Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-105

330 CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 18. 1867.) vár-brassói vasát tárgyában tett indítvány. Föl fog olvastatni. Joannovics György jegyző (olvassa a n.-várad-kolozsvár-brassői vasút tárgyában tett indítványt). Kemény Gábor b.*. Következő, t. ház, azon okoskodás, melynek folytán én a szőnyegen forgó indítvány alá jegyeztem nevemet, és azt gondolom, hogy a többi aláíró tisztelt képviselő társaim hasonló fölfogás útján jutottak ezen indítvány tételére. Erdélyben még eddigelé semmi vasút sincs; Erdélyben egy vasút ópitése égető szükség, s épen a n.-várad-kolozsvár-brassói vonal az, a mely főfontosságú mindenek fölött. Intézkedni kellett volna tehát ez iránt, s pedig minél hamarabb; de fájdalom! nem volt képesitve a képviselőház akkor, midőn az indítvány beadatott, és még most sincs képesitve, törvényhozói jogát, s hatalmát teljes mértékben gyakorolni; mindamellett határozatikig kijelentette a ház azt, melyik azon irány, a melyet minden mások előtt Erdélyben, mint vasútat. fontosnak tart, kijelentette azt, hogy ez égető szükség Erdélyre nézve, és hogy nagyon óhajtaná, hogy ezen vasiít kiépitése minél hamarabb foganatba vétessék. Ennek következtében, habár nem is mondhatom egészen correct parlamentálisnak az eljárást, kijelenthette azt, hogy ha képesitve lenne törvényt alkotni, biztosítaná ama vasútnak bizonyos meghatározandó jövedelmét. Nem volt talán — mint mondám — az eljárás tökéletesen parlamentális, de hiszen állásunk sem volt parlamentális: nem volt közöttünk minisztérium, és nem volt biztos kinézésünk arra, hogy egyhamar körünkben tisztelhessük azt. Legkevésbbé sem változott fölfogásom arra nézve, hogy mennyire fontosnak tartom Erdélyre nézve a vasútat, és nem változott azon tekintetben, hogy épen melyik azon vasutirány, mely mindenekfölött fontos. Alig van, t. ház! korunkban valami, mi anynyira megkülönböztetné a legújabb civilizált világot a régiebbektől, mint a közlés és közlekedési eszközök gyorsasága, átalánossága és könynyüsége, és az ezekkel mindenütt karöltve járó ipar és kereskedelem fejlettsége. Az ember régebben, már ezelőtt több ezer esztendővel is, ugyanazon szellemi tehetségekkel birt, mint jelenleg. Régebben is képes volt ugyanazon szellemi magaslatra emelkedni, ugyanazon erkölcsi tökélyekkel birni, épen ugy, mint most. Erről tanúskodik a legrégibb irodalom, tanúskodnak a történelem és a képző művészetnek számunkra maradt ezer meg ezer remekművei. Igen lényeges különbség van jelen viszonyaink és az ama kori civilisatio közt, a mennyiben ezek mindig csak igen kis pontokra, igen szűk körre voltak szorítva, körülöttök a barbarismus volt mindenütt, mig jelenleg a civilisatio gyorsan terjed, minden eszme, a közlési és közlekedési eszközök gyorsasága által az egyetemességre törekszik. És igen lényeges azon különbség, mely van a jelenlegi civilisatio és a régibb között, a mennyiben régebben a természettudomány vívmányait majdnem átalában nem voltak képesek hasznosítani, a mennyiben a természettudományok annyira háttérben voltak, hogy azoknak az emberi élet kényelmére való száz meg százfölfödözései, melyek jelenleg köznapiak, ismeretlenek voltak. Ezek ismerete pedig, melyek a nép jóllétének emelésére szolgálnak, legfőkép hasonlag a közlési és közlekedési eszközök gyorsaságának és könnyüségének köszönhető. Gyakran hallottam azon hasonlatosságot, hogy a közlési és közlekedési eszközök valamely államban olyanok, mint valamely testnek vérerei. Azt mondják, hogy minden hasonlatosság sántít, tökéletesnek ezt sem lehet nevezni; de hogy benne sok van, azt hiszem, igaz. Ugyanis a vérerek a testben mindenüvé elviszik épen azon részeket, melyek ott hiányoznak, egy helyütt a húst, másutt a csontot, és másutt az idegek szálait képezik : épen igy a közlési és közlekedési eszközök kölcsönzik az államnak azon képességet, mely szerint itt az ipart, amott a gazdaságot, és átalában véve a vagyonosodást és az ismereteket terjesztik, melyek szerint azok fölebb és fölebb emelkednek. De még azon magasabb hasonlatosság is van a közlekedési eszközök és a vérerek között, a menynyiben a vérkeringés épsége nélkül nem lehet ép élet közlekedési eszközök hiányában, pedig szintén nem lehet ép álladalmi fejlődés, és az állam soha sem juthat el ama magaslatra, melyre különben tán hivatva volna. Természetes tehát, hogy, mindezek mellett és ezek következtében, az államok rendkívül igyekeznek arra, hogy közlekedési eszközeiket szaporítsák, s ezek között főleg a vasutakat. Jelenleg már nem csak Amerikában és Európában, de még Ázsiában és Afrikában is kezdenek föltünedezni a vasutak. Majdnem oda jutottunk a tizenkilenczedik század közepén, hogy valamely állam hatalmi állását közlekedési hálózatainak sűrűségéből lehetne megítélni, és közlési s közlekedési eszközeinek állása szerint hatalmi állását, azon polczot, melyet a civilisatio mezején elfoglal. Mindezek mellett is Erdélynek nincs vasútja. Ezen rövid mondat mint vészjel hangzik, és vajha száz meg százezreknek a nyomorban mélyebb sülyedése ne tenné égbekiáltóvá ama rövid mondatot. Egy ösmerősömtől hallottam gyakran említeni, hogy nyugatról keletre jővén, ott, a hol megszűnik a gőz hatalma, úgy tekinti magát, mintha Ázsiában volna : és Erdélynek nincs vasútja! Nem Erdélyen múlt, hogy nincs vasútja, sőt ha rendes,