnak fő részei, hogy a nemzet az ó' pénzével és vérével maga rendelkezzék. (Helyeslés.) Szó van kiegyenlítésről. Kérdem én : kivel kell tehát nekünk egyezkednünk ? Mert egyezkedés nem létezhetik máshol, mint a hol van ellenség. Ki ezen ellenség ? Mi az örökös tartományok népei ellen soha ellenségesen föllépni nem akartunk és nem akarunk, és teljes öntudatunk lehet arról, hogy az örökös tartományok jogát soha nem sértettük, sőt akaratunk sincsen azt sérteni. Ismételve és ismételve kimondtuk, nevezetesen már 61-iki első föliratunkban, hogy a testvéri viszonyt velők, mint alkotmányos népekkel fen akarjuk tartani, hogy kötelességünknek tartjuk, a szoros jog kötelességén fölül, mind azt, mit méltányosan várhatnak, a mit magunk tulajdon függetlensége, állami önlétünk megenged, teljesíteni; kimondottuk, hogy azon terhekre nézve is, melyek elviselhetlen súlylyal nehezednek rajok és reánk — értem az államadóságokat, melyek bennünket, mint alkotmányos népet, kik soha ezen adósságokra beleegyezésünket nem adtuk, nem terhelnek, mindazáltal, ne-