Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-105
CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 18. 1867.) 331 közönséges viszonyok lettek volna, már rég lehetett volna vasútja. Nagy politikai botlások, igen nevezetes politikai bűnök követtettek ott el, melylyek, ugy mondhatni, szándékosan gátolták meg, hogy Erdélyben nincs vasút. Nem akarok azonban azon bűnök, azon politikai botlások fejtegeté- j sével foglalkozni, melyeket főkép a Bach- és I Schmerliug-Nádasdy-korniány oly számosan kö- ! vetett el. Hibás dolognak tartom a politikában a recriminatiot; sokkal helyesebb szempontnak tartom azt kimutatni, mi az, mi által a létező hiányokon segíteni lehet, mi által lehet a lehető legjobb jövö't biztosítani. De constatálni kívánom azt, hogy Erdélyben égető szükség', rendkívüli szükség a vasút építése. Az irányokra nézve minden államban két fő szempont az. melyeknek helyes eombinatioja megszabhatja azt, mely legtermészetesebb: a politikai és geographiai viszonyok helyes egybeköttetése. Erdélyben húsz év óta—habár, ismétlem, jelenleg egy talpalatnyi vasútja sincs — nagyon sok vasuttervezet keltel. A Schmerling-, Nádasdy- és részben a Bach-kormány alatt is dúsan termettek, ső't mondhatni, burjánoztak azok. Szó volt egy vasútról, mely Nagy-Várad, Kolozsvár. Brassó felé vezetett volna; és ez is két variánssal jelent meg: egyik Maros-Vásárhely körül vonult volna el; a másik Gyula-Fehérvár mellett ment volna a Küküllővölgyön fel. Szó volt egy másikról is, mely a Szamos völgyén jött volna be; szó egy harmadikról, mely a Szilágyságon jött volna be; szó egy negyedikről, mely Aradról Fehérvárnak, onnan a Küküllő völgye felé Brassóba ment volna; egy ötödikről is volt szó, a mely Aradról Szász-Sebesen, N.-Szebeneu át a Vöröstoronyig ment volna. És hogy mellőzzem azon vonalat, mely a Zsil völgyén át vala tervezve, volt szó több apró szárnyvonalokról is. Nem szándékozom ezen vonalok tüzetesb vizsgálásába belebocsátkozni, mert azt gondolom, hogy e tekintetben határozott megállapodása létezik a közvéleménynek. Azt gondolom, hogy bátran a közvélemény megállapodásának nyilatkoztathatom azt, hogy Erdély számára a nagyvárad-kolozsvár-brassói vonal a legczélirányosabb. Azt gondolom, hogy bátran lehet állítani, hogy ez azon vonal, mely a keletet a nyugattal, a Fekete tengert a civilizált Európával viszonosau legegyenesebb irányban köti össze; azt gondolom, hogy el lehet mondani ezen vasútról, hogy ez mind politikai, mind nemzetgazdasági szempontból leginkább megfelel minden igényeknek ; sőt még szakértő katonák azt is állítják, hogy katonai szempontból is ez felel meg legfőkép a kívánalmaknak. Mondom, azért nem kívánok az Erdély számára tervezett vasutak irányáról tovább szólani, mert e tekintetben saját meggyőződésem találkozik a közvélemény megállapodásával. Ha a felől tisztában vagyunk, hogy Erdély számára szükséges a vasút , és melyik azon irány, mely szükségesebb: az a kérdés áll előttünk, mit kell e tekintetben tenni?mert megvallom, t. ház, s úgy hiszem, hogy legkevésbbé sem másitom meg nézetemet, de következetes maradok régibb meggyőződésemhez akkor, ha most a változott viszonyokhoz képest más eljárást tartok helyesnek, és nem azt, mit múlt januárhan bátrak voltunk ajánlani. Akkor, mint emlitém, nem volt szerencsénk körünkben a magyar felelős minisztériumot tisztelhetni; akkor nem volt még tényleg' megkezdve a magyar alkotmányos élet valódi helyreállítása; akkor még nem lehetett biztos kilátásunk arra, hogy a legrövidebb idő alatt képesítve lesz a ház törvényhozási hatalmával teljesen élni. Azon esetben, ha teljesen parlamentalis kormány van, nézetem szerint, a vasút ügyének közvetlen elintézését illetőleg legtöbbet tehet, legközvetlenebbül s legjózanabbul, mint kisebb testület, mint kevesebből álló: maga a kormány. Én tehát ezen esetben , ha a magyar felelős minisztérium hajlandó volna elfogadni azt, hogy Erdély számára a nagy-várad-kolozsvár-brassói vonal az, melyet legczélirásosabbnak tart; ha hajlandó volna kinyilatkoztatni, hogy ennek életbe léptetésére kész mindazt megtenni, a mit okszerűen követelni lehet: azon esetben, megvallom, nem tartanám egészen szabatosnak most is az előbb indítván}'ózott utón tovább haladni. Kérném tehát: méltóztassék a t. közlekedési miniszter úr e tekintetben nyilatkozni a felől, hogy az átalam ajánlott vonalt tartja-e legfőbb jelentőségű vonalnak Erdély illetőleg? és hajlandó-e a minisztérium e vonalt illetőleg a ház elé előterjesztést tenni ? és addig is, mig- ez megtörténhetnék, minden czélszerü lépeseket megtenni ennek okszerű kiépítésére ? Mikó Imre gr. közlekedési miniszter: A kormány teljesen meg van győződve a nagyvárad-kolozsvár-brassói vasút fontosságáról és országos szempontból elvitázhatlan közhasznúságáról, s csak örvendeni tud azon, hogy a t. ház nézetei az övéivel e részben is egyeznek. Ennélfogva föladatának fogja tekinteni, ezen vasútvonal létesítése iránt annak idejében a ház elé javaslatot terjeszteni. (Helyeslés.) Kemény Gábor b.: Én azon nyilatkozat folytán, melylyel a közlekedési miniszter úr kérdésemre válaszolni szíveskedett, bátor vagyok kinyilatkoztatni , hogy sokkal helyesebb kezekben látom az erdélyi vasút iránti intézkedést a minisztériumnál, mint ha mi egyesek léptünk volna Mannák életbeléptetésére. Es fölhatalmazva érzem magamat az indítvány aláírói nevében kijelenteni, hogy 42*
