Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-100
280 C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) az sem fogja őket nyugtalanítani, ha Magyarországon ily intézmény választás alá esik. Ennélfogva Bónis Sámuel t. képviselő' társam indítványát pártolom. Tadász Manó: (Nagy zaj.) Nem arról van szó, hogy a választást el kell vetni, hanem arról, hogy a kik nembirák, és nem szükséges, hogy választás alá kerüljenek, hogy azok újra megmaradjanak. A 48-diki törvények a tisztujitásról akként szólnak, hogy azon tisztviselők, kik számadásokat kezelnek és könyveket vezetnek, miután a szakértő osztályhoz tartoznak, szükség nélkül ne változtassanak : és épen azért a miniszteri javaslat ennek szellemében akarja, hogy ez ne változtassák. Ennélfogva Tóth Lőrincz képviselő úr indítványát pártolom: és pedig azért . . . (Vég szavait a nagy zajtól nem hallani.) Böszörményi László: T. ház! Haat.igazságügyi miniszter oly erősenki nem emelte volna, hogy a minisztérium ezen kezelési hivatalnokokhoz oly szívósan kivan ragaszkodni, nem szólaltam volna föl; de miután, ámbár az előadásban némi ellenmondással, oly szigorúan ragaszkodik a minisztérium ezen kezelési hivatalnokokhoz, kénytelenvagyok fölhíni a t. minisztérium figyelmét arra, hogy a mit most is Jókai Mór képviselő társam fölhozott, ha magokat a t. minisztereket mint betáblázott hitelezőket kérdeznők meg. vajon a teljhatalmú provisorius főispánok által kinevezett telekkönyvi személyzetben találnak-e nagyobb megnyugvást vagy pedig az alkotmányos minisztérium, annak alkotmányos főispánja és az alkotmányos megye által alakítandó telekkönyvi személyben ? hiszem, inkább az utolsóban találnának megnyugvást. Megjegyeztem, hogy tiszt, igazságügyi miniszter előadásában némi ellenmondás volt, mert ő egy részről azt mondotta, hogy ezek másodrangú hivatalok, melyek mindig a kinevezéstől függtek, a melyek most ezen kezelést viszik; más részről pedig azt mondotta, hogy ezen hivatalok oly fontosak és annyira különös nagy szakképzettséget igényelnek, hogy az ügyvédek között is alig lehet azokra képes embert találni. T. ház! visszahívom a t. házi figyelmét a megyei nyilvános életre, azon boldogabb időkre, t. i. a 48 előtti időre. A telekkönyvi hivatal nem egyéb, mint egy hitelintézmény, melyet 48 előtt nagy részben a megyék gyakoroltak. Ilyen volt először a betáblázás ... (Nagy zaj. Szavazzunk!) 1848 előtt nyilvános hitelügy volt először a betáblázás ; másodszor a jószágok eladásánál a megyei hivatalos bizonyítvány kiadása. Csak ily bizonyítvány kiadása után következett be a fassio az illető hiteles helyeken; de most mind a betáblázás, mind a végleges átruházás a telekkönyvi hivatal által történik. 1848 előtt mind ezen kérdések nem ugy, mint itt többen mondták, a megyei jegyzői kar vagy talán a jegyzői irnokokok, vagy expeditorok által végeztettek , sőt ellenkezőleg az egész megyei közgyűlés által. (Zaj.) A betáblázandó contractust a jegyző köteles volt a közgyűlésen fölolvasni: ez hát nem a jegyző, hanem a közgyűlés factuma volt; s maga a bizonyítványok kiadása is a közgyűlés határozata folytán történt. Tehát nem, mint itt mondatott, hogy egy másodrendű hivatal kezeié ezen ügyeket, hanem maga a közgyűlés. {Fölszólalás: Most is a törvényszék teszi ezeket!) Épen azért, t. ház, teljességgel nem áll azok előadása, kik azt mondják, hogy itt egy új intézmény van, melyre a megyei hatóságot kiterjeszteni nem lehetne, mert ezen új intézmény épen azon kérdések fölött intézkedik más formák között, melyek fölött mindig a megyei közgyűlés intézkedett más formák között. (Zaj.) Csak azt kivánom megjegyezni, hogy a t. belügyminiszter úr előadása azt mutatja, mintha talán a választásokban kevesebb garantiát találna az úgynevezett értelmes, művelt világ, mint a kinevezett tisztviselőkben. Én ezt nem teszem föl se a külföldről, se a magyarországi szakértő, hozzáértő értelmiségről, hogy több biztosítékot látna kivált törvénytelen kormány által kinevezett, mint szabad választás által választott hivatalnokokban. Pártolom a Bónis képviselő módositványát. (Szavazzunk !) Szentkirályi Mór: Nekem dgy látszik, azon aggodalmak súlya, melyek itt nyilvánultak, inkább arra vonatkozik, mintha az, hogy a telek| könyvi bírói hivataloknak alárendelt személyzete tisztújítás alá ne essék, kiterjeszkedhetnék idővel a megyék végleges rendezésére. Ha tehát a beadott szerkezetben oly kifejezés használtatnék, mely világossá tenné, hogy ezen intézkedés csak I ezúttal történik, s a megyék végleges rendezése alkalmára föntartja magának a törvényhozó test az intézkedést : akkor az aggodalmak nagy része megszűnnék. A Tóth Lőrincz képviselő társunk által ajánlott szerkezetet tehát akként óhajtanám módosíttatni: „ezúttal a megyék végleges rende! zéséig tisztújítás alá nem tartoznak/' Ivánka Imre: T. ház! Amennyiben nekem is van némi tapasztalásom az iránt, hogy a külföldi tőkepénzesek ide kölcsönzött vagyonukat a telekkönyvekben hogyan kívánják biztosíttatni s hogyan nem: vagyok bátor e tekintetben néhány észrevételt tenni. Nem az érdekli e részben a külföldet és az illető tőkepénzeseket, hogy a jelen hivatalnokok viszik-e tovább a telekkönyvet vagy nem ? hanem j a hiteltelekkönyvi intézmény folytonossága és töI kéletesbitése érdekli ó'ket leginkább. Szükséges,
