Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-107
CVII. OESZAGOS ÜLÉS. (Marra. 21. 1867 ) 371 „hogy Magyarország képviselői ne avatkozzanak a nem Magyarországhoz tartozó népek belügyeibe, ne csináljanak alkotmányos projectumokat azok számára, mert e fölött azok magok fognak szabadon intézkedni; „hogy a magyar király legyen Európában tekintély és köztisztelet környezte hatalom, kit nem csak határainak terjedelme, de népeinek közérzülete és tettereje tesz egyenrangúvá a többi hatalmasságokkal ; „hogy Magyarország szabadelvű institutiói őrizzék meg a magyar koronát oly valódiam mint a mily gyöngén védték meg az osztrák öszbirodalom hibás intézményei két koronáját az uralkodónak, mikről egy nap kellett lemondania; viszont a magyar korona viselője őrizze és védje meg a szabadelvű intézményeket, s Magyarország alkotmányát, mint dynastiájának és az országok egyedüli palládiumait; „hogy Magyarország mind hadtani, mind kereskedelmi, mind eulturai tekintetben a Magyarors zágot lakó minden fajú néptömbnek s Magyarország uralkodójának szolgáljon egyedül; azonban a mig önnállóságát minden erejével fentartja, legyen teljes részvéttel a vele szoros érdekek által szövetkezett szomszéd országok sorsa iránt , s midőn azoknak belügyeik kezelésére korlátlanul szabad kezet enged , az egymás megvédésére a közösen emelkedő jóllét gyarapítására. a múlt terheinek törlesztésére, a közösen ápolt alkotmányos szabadság garantiáira nézve, a leghívebb testvéri jobbot nyújtsa nekik." Ez elveimet találom részletesen formulává a kisebbségi javaslatban: azért lelkem meggyőződése szerint arra szavazok. Bocsánatot kell a t. háztól kérnem, ha egy a tegnapi ülésben hallott vádnak viszonzásául még néhány szót szólok. (Bálijuk.') A vád egy tisztelt képviselő társunk által ellenünk intéztetett, és azt több képviselő társam és barátom lelknen megtapsolta. E váci az — egy költőileg alakított mese alakjában volt elmondva — hogy mi, kik nem helyeseljük a majoritás javaslatát, azt tanácsoljuk a hazának, hogy kövesse a halálra sebzett gladiátornak történetét, és szótlanul palástba burkolván magát, haljon meg csupa decorumból és legulejuskodásból. Tehát mi kívánjuk azt, hogy a haza meghaljon ?! Mi adjuk azt a tanácsot a hazának, hogy haljon meg ?! Ha komolyan akarnék válaszolni, nem tehetném keserűség nélkül. De úgy veszem az előadást, mikép mondva volt: mesének. Hanem a t. képviselő úr adós maradt é mese moráljával, pedig a meséknek moréljok is szokott lenni. Tehát mit kellett volna tenni azon halálra sebzett gladiátornak, hogy meg ne haljon ? Talán csak azt kellett volna mondania: „Én nem halok meg,hanemközös ügyet csinálok azon karddal,mely veséimen keresztülment* — ? (Derültség.) Én megmegmondom , mi e mesének morálja: az , hogy: „Kedves viadorom, ha te közös ügyet kívánsz csinálni a karddal, iparkodjál rajta, hogy a kard markolata jusson kezedbe és ne a vas oldaladba." (Elénk derültség.) Ezen eszmét is kifejezve találom a minoritás javaslatában, és azért még egyszer rá szavazok. (Élénk éljenzés és taps a bal középen.) Tóth Vilmos jegyző (negyedórai szünet múlva) : Joannovics György! JoannOViCS György: Tisztelt képviselőház S A szóban forgó javaslat ellen fölhozottak nem ingathatták meg azon véleményemet, melylyel eddig voltam és most is vagyok a szóban forgó javaslat iránt. Az eddig fölhozottak, és jelesül azon elmélet, melynél fogva a sanctió pragmaticából nem következnék az, hogy az unió tagjai egymás irányában is tartoznak védelmi kötelezettséggel, hanem csak az, hogy Magyarország tartozik megvédeni a maga királyát: azon elmélet, mondom, az én nézetem szerint olyasmi, a mi egyátalában minden unió eszméjével merőben ellenkezik: mert két, vagy több ország, ha egyesül egymással egy közös fejedelem alatt, azt azért teszi, mert magára előnyösnek tartja, és egyesülvén, minden esetre érdekökben van az, hogy együtt maradjanak. Ebből természetesen következik, hogy az unió minden tagjának joga van egy részről követelni, hogy az unió birtoka bármely megtámadás ellen megvédessék, másrészt kötelessége részt venni az unió birtokának védelmében, és nem nézni tétlenül, hogy mikép bontatik szét kül- vagy belellenség által azon szövetség, mely az ő hozzájárulásával és az '6 érdekében létesült. Ha az 1723-diki törvény I. és II. törvényczikkének értelme csak az volna, hogy mi — Magyarország — megvédjük a magunk birtokát a magunk erejével, az örökös tartományok pedig megvédik saját birtokukat saját erejökkel: akkor kérdem, voltakép mi ezélból kötöttük volna meg a sanctió pragmaticát ? Hiszen igy egymás nélkül is ellehetnénk. De az én véleményem az, hogy bármely unióról legyen szó — személyes vagy reál-unióról — a közös védelem és abból folyó viszonyos kötelesség megvan. Különböző lehet ugyan az ily kötelesség teljesítésének módja, de a kötelességet, magát és viszonyosságát kétségbe vonni — véleményem szerint — nem lehet. A kérdés talán az, hogy védelmi kötelességünk , a mint eddig teljesítettük, czélszerü-e ? 47*
