Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-107

372 CVII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 21. 1867.J Erre nézve véleményem az, hogy nem ezélszerü: mert azon tény, hogy ő felsége ezentúl még az örökös tartományokat is alkotmányosan akarja kormányozni, lényegesen megváltoztatta a helyzetet ; a helyzetnek ezen lényeges változása pedig okvetlenül szükségessé teszi, hogy mindazon viszonyokra nézve, melyek hazánkat és 8 felsége többi országait közösen érdeklik, ezentúl már ne az ábsolut hatalom közbenjárása mellett, hanem az alkotmányosság terén közvetlenül találkozzunk; és pedig oly módon, melynél fogva lehető legyen az, hogy a közös védelem eszközlését közösen, gyorsan és mindkét félre nézve megnyugtatólag intézhessük el, és a mindkét félre és a birodalomra nézve egyaránt káros súrlódásoknak és belviszály oknak elejét vegyük. Mi azt akarjuk, hogy ugy nálunk, miként tul a Lajtán is, valódi alkotmányosság jöjön létre. Ha ezt akarjuk, lehetetlen akarnunk, hogy a hatalom a közös védelemre nézve egymással talán megegyezni nem tudó felek közt találván magát, ma az egyik, holnap a másik fél törvényhozásának alkotmányos működését korlátlan vétójával megakaszsza; és igy az alkotmányosság nálunk is, a Lajtán tul is szemfényvesztéssé váljék. Szabad népekkel érintkezni, uraim ! soha nem hozhat veszélyt ránk. Veszély akkor fenyegetne bennünket, ha a közös védelem dolgát ott hagynók, a hol azt 1848-ban hagytuk, azaz ha elintézetlenül hagynók e kérdést, és a birodalom kapcsolatának követelményeit természetes medrökbe vissza nem szőrit va, engednők, hogy azoknak szabálytalan áradata elboritsa alkotmányosságunk mezejét, magával hozván a rohanó áradatok módjára mindazt, a mit ut közben határainkon kivül fölszedett. Ez hozna veszélyt ránk, s a legközelebb lefolyt 18 év világos példa rá. Engem a közös ügyek kezelésének ilyetén iszonyú praxisa erősített meg azon meggyőződésben, hogy — miután már a birodalom kapcsolatának követelményeit magunktól el nem utasithatjuk — jobb lesz, ha azoknak hazánk határain és belügyeink körén kivül oly irányt adunk, melynél fogva lehetővé váljék az, hogy itt ben mi legyünk a gazdák és a háznak urai. A közös védelem tehát, uraim, melyről most szó van, egyszersmind közös védelem nem csak contra vim esternam et internam, a mint ez utóbbit a pragmatica sanctió értelmében magyarázzuk, hanem a birodalom belsejében működő központosítási és absolutisticus törekvések ellen is. Es miután itt ilyen védelemről is van szó, megérdemli, hogy figyelembe vegyük. Nem jogföladás tehát az, mit a közösügyi javaslat tervez : mert a javaslat szerint is saját országgyűlésünkön ajánljuk meg az ujonczokat saját felelős kormányunknak, saját országgyűlésünkön ajánljuk meg a költségvetést mindazon tárgyakra nézve, melyek belügyeinkre vonatkoznak. Ezek minket kizárólag illetnek. És igy nem osztozhatom t. barátom Simonyi b. képviselő nézeteiben, ki tegnapi beszédében azt monda, hogy miután a közös minisztérium nagy összegek fölött fog rendelkezni, miután az ország munieípiumai magok vetik ki saját házi adójokat, igy a magyar pénzügyminiszternek kevés pénzösszeg fog rendelkezésére állani. Azt hiszem, hogy azon összegek, melyeket az ország törvényhatóságai önmagokra kivetnek, nincsenek rovására az ország függetlenségének és törvényhozásunk hatáskörének. A mi pl. azon költségeket illeti, melyek a mi belügyeinkre vonatkoznak, azt gondolom, nem áll érdekünkben az, hogy mi azzal dicsekhessünk, hogy Isten tudja hány milliót szavazunk meg évenkint kormányunknak, hanem az, hogy azon összeg, melyet megajánlunk kormányunknak, elegendő legyen saját szükségeink fedezésére ; és adja az ég, hogy azon összeg minél csekélyebb legyen! Tisza Kálmán képviselőtársunk azt monda, hogy függetlenségünk koczkáztatva van a szóban forgó javaslat által. Függetlenek vagyunk egymástól, mi és az örökös tartományok; de a fejedelem azonosságánál fogva és a birodalom kapcsolatánál fogva mégis összefüggésben vagyunk egymással ; és ezen összefüggés természetesen mindkét félre nézve kizárja a cselekvés szabadságának teljes korlátlanságát. Függünk tehát; nem ugyan egymástól, hanem a birodalom kapcsolatának eszméjétől; és ezen kapcsolatnak számba vételét Európa helyzete, az általunk meg nem változtatható helyzet, a körülményeknek általunk meg nem törhető hatalma és Magyarország állami léte fentartásának tekintete is sürgetően igényli. Miután a személyes unió is fölhozatott, jelesül Tisza Kálmán képviselőtársam által: bátor leszek egy rövid párhuzamot tenni a mi birodalmi kapcsolatunk, és a svécziai s norvégiai személyes unió között, annak bebizonyítására, hogy bizonyos igen fontos ügyek közös kezelése nem sérti meg a personal-unió elvét, nem sérti meg, nem koczkáztatja az ily módon egyesitett országoknak függetlenségét, önállóságát. A svéd és norvég unióban föllelem, ha nem is oly határozottan kifejezve, mint nálunk, a mi kapcsolatunkban, azon három eszmét, mely a bizottság javaslatában benne van. Először is föllelem benne az uniói kapcsolat eszméjét, melynél fogva az unió, ha befelé két egymástól független országból áll is, kifelé, jelesül ott, a hol az uniónak védelméről van szó, mint egy egész [lép föl. A norvég, és bizonyosan a svéd alkotmánynak egyik §-a szerint is, Norvégia-