Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-105

CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 18. 1867.) 331 közönséges viszonyok lettek volna, már rég lehe­tett volna vasútja. Nagy politikai botlások, igen nevezetes politikai bűnök követtettek ott el, mely­lyek, ugy mondhatni, szándékosan gátolták meg, hogy Erdélyben nincs vasút. Nem akarok azon­ban azon bűnök, azon politikai botlások fejtegeté- j sével foglalkozni, melyeket főkép a Bach- és I Schmerliug-Nádasdy-korniány oly számosan kö- ! vetett el. Hibás dolognak tartom a politikában a recriminatiot; sokkal helyesebb szempontnak tar­tom azt kimutatni, mi az, mi által a létező hiányo­kon segíteni lehet, mi által lehet a lehető legjobb jövö't biztosítani. De constatálni kívánom azt, hogy Erdélyben égető szükség', rendkívüli szük­ség a vasút építése. Az irányokra nézve minden államban két fő szempont az. melyeknek helyes eombinatioja meg­szabhatja azt, mely legtermészetesebb: a politikai és geographiai viszonyok helyes egybeköttetése. Erdélyben húsz év óta—habár, ismétlem, jelen­leg egy talpalatnyi vasútja sincs — nagyon sok vas­uttervezet keltel. A Schmerling-, Nádasdy- és rész­ben a Bach-kormány alatt is dúsan termettek, ső't mondhatni, burjánoztak azok. Szó volt egy vasút­ról, mely Nagy-Várad, Kolozsvár. Brassó felé ve­zetett volna; és ez is két variánssal jelent meg: egyik Maros-Vásárhely körül vonult volna el; a másik Gyula-Fehérvár mellett ment volna a Kü­küllővölgyön fel. Szó volt egy másikról is, mely a Szamos völgyén jött volna be; szó egy harma­dikról, mely a Szilágyságon jött volna be; szó egy negyedikről, mely Aradról Fehérvárnak, on­nan a Küküllő völgye felé Brassóba ment volna; egy ötödikről is volt szó, a mely Aradról Szász-Se­besen, N.-Szebeneu át a Vöröstoronyig ment volna. És hogy mellőzzem azon vonalat, mely a Zsil völ­gyén át vala tervezve, volt szó több apró szárny­vonalokról is. Nem szándékozom ezen vonalok tüzetesb vizsgálásába belebocsátkozni, mert azt gondo­lom, hogy e tekintetben határozott megállapodása létezik a közvéleménynek. Azt gondolom, hogy bátran a közvélemény megállapodásának nyilat­koztathatom azt, hogy Erdély számára a nagy­várad-kolozsvár-brassói vonal a legczélirányo­sabb. Azt gondolom, hogy bátran lehet állítani, hogy ez azon vonal, mely a keletet a nyugattal, a Fekete tengert a civilizált Európával viszonosau legegyenesebb irányban köti össze; azt gondolom, hogy el lehet mondani ezen vasútról, hogy ez mind politikai, mind nemzetgazdasági szempontból leg­inkább megfelel minden igényeknek ; sőt még szak­értő katonák azt is állítják, hogy katonai szem­pontból is ez felel meg legfőkép a kívánalmaknak. Mondom, azért nem kívánok az Erdély számára tervezett vasutak irányáról tovább szólani, mert e tekintetben saját meggyőződésem találkozik a köz­vélemény megállapodásával. Ha a felől tisztában vagyunk, hogy Erdély számára szükséges a vasút , és melyik azon irány, mely szükségesebb: az a kérdés áll előttünk, mit kell e tekintetben tenni?mert megvallom, t. ház, s úgy hiszem, hogy legkevésbbé sem másitom meg nézetemet, de következetes maradok régibb meggyőződésemhez akkor, ha most a változott vi­szonyokhoz képest más eljárást tartok helyesnek, és nem azt, mit múlt januárhan bátrak voltunk ajánlani. Akkor, mint emlitém, nem volt szeren­csénk körünkben a magyar felelős minisztériumot tisztelhetni; akkor nem volt még tényleg' megkezd­ve a magyar alkotmányos élet valódi helyreállítá­sa; akkor még nem lehetett biztos kilátásunk arra, hogy a legrövidebb idő alatt képesítve lesz a ház törvényhozási hatalmával teljesen élni. Azon esetben, ha teljesen parlamentalis kor­mány van, nézetem szerint, a vasút ügyének köz­vetlen elintézését illetőleg legtöbbet tehet, legköz­vetlenebbül s legjózanabbul, mint kisebb testület, mint kevesebből álló: maga a kormány. Én tehát ezen esetben , ha a magyar felelős minisztérium hajlandó volna elfogadni azt, hogy Erdély számá­ra a nagy-várad-kolozsvár-brassói vonal az, me­lyet legczélirásosabbnak tart; ha hajlandó volna kinyilatkoztatni, hogy ennek életbe léptetésére kész mindazt megtenni, a mit okszerűen követelni le­het: azon esetben, megvallom, nem tartanám egé­szen szabatosnak most is az előbb indítván}'ózott utón tovább haladni. Kérném tehát: méltóztassék a t. közlekedési miniszter úr e tekintetben nyi­latkozni a felől, hogy az átalam ajánlott vonalt tartja-e legfőbb jelentőségű vonalnak Erdély ille­tőleg? és hajlandó-e a minisztérium e vonalt ille­tőleg a ház elé előterjesztést tenni ? és addig is, mig- ez megtörténhetnék, minden czélszerü lépese­ket megtenni ennek okszerű kiépítésére ? Mikó Imre gr. közlekedési miniszter: A kormány teljesen meg van győződve a nagy­várad-kolozsvár-brassói vasút fontosságáról és or­szágos szempontból elvitázhatlan közhasznúságá­ról, s csak örvendeni tud azon, hogy a t. ház néze­tei az övéivel e részben is egyeznek. Ennélfogva föladatának fogja tekinteni, ezen vasútvonal léte­sítése iránt annak idejében a ház elé javaslatot terjeszteni. (Helyeslés.) Kemény Gábor b.: Én azon nyilatkozat folytán, melylyel a közlekedési miniszter úr kérdé­semre válaszolni szíveskedett, bátor vagyok ki­nyilatkoztatni , hogy sokkal helyesebb kezekben látom az erdélyi vasút iránti intézkedést a miniszté­riumnál, mint ha mi egyesek léptünk volna Man­nák életbeléptetésére. Es fölhatalmazva érzem maga­mat az indítvány aláírói nevében kijelenteni, hogy 42*

Next

/
Oldalképek
Tartalom