Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-107

CVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 21. 1867.) 275 Miután a pragmatiea sanctióból a közös védelmet^ ebből kifolyólag a hadseregnek,melyet igen gyakran nem csak védelemre, de támadásra is használnak s ennék fentartására, és a külügyek vezetésére megkívántató pénzügyek közösségét következtetni csak erőszakoltan lehet; mert a pragmatiea sanctió vagyis az 1723: 1. 2. 3-dik törvényczikk más kötelességet nem ró a nemzetre, mint a Habsburg-ház nőága trónöröklési jogának elismerését, s a 2-ik t. ez. 5. 6. 7. §§-ai által trónöröslésre jogosítottak kihaltáig a personal unió alapján a többi tartományokkal együtt maradást, azontúl ismét föléledvén a nemzetnek szabad királyválasztási joga; s hogy a pragmatiea sanctióból a közös hadsereg és pénzügy eszméjét' következtetni nem lehet, bizonyítják ezt, s illetőleg fölvilágosítják a későbbi 1741: 63. 1791: 2. 65 — 1792: 1. —1796: 2. 1802: 1-ső t. czikkelyek, melyekben az ország régibb jogai megerö'sitetvén, az nralkodóház védelmére adott segélyzések minden későbbre történhető következtetések nélkül nem kötelezettségképen, hanem az ország szabad akaratából adottaknak nyilváníttattak ; s így magok ezen törvények megezáfolván a bizottság többségének első alapelvét: nem marad más, melyből kiindul, mint opportunitás. Már pedig nézetem szerint egy nemzetnek a legalitás teréről az opportunitás terére lépni csak két okból lehet: először ha a nemzet oly erős és hatalmas, hogy az előbbeni téren állt. s talán korhatag épületet az uj téren sokkal pompásabb dicsfényben képes fölépíteni, mint ezt nemzetünk 48ban tévé; vagy pedig oly gyenge, hogy reményfonalának utolsó szála is elszakadt előbbeni állása s jogainak visszaszerzésére, és állami s nemzeti léte is veszélyeztetve lévén, csak ezen egy menedékut tűnik föl előtte, melyen mag-ának némi jobb létet eszközölhet. Mi ezen állapotok közül egyikben sem vagyunk: mert nem vagyunk oly erősek, hogy a 48-ban emelt épületet magasbra emelhessük; de más részről vég szükségben sem szenvedünk annyira, hogy azon épület fenállását egyedül biztosító oszlopok lebontására némi jutalomért saját magunk vállalkozzunk. Fordítsuk tehát minden igyekezetünket és erőnket egyedül az idők viszontagságai által megviselt régibb épület helyreállítására, s ha reményünk vég szála azon átkos időben sem szakadt el, midőn szegény hazánk földjén a pusztítás szellemei garázdálkodtak, s midőn egyéni szabadságunk sem volt egy perezre se biztosítva; sőt nzon korszakban kifejtett passivitásunk által, jogainkból semmit föl nem adva, képesek voltunk kivívni, hogy a jogeljátszás theoriája visszavonatott, s a jogfolytonosság elve őfelsége által elismertetett: miért áldozzuk épen most föl, a köníggrátzi napok után. midőn remény csillagunk fényesebben kezd tündökleni, saját magunk legsarkalatosabb és lényeges jogainkat ? De különben is, hogy a nemzet maga egyezzék bele alkotmányának lényeges változtatásába, még pedig nem előnyére, de hátrányára, a mely változtatás előbb-utóbb nemzeti és állami létünk desorganisatiójához vezet, nem tartom szabadosnak : mert mi alkotmányunknak nem vagyunk kizárólagos tulajdonosai, hogy vele-—ha szintén ez által saját jobb létünket elősegithetnők is, jelen körülmények közt ez sem lévén teljesen bizonyos— szabadon rendelkezhessünk; hanem vagyunk csak őrei. s e körüli kötelességeink megszabvák, t. i. hogy azt oly szeplőtlenül tartozunk utódainkra hagyni, mint mi elődeinktől örököltük, sha tovább fejlesztenünk nem lehet, saját magunknak csonkitanunk nem szabad. Már pedig, ha a 67-es bizottság többségének javaslata elfogadtatnék, nem csak alkotmányunk csonkitattnék meg, de elvesztenők nemzeti függetlenségünket s önállásunkat: mert csak azon alkotmány biztosítja teljesen a nemzet jövőjét, függetlenségét és szabadságát, a mely saját ügyei fölötti minden határozati jogot kizárólag saját országgyűlése által eszközöl. A hol ez nem történik, s a legfőbb kérdések fölötti határozatokba — mint a delegatiók által czéloztatik — idegen elemek folynak be, s a hol az ország vére, pénze s kereskedelme fölött maga nem határozhat, ott a szabadság csak hiu ábránd, s anyagi jóllétünk korlátozott: mert minden nemzetnek garantiáját egyedül hadserege s pénze fölötti önálló szabad rendelkezési joga képezi. Megengedem,hogy az ipar, földmivelés—nemzeti kormányunk elösegélése folytán — lendületet nyer s fokozódni fog ; de mi lesz az eredmény ? Az, hogy szorgalom szülte verítékünkkel termékenyitni fogjuk a földet, hogy az idegen elemek közbejöttével ránk rovandó temérdek terheket képes legyen kiteremni, s utoljára is a vég elszegényedés. Telj'esen meg vagyok győződve, hogy az opportunitás szempontjából kiindulóknak saját nézetök szerint czéljok a legjobb, mert vélik, hogy e 18 éven keresztül annyit szenvedett nemzet részére jobblétet eszközlenek, bár ha áldozat árán is; de kérdés, vajon a jobblét, kivált az anyagi téren, be fog-e oly hamar és oly mérvben következni, hogy megérdemli azon nagy árt, mely érte adatott? s kérdés továbbá, ha egy nemzet életében 18 évi szenvedés elég-e arra, hogy leglényegesb jogait föláldozza azért, hogy szenvedésének egy kis részétől meneküljön? Én azt hiszem, nem! Mert egész század szenvedése is csak egy rósz óra, egy évtized, csak egy perez a nemzetek életében, a sza-