Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-100
268 C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Maroz. 7. 1867.) ellen módositvány adatott be, ennek ellenében nem lehet fölkiáltással, hanem csak fölállással lehet szavazni. Elnök: A kik az első szakaszt meg kívánják tartani, úgy a mint az szerkesztve van, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Az első szakaszt, a mint az szerkesztve van, a t. ház megtartja. Ráday László gr. jegyző (olvassa a miniszteri előterjesztés második szakaszát.) BÓniS Sámuel: T. ház! Én ezen pontra nézve bátor vagyok a ház elé azon módositványomat előterjeszteni, hogy a második pontnál ezen szavak helyébe : „főispáni kijelölés" tétessenek ezek : „a főispán által a régibb törvények és törvényes gyakorlat értelmében teendő kijelölés. Cí Ezen módositványom indokolására röviden a következőket vagyok bátor előadni. Én magam is belátom annak szükségességét, hogy a főispán tegye meg a candidatiót. Kell a kormánynak a megyékben is egy orgánumának lenni. A főispáni visszaélésektől, megvallom, felelős kormány alatt kevésbbé félek, mint azelőtt, mert az orvoslás útja könnyebb. Azonban kívánom, hogy a megye intelligentiájának véleményét a főispán, különösen ez átmeneti időszakban, figyelembevegye. Ugyanazért, miután törvényeink nem szólnak a conferentiákról, de szól mellettök a törvényes gyakor- , lat, azért voltam bátor ezen módositványt beadni. Bemáth Zsigmond: T. ház! Ha visszaemlékezünk akár a legrégibb időkre, melyekre viszszaemlékezketünk, akár a közelebb multakra: ugy fogjuk találni, hogy épen azon főispáni korlátlan kijelölési jog az, mely legtöbb megyében nyugtalanságotidézett elő és a kölcsönös barátsági szeretetet rontotta meg. Kétszeresen veszélyesnek gondolnám e korlátlanságot meghagyni ezentulra is, miután a választási jog különben is ezen időkben már igen megfogyandó és már eddig is megrogyott bizottságokra lesz átruházva. Azt gondolom én, t. ház! hogy egy megyei törvényhatóságnak, mely nem ritkán két, háromszáz ezer emberből áll, koránsem lehet korlátoltabb joga, mint van oly városnak, melyp. o. 10 —12 ezer lakossal bír, és ugyanazon megye kebelében fekszik. Az 1848. XXIII. t. czikkben rendelkezés van a városok tisztújító székéről, a hol az mondatik, hogy a kijelölés választások által történik közmegegyezéssel és a választás maga ismét az elnök befolyásával vitetik véghez. Meg fogja engedni a t. ház, hogy a törvénynek szavait, kitételeit idézzem. Az 1848. XXIII. t. ez. 15. §. vég szavai ezek : „A választás kijelölés mellett, a kijelölés pedig a kijelölt választmány által, és maga a választás az elnök befolyásával és közbejöttével történik." Nem lehet az, hogy kevesebb jogot adjunk a megyei polgárságnak, mint a mennyi van a városi polgárságnak : annálfogva azt óhajtom, hogy ugyanazon jogok, melyek megadattak a városi hatóságnak, adassanak meg a megyei törvényhatóságnak is. Újfalussy Miklós: T. ház! Bónis Sámuel képviselő társam módositványának elvileges elfogadása törvényeinkkel össze nem ütközvén, az ellen semmi szavam. 0 ugyanis akként méltóztatott nyilatkozni, hogy a kijelölésről szóló törvényeket elfogadja — természetesen nem is tehet egyebet — hanem azon megjegyzéssel, hogy miután nincs kimondva, hogy a főispán egyszersmind a megyéket is hallgassa ki, ő attól tartván, azt kívánja pótoltatni. Az első pontra nézve az én véleményem és az ő véleménye között semmi különbség nem létezik; de igenis nagyon lényeges különbség van a másik kitételre nézve : mert azon törvények, melyek négyszáz évet meghaladnak, a választásról szólva, mindenütt világosan és nagy praecisióval kimondják azt, a mit a t. képviselő úr kétségbe akar vonni. Már az 1404. II. t. ez. 3-ik és 4-ik §-ában, a midőn még fejletlen állapotban volt a választás, ezeket mondja: „Vicecomites per supremum comitem eliguntur, non tamen absque consensu comitatus." Itt ezen „consensus comitatus" azt jelenti, hogy a főispán előbb kihallgatja és conferentiát tart a rendekk&l. Tovább megy a választásról szóló másik törvény. Az 1548-ki 70-ik t. ez. hasonlóképen azt mondja: „Cum consensu totius comitatus; u tehát ez is azt mondja, hogy a főispánnak igen is conferentiát kell tartani, kihallgatni a rendek akaratát, és azok szerint intézkedni a candidátióban. Ezek után van még egy harmadik, negyedik törvényünk is, melyek már sokkal világosabban körvonalozzák a restauratio actusát. Az 1723-diki 56-dik t. ez. már egész átalánosságban a főispán kezébe adja nem csak az alispán eandidatióját, hanem az egész tisztikarét, és igen világosan megjelöli azt, hogy az első alispánon kívül a főispán senkit sem tartozik candidálni, csak ezen egyetlen hivatal, mely nem maradhat ki, de a consensus comitatus ezen törvény utolsó clausulájában benne van. A 4-ik és utolsó törvény, a mely szól a választásról, az 1729. XV. t. ez. Ez helybenhagyja az 1723. 56-ik t. cz.-et. Törvényeink tehát, melyek a restauratióról szólnak, sehol ki nem zárják azt, hogy a főispánok előleg ki ne hallgassák a rendeket. Ezen fölvilagositásommal bátor vagyok azon véleményhez járulni, melyet Bónis S. képviselőtársam előterjesztett, és pártolom az általa módosított szerkezetet. Csiky Sándor : T. ház! Tökéletesen egyetértek azokkal, kik a mostani átmeneti korszakban a kormányt meg akarják hatalmazni oly végből, hogy mind azon esetekben, melyek a közbátorság, avagy a magasabb állami érdekek, a nemzetre hárulható káros és veszélyes következések