Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS, (Marcz. 20- 1867.) 345 Öt évi súlyos szenvedés után újra egybehi-' vatott az: és mit kellé tapasztalnunk ? Azt, hogy ez évben — noha még akkor a minisztérium sem volt kinevezve, noha ép ugy volt meg az absolut hatalomnak minden maradványa, mint 1861-ben, — mégis 1861-ben kimondott elveink ellenére jónak látták kiküldeni a képviselők azon küldöttséget, melynek munkálata a mai vitatkozás tárgya, és mely munkálat elvei olyanokat ajánlanak a képviselőháznak elfogadás végett, milyenek, a történet és törvényeink bizonyítása szerint, még a tisztán nemesek által választott karok és rendek országgyűlése elé királyi előadásokként sem terjesztettek a kormány által soha elő. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Igaz! Úgy van !) T. ház! Ismerem én a pár évtized óta elharapózott és a haza sok jeleseit is téveszmékre vezetett absolut rendszer irányzatának vészeit; ismerem hazánk középvagyonu egyéneinek majdnem elszegényedését; ismerem a hivatalokért esengők kiszámithatlan seregét; és így hazámnak e közinségéből és közerkölcsi sülyedésébó'l eredő nyomorát nem birom kicsinyleni; de ismerem egyúttal nemzetemnek az 1848-diki törvényekkel körülsánczolt alkotmányhoz való ragaszkodását: és nemzetemnek e határozott akaratára támaszkodva kelek megtámadni a bizottsági többség munkálatának elveit. Nem támadom meg a t. képviselők szándékát, sem hitét: a hit mindenkié, önmagáé ; de jogosan megtámadhatom a hit alaposságát és a munkálat elveinek helyességét; és ismerve a parlamenti azon kötelességet: nem támadni egyéneket soha, de igénybe véve a jogot, hogy a kimondott nézeteket lehető erélylyel támadjam meg, csakis a mennyiben némi idézeteket czélszerünek látok fölhozni, annyiban a nevek fölemlitését nem né

1kül űzhetem. Jól tudom, uraim, mikép hazánk átalakulási korszakában különösen bátorságunknak hallgatnia kell az okosság szavára; de tudom azt is, hogy tántorithatlanoknak kell lennünk a kitartásban, mert egyesek , mint nemzetek, minden haladást, minden alkotmányos vívmányt csak kitartással biztosítottak magoknak. Indítványom igazolására három fő kérdést tartok megvitatandónak: először kiegészítő része-e Magyarország az osztrák birodalomnak, vagy önálló külön birodalom ? másodszor, van-e Magyarország törvényeivel kötelezve az örökös tartományok kül- s belellenségei elleni védelmére? harmadszor, föladatik-e a bizottsági többség munkálata által hazánk alkotmánya, föladatnak-e törvényeink vagy sem? Az első kérdésre : kiegészitő része-e MagyarEÉPV. H. NAPLÓ. 186%. IIL ország az osztrák birodalomnak ? két ellentétes birodalmi tan áll előttünk. A bizottsági többség tana szerint Magyarország megosztandván a legfönségesb s eddig kizárólag bírt jogokat az örökös tartományokkal, képezne egy hason jogú felet, paritást, a másik hason jogú felet képeznék a megmaradt örökös tartományok. És e két hason jogú fél , paritás, képezné a birodalmat, az osztrák birodalmat. Szabatosan jelezve tehát: a bizottsági többségnek tana a közosztrák birodalmi tan, kiindulási pontjául véve a pragmatica sanatiót. A másik birodalmi tan, melyet én követek, az önálló független Magyarország birodalmi tana, a mely és az örökös tartományok, mint külön birodalom, között egyedüli törvényes kapocs a fejedelem ugyanazonossága. Szabatosan jelezve tehát: e tan nem egyéb, mint az önálló magyar birodalom tana. Kiindulási pontom minden, nemzetem törvényeivel és így az 1723-mal is biztosított Sz. István koronája birodalmának önállósága. Vitassuk már most meg, t. képviselők, melyik e két birodalmi tan közül helyesebb, jogosabb és életrevalóbb? Megismerem, miszerint P.st belvárosa érdemes képviselője. Deák Ferencz úr, 186fi. évi február 22-dikén már e közbirodalmi tan felé hajlott, azt mondván: „Ugy tekintem én a birodalmat s annak két külön álló, de egy ezélra egyesült országait, mint egy ívnek két erős oszlopát. Biztosan nyugszik ezek fölött az iv, melyeken a trón áll." No természetes, nem gondolhatta akkor a képviselő úr, hogy nem egészen öt hó lefolyása alatt, s az általa oly erősnek hitt egyik oszlopot ugy megrongálja Königgratz, hogy Velencze — a tengerek királynéja — abból kidől, és a többi még megmaradt halmaz sem képezheti többé az annyira biztosnak hitt iv oszlopát. De én azt hiszem, hogy a t. képviselő úr önmaga is be fogja látni, hogy az egy birodalom és egy trón felé hajIás csakis szóvirágként használtatott akkor : mert önmaga az igen t, képviselő úr a 61-diki föliratban monda, és a t. ház elfogadta, hogy „Ausztria császárja egyszersmind Magyarország királya, de nem ugy s nem azért, mert császárja Ausztriának, hanem egyedül azért, mert a pragmatica sanctió szerint a két külön trón azon egy fejedelmet illeti." Én erősen hiszem, miután a képviselő úr által kiindulási pontul választott pragmatica sanctió két külön birodalmat és igy két külön trónt is különböztet meg, önmaga a képviselő úr által választott kiindulási pont ellenkezik az egy birodalom és egy trón eszméjével, és igy a bizottsági többség közosztrák birodalmi tanával. Megengedem, miként önálló birodalmak és trónjaik beolvadhatnak egy birodalomba és egy trónba, de ez vagy csak erőhatalommal, vagy be44