Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) 279 Egyébiránt ne méltóztassanak ezen elő'adá- 1 somból azon következtetést vonni, mintha a mos- I tani status quo fentartása által a kormány a telek- j könyvi hivatalok jelenlegi kezelő személyzetéhez ragaszkodnék. Tudja a kormány, hogy e téren is 1 szigorú epuratiora van szükség, és ezennel komolyan és ünnepélyesen kijelenti a kormány, hogy ha akár jellem, akár képesség tekintetéből epuratiora szükség leend, gondoskodni fog arról, hogy az teljes szigorral végrehajtassák. [Helyeslés.) Azonban a kormány nem tartaná szerencsés eljárásnak, egy régi épületet, habár az a íegromboltabb is, szétbontani, még mielőtt az uj épület anyagait egybehordta volna. (Helyeslés?) De e czélra a kormánynak, a főispánoknak időre, körültekintésre van szükégök. Annál óvatosabbnak kell lenni, t. ház, e téren, mert átalános a panasz, hogy a telekkönyvi hivatalok jelenlegi szmélyzete elégtelen, és hogy a munka halmazának, tömegének, se a kellő gyorsaság igényeinek megfelelni nem képes. Ily körülmények közt tanácsos volna-e a tisztújítás által azon eshetőségre utat nyitni, hogy a különben is elégtelen személyzetben egyszerre oly hézag támadjon, melyet rögtön betölteni annál nehezebb, mert épen ezen intézmény az,melynek teljes ismerete az ügyvédi és birói karban is utat magának még nem tudott törni ? (Helyenkint ellenmondás, másrészt helyeslés.) Továbbá, t. ház ! könnyű azt kimondani, hogy a főispán jelöljön ki alkalmas egyéneket, de annál nehezebb ezen alkalmas egyéneket ép oly szakban, mely különös routinet és hosszas gyakorlatot igényel, föltalálni; azokat pedig rögtön fölismerni a tisztújításig, melyet a nemzetnem akar tovább halasztatni, teljes lehetetlenségnek fog mutatkozni. Megvallom, a tisztújítás még magára az igazság szolgáltatására is hátrányos annyiból, hogy okvetlen maga után von néhány napi szünetelést, pedig a telekkönyvi hivatal nem szünetelhet egynapig se, s a telekkönyvi beadványokat és kiadványokat egy perezre sem lehet fölfüggeszteni. Én tehát a közhitel szempontjából is okvetlenül szükségesnek tartom, hogy a telekkönyvi kezelő személyzet a tisztújítás esélyeinek kitéve ne legyen. T. ház! a kormány nyíltan és őszintén nyilatkozik ; elment az utolsó határvonalig, a Rubieonig, a melyen tul a közérdek megóvása iránt magára felelősséget nem vállalhat, [Helyeslés) s e határvonal az, melyet a kormány Tóth Lőrinez képviselő úr indítványának elfogadása által kijelöl: kéri tehát a kormány a t. házat ezen határvonal elfogadására. (Elénk helyeslés jobbról. Elfogadjuk!) Thúry Sámuel: É n a telekkönyvi törvényeket nem tartom oly rendkívüli dolognak, hogy azokat mások is, kik velők foglalkoznak, legalább is úgy ne értenék, mint értik azok, kik a 61-diki teljhatalmú provisorius főispánok által jelöltettek ki ezen hivatalok kezelésére. Meg vagyok győződve, hogy miután a szerkezetben a főispánok kijelölési joga fentartatott, a főispánok csak is oly egyéneket fognak ezen hivatalokra kijelölni, kiket szakértőknek ismernek; s ebből az következik, hogy ha csak szakértő egyének fognak kijelöltetni, a választók nem választhatnak másokat, mint szakértőket. Ezen egyszerű oknál fogva Bónis Sámuel képviselő társam módositványát pártolom. Jókai Mór: T. ház! (Szavazzunk!) Boesánatott kérek, hogy felszólalásommal a háznak drága idejét rablom. Tudom, hogy drága az idő; de hazánk földe és hitele, a miről szólok, még drágább: azért kérem, méltóztassék a t. ház kihallgatni. Nem fognék szót emelni, ha csak a mások által már elmondottakat akarnám ismételni; de egy dolog még nem czáfoltatott meg, az t. i., amit Tóth Lőrinez képviselő társam indítványa mellett fölhozott, hogy t. i. a külföld és különösen a külföld tőkepénzesei, kiknek részint birtokuk van Magyarországban, részint magyarországi birtokokra befektetett tőkéik vannak, nyugtalanitatva fogják látni, ha Magyarországon az ily stabilis természetüekn ek tekintett hivatalok is bolygattatnak. Nem tudom, jól értettem-e, hanem gondolom, úgy mondatott. {ügy van!) r Epén e perczben van szerencsém egy levelet kapni Brüsselből. melyben a következő tényről tudósíttatom. A brüsseli kamarák elé terjesztetett egy törvényjavaslat Antverpen városának képviselőjétől, melyben a Belgiumban divatozó kereskedelmi kamrák megszüntetése s azok hatáskörének a rendes bíróság hatáskörébe való áthelyezése inditványoztatik. Ezen kereskedelmi kamarák ott sokkal nagyobb horderejű dolgokkal foglalkoznak, mert csaknem az egész jurisdictióra, a mit itt a váltótörvényszékekkezeinek, vannak fölhatalmazva, s ezek ott választott bíróságokból állanak. És mit határozott erről a brüsseli képviselőház ? Az indítványt elvetette és a kereskedelmi kamarák további föntartását megszavazta azon oknál fogva, mivel a bírák ki nem neveztetnek, mivel nem örökösek, mivel választástól függnek, tehát jobbak; a választott bíróságoknak a választás a garantiája. És ez történt oly országban, a hol minden bíró kinevezte' tik, a hol a birói hivatal életfogytiglan adatik. Nem hiszem, hogy a külföldön bármily financier-országban subtilisabbak volnának, mint Belgiumban ; és Magyarországban fekvő birtokokban alig van más országnak több pénze, mint Belgiumnak. Ha tehát ők saját országukban meg vannak nyugtatva avval, hogy ily nagy horderejű hivatalok választás által legyenek betöltve, azt hiszem,