Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) 269 nélkül, a fenállő nemzeti törvényeknek betű szerinti megtartását, ha ugyan ily esetet képzelhetni, lehetetlenitik, ideiglen ezek rendeletei teljesítésétől, felelősség terhe alatt, a jelen év végéig legfeljebb eltérhessenek. Azon esetet azonban, mely most a tanácskozás tárgyát képezi, se a magasabb állami érdek, se a közbátorság biztosítása tekintetéből nem találom oly természetűnek, melynél fogva a törvény rendeletétől eltérés megengedésére a kormányt fölhatalmazandónak vélhetném. Mert ha az 1848-diki 17-dik törvénynek, me'y ekként szól : „A megyében a legközelebbi országgyűlésen teendő intézkedésig tisztújító székek tartatni nem fognak; hanem akár a hivatalnokok soraiban történhető hiány pótlásának, akár a 11. t. ez. eseteiben uj hivatalnokok választásának szüksége forogna fen, a hiányt pótolni, s illetőleg az ujonan alkotandó hivatalokat betölteni ideiglenesen és helyettesítésként, a főispán a 16. t. ez. szerint alakítandó középponti választmánynyal egyetértőleg fogja" rendeleteit figyelembe veszem, úgy találom, hogy az 1848-ki törvényhozás ép azon szempontból szüntette meg a főispánoknak, a régibb törvények által nekik engedett, s majd minden megyében különbözőleg gyakorlott kijelölési jogát, hogy ez által azon veszélyes súrlódásoknak, melyek több megyében a választásokat valóságos hadjáratokká idomították, és többnyire onnan eredtek, hogy némely főispánok a többség kívánatára s bizalmára nem ügyelve, a kijelöltek sorába saját kegyenczeiket, rokonaikat és partokjaikat igtatván, lehetetlenné tették , hogy a közbizalmat és szeretetet biró egyének választathassanak egy vagy más tisztségekre meg. És mivel azt is bizonyosan állithatnám, hogy, alig valami kivétellel, mindazon megyékben, melyekben a főispánok saját jogaikat a törvény szabta határon túlterjeszteni nem törekedtek, és igy a választók jogait csorbítani nem iparkodtak, a tisztujitások nyugalommal és megelégedéssel párosulva folytak le: ennélfogva én a már egyszer a törvényhozás bölcsesége által elhárított veszélyes összeütközéseknek és küzdelmeknek magvát a megyék kebelében újólag elhinteni, és igy a kijelölési jogot a főispánok hatalmába ismételve, habár ideiglen, annyival kevésbbé akarhatom általengedni, mivel ez által a független felelős kormánynak kellemetlen bajait a megyék és főispánok között kifejlődhető viszályok és pártos küzdelmek lecsillapítására és elintézésére fordítandó kényes természetű viszályok szaporításával nevelni jóakaratulag nem szándékozhatom. Ezen okoknál fogva tehát én, semmiként se láthatván a szőnyegen lévő kérdésben fölmerülni, se az állam magasabb érdekéből, se a közbátorság, közbéke és nyugalom szilárdithatása tekintetéből, annak szükségét, hogy a megyei tisztségek, akár új i választás, akár helyettesítésként, ideiglen bár, de mégis főispáni korlátlan kijelölés mellett töltethessenek ezen év folyama alatt még be, és hogy ezen törvényellenes tény gyakorlatára a kormányt fölhatalmazni szükséges lenne: e tekintetből Bernáth Zsigmond képviselő társamnak az én meggyőző\ désemmel összehangző módositványát elfogadom. Deák Ferencz: T. ház! Mindenek előtt szükséges tisztába jönnünk az 1848-diki törvényeknek e tárgyra vonatkozó rendelete iránt. Az 1848-diki törvény világosan azt mondja, hogy a megyéknek a legközelebbi országgyűlésen megállapítandó vég rendezéséig megyei tisztujitások nem tartathatnak, hanem a netalán támadható hiányokat a főispán a bizottsággal egyetértve, helyettesítés által pótolja. Az emiitett törvény tehát meghagyta hivatalaikban mindazon tisztviselőket, kik akkor hivatalban valának, és a törvény ujabb rendeléséig azok helyett másokat választani nem is engedett. Némileg következetlenséget követett, el az akkori törvényhozás : mert ugyanakkor, midőn az ország alkotmányát és institutióit, melyek tisztán aristokratikusok voltak, egész terjedelmökben demokratikus alapra tette át, meghagyta azon tisztviselőket, kik addig alkotmányosak voltak ugyan, de tisztán aristokratikusok és az aristokratia által választottak valának, tehát nem voltak választottjai azok többségének, kik 1848 után már választási joggal bírtak, s mégis meghagyta őket hivatalaikban a törvényhozás, hogy a választásokkal járó nagyobb nehézségeket elkerülje. Azon hiányokat, melyek halálozás által, vagy bárha más módon az ekként hivatalaikban meghagyott tisztviselők soraiban támadhatnak, szintén nem uj választás, hanem helyettesitás által rendelte pótoltatni a törvény, mert a törvény egyenesen e szót használja : „helyettesítés.* A helyettesítés 1848 előtt mindiga főispánoknak joga volt, kivévén az első alispánokat, kiket helyettesíteni nem lehetett. Az 1848-diki törvény nem vette el ezen jogát a főispánoknak, hanem azt rendelte, hogy a bizottság egyetértésével helyettesítsenek, és e részben is azt a gyakorlatot vette föl alapul, melyet a főispánok előbb is tettleg követtek, hogy t. i. tanácskozmányt tartottak a megyei rendek jelentékenyebb részével és a helyettesítésnél azok tanácsát figyelembe vették, sőt jobbára követték Is. A mi a megyei tisztviselők választását illeti, még a XV. században a megyék e választási joggal nem éltek. Az 1486*-diki X. t. czikk világosan azt mondja, hogy az alispánokat a főispán nevezze ki, de a megyében lakó birtokos nemesek közül. Már 1504-ben és 1548-ban azt mondja a törvény, hogy a főispán a megye beleegyezésével nevezzen alispánokat; az 1713-diki VI. t. czikk pedig gyakor-