Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 1. 1866.) II szabadságát, s a birodalomnak fenállására szükséges hatalmát biztosítsák : és legyünk meggyőződve , hogy ha az, a mit ekként fölállítottunk, a jelen pillanatban még nem fogadtatik el; ha kezünk , melyet a kiegyenlítésre nyújtunk, most visszautasíttatik , azért, mert midőn azt teszszük, másik kezünkkel hazánk alkotmányának lobogóját tartjuk föl: ne féljünk, az idő közel van , midőn a kéz el fog fogadtatni—nem a jelen kormány által, hanem azok által, kik azt követni fogják, s a birodalom népei által. Mert, habár az előbbi ülésszakban megkezdett tárgyalásainkat folytatva, azoknak közvetlen eredményéhez nem volna is semmi bizodalmunk : egyről nem kétkedem , s ez az . hogy a várt eredménybe fog következni azon pillanatban, a melyben O Felségének magas szándokai teljesülni fognak, s a Lajtán túl az alkotmányos szabadság egy szép reményből valósággá válik. Tisztelt barátom Deák Ferencz indítványát pártolom. (Helyeslés) Ráday László gr. jegyző: Keglevich Béla gróf! Keglevich Béla gr.: T. ház! (Halljuk!) Mindenek előtt azt óhajtom constatálni, hogy ma, midőn az elnapolt országgyűlés után isméti működésre összehíva, a legfelsőbb kir. leirat által arra szólittatunk fel. hogy működésünket folytassuk, súlyos és nehéz napokat, válságos időket élünk ; és azt hiszem, mindenki, ki a nemzeti képviselet tagja, érzi, hogy kötelességét teljesíti az által, ha nézeteit elmondja a fölött, mit tart legezélszerübbnek, hogy az előttünk fekvő kérdésben miként járjunk el? (Halljuk!) Én, t. ház! azt hiszem, hogy a képviselőházban, igen kevés kivétellel, nem számítjuk magunkat az úgynevezett kormánypárthoz, és- ezt nem is veszem rósz nevén senkinek. Ennélfogva azt is hiszem, hogy e perezekben, melyeket fontosaknak mondottam, ne kövessük azok eljárását, hanem egészen ellenkezőleg járjunk el, t. i. ha körültekintünk , lássunk, és ha hallgatunk . halljunk is. De ne csak ezt tegyük, hanem a mit láttunk, megjegyezvén , mondjuk is el ott, hol azt el kell mondani. Ha pedig körültekintünk a hazában , nem fogunk tévedni, ha azt mondjuk—meglehet, nem e házban, de a hazában— az átalános kívánság abban pontosul öszsze, hogy hazánk teljes alkotmánya minél előbb, még pedig teljes mértékben állíttassák vissza. (Fölkiáltások: Eházban is!) Ha pedig tovább tekintünk a szomszédba és ahatárok felé, azt is kell látnunk és tapasztalnunk, hogy ott nagy dolgok történtek és történnek folyvást. Én egészen nyiltan és minden tétova nélkül kimondom abbeli nézetemet . hogy a 40 milliónyi német nemzet egyesülési processusát nem csak megkezdette, hanem azt | gunkat ezen küzdelemnek: nemzeti erőteljesen folytatja is. Az nem lehet, hogy mi ezt ne lássuk és ne vegyük észre; s az sem lehet , hogy azt ne mondjuk el ott, hol azt szükséges elmondanunk. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy mit kivan tőlünk a kegy. kir. leirat. Azt kívánja , hogy több ízben tett országgyűlési fölterjesztéseink és kérelmeink daczára nem teljesített jogos kívánataink mellőzése mellett folytassuk eddigi működésünket, vagyis az úgynevezett közös ügyek mikénti kezelésére nézve kidolgozandó tervezetet. Jól tudom, ez csak tervezet, hogy ez még nem szentesített törvény ; de azt is tudjuk , hogy mig egy bizottsági munkálat a ház elé kerül, a ház többségének alakulása sok mindennek ki van téve, és egyhamar az ily javaslat más alakban fait accompli-vá válhatik. És mit kell, hogy tegyünk, ha ki akarjuk elégíteni azon óhajokat, melyek velünk közöltetnek? Okvetetlenül oly javaslatot kell előterjesztenünk, mely sokkal szorosabban köt össze az örökös tartományokkal, mint az eddigi törvényeinkben meg volt irva, mert különben nem kívánnák tőlünk. (Helyeslés a bal oldalon.) Azt látjuk a múltból és jelenből, hogy a fő akadály és a fő per, mely Magyarország és az osztrák kormány politikája közt létezett, semmi egyéb, mint az, hogy hazánktól úgy a vére, mint pénze, valamint egyéb lényeges jogai fölötti intézkedés mindig elvonatik, és mások által, mások érdekében használtatik föl, nem olyan érdekben, a milyenben azt mi használnék. Oly javaslat megállapítása és előterjesztése kívántatik tehát, mely ezen viszonyt még szorosabbra fűzné, és oly állapotot idézne elő, a melyben Magyarország nem volna többé önálló állam jogaival felruházva, hanem tisztán Ausztriának egy tartományává válnék. Én pedig, uraim, nem akarom, hogy ezt Magyarország nemzetgyűléséről csak föl is tegyék. Nem egyezhetem bele abba, hogy a közös viszonyok tárgyában kiküldött bizottság működését folytassa. Megmondom, miért. (Halljuk!) A német nemzet egyesülési mozgalmáról már tettem említést. Meglehet, hogy elkészítjük ezen javaslatot , megnyugszunk abban; az fen is tetszésben részesül, s ennek folytán új szerződés jő létre köztünk s az örökös tartományok között. De ha ezt megteszszük, azon hibába esünk, melyet előbb jeleztem, tudniillik nem látjuk és halijuk azt, a mi körülöttünk történik. Ugyanis épen azok, kikkel szorosabb viszonyba lépnénk, az örökös tartományok jöhetnének azon dilemmába, hogy a velünk kötött szerződést felbontják, vagy pedig a német elem egyesülési mozgalmával jőnek ellenkezésbe. Ha pedig mi kiteszszük maönállásunkat 2*