Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-102

CII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 9. 1867.) 307 A törvénynek apodicticusnak kell lennie, nem pedig oly elasticusnak, hogy azt mindenfelé lehessen magyarázgatni. Es ime épen a szóban levő sajtótörvény sok helyütt magán viseli az elastieitás jellegét. A fenálló törvényekben a szabad gyülekezeti jog se megtiltva, se megengedve nincsen. Ha már én például a románokhoz vagy a román intelligentiához fölhívást intéznék egy gyülekezet megtartására, követnék-e el bűnt vagy vétséget ? A közvádló mondhatja, hogy igen; én mondhatom, hogy nem : mert regula juris, hogy a mi törvény által megtiltva nincs, az meg van engedve ; de mégis ki vagyok téve azon kellemetlen eventnalitásnak, hogy elitéltetem. De lehet-e valamely bíín- vagy vétségért megbüntetni valakit, mielőtt megmondtam volna, hogy mi a bűn és mi a vétség ? mielőtt a bűn és vétség nemeit specializáltam volna? s mielőtt a büntetés nemét és mennyiségét megszabtam volna? Es hol van a mi criminalis codexünk, mely ezt tenné? Nincs. Ha tehát építeni akarunk, tegyük meg előbb az alapot és azután a fedelet. Azután mik azok a „tisztességes erkölcsök," melyekről a sajtótörvény 5-dik §-a szól ? Hát vannak tisztességtelen vagy nem tisztességes erkölcsök is ? E szerint ha azt mondanám, hogy a „Schöne Heléna" előadása ellenkezik a tisztességes erkölcsökkel, és azt ajánlanám, hogy annak előadásai tiltassanak be: a „Schöne Heléna" még pörbe foghatna, mert csúfot űztem az ő tisztességes erkölcséből, és én érette lakolnék az egy évi fogsággal és 400 ft birsággal. Ezen §. szerint jaj nektek, liumorisztikus lapok, mert „Bolond Miskáitokat," „Kakas Mártonaitokat" és „Grura tatáraitokat" egytől egyig mind becsukják. Ha kinyomatnám a román és szerb követek által készített törvényjavaslatot a nemzetiségi kérdésben, és azt a nép között kiosztanám: a közvádló azt mondhatná, hogy ez által az álladalom egységének fölbontására izgatok, mert hiszen már is úgy értelmezik némely államtudósok azon ártatlan törvényjavaslatot; és nekem négy évig terjedő fogsággal kedveskednének, s azonkívül 2000 forintnyi pénzbeli büntetéssel ajándékoznának meg. Épen igy járnék akkor is, ha azt mondanám, hogy bizony Oláh- és Moldvaország nem tartozik az úgynevezett magyar koronához; és épen úgy járnék még akkor is, ha azt mondanám . hogy bizony az „unió" még nem bevégzett tény, és hogy az soha törvényerőre nem jutott, pedig ezt kegy. kir. leiratok is mondják. Ha azt fognám irni, hogy ama tisztviselő nem teljesiti kötelességét, hogy eljárásában hanyag, vagy hogy hivatalával visszaélt; vagy ha ugyanezt írnám egy törvény által alkotott hatóságról vagy testületről; vagy hasonlót írnék magán személyről: mindamellett, hogy állításaimat be tudnám bizonyítani, a közvádló vagy a magán személy „rágalmi" perrel lépne ellenem , és rám ütnék ama közmondást, hogy „szólj igazat és betörik a fejedet," megfosztanának egynéhány évre polgári és személyi szabadságomtól, és néhány ezer vagy száz forintomtól. Elitélnének rágalomért, holott sehol a törvényben a rágalom definiálva nincs. Elitélnének tehát azért, hogy igazságot írtam; és elitélnének a nélkül, hogy megengednék állításaimat bebizonyítani, mert tiltják a 24. és 25-ik §-ok. Ez anyagi része az 1848-diki sajtótörvényczikknek. De én alakjára nézve sem pártolom ama törvényczikket s illetőleg a miniszteri előterjesztést. Mert ha az 1848-ki minisztérium mindén törvényhatóságnak meghagyta, hogy a maga kebelében esküdtszéket alakítson, akkor nem értem, mért hozza a mostam minisztérium csak öt ily esküdtszék fölállítását javaslatba? ha csak azért nem, hogy itt is centralizáljanak, és itt is nem természetes birák ítéljenek a külön nemzetiségű egyének szabadsága és vagyona fölött. A törvényhatóságok területi köre ki van jelölve, s igy jobb és czélszerffbb lenne az 1848-ki minisztérium meg*hagyása mellett maradni — ha csakugyan az 1848-ki sajtótörvényczikk visszaállíttatnék. E törvényt én még azért sem tartanám visszaállitandónak, mert az időszaki lapok megjelenhetését oly enornis cautiohoz köti, hogy előre mondhatom, ha az ma visszaállittatik, holnap nem lesz egy szerb vagy román lapunk se. A törvényczikknek ebbeli rendelése épen úgy hangzik, mintha azt mondanám: Szabadságot adok neked beszélni, de mielőtt egy szót kiejtenél, tégy le tiz ezer, s illetőleg 10,500 ftot. A váltótötörvény nem követel semmi cautiot a kereskedőktől; a nyomdászok szintén kereskedők; de a sajtótörvény nem olyan liberális, mint a váltótörvény, és aláveti a nyomdászokat egy terhes cautionak, s igy az ész productumát nem részesiti azon megtiszteltetésben, melyben a föld productumát. Nem pártolhatom továbbá a sajtótörvényt még a benne kiszabott praescriptio tekintetéből se, mert a 28-dik §. szerint mind az, a ki valamit irt, 6 hónapig s illetőleg 2 évig mindig félhet, hogy perbe fogják. Mindezeknél fogva tehát nem pártolom a miniszteri előterjesztést, hanem inkább föntartanám a status quot: mert inkább alávetem magamat a józan discretionak, mint a törvény elasticus és kétes értelmű rendeleteinek. En a miniszteri előterjesztés ellen szavazok. Jámbor Pál: T. ház ! Vannak dolgok, melyek csodálkozásba ejtik az embert; de legcsodá39*