Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-98

XCVIH. ORSZÁGOS ÜLÉS.(Marcz. 4. 1867.) 241 sőben is 21,622 gyalog katonát állitandanak ki, kik 6. ezredekre osztandók föl. „2. §. Azon kijelentett föltétellel, hogy se a fölkelés tartama alatt, se megszűnte után a köztök (t. i. az ezredek közt) mutatkozó hézagok kipótlása fejében a rendek ujonezok megajánlására ne köteleztessenek." (Igen nagy zaj és nyugtalanság. Fölszólalalások balról: Az elnöknek kötelessége a csöndet helyreállítani!) Elnök: Méltóztassanak csendesen lenni! Akkor a beszéd hamarább ér véget. (Derültség.) Halász Boldizsár: Most áttérek az ujonezokban való segedelemnek megajánlása föltételeire vonatkozó 1840-diki 2-ik t. czikre, mely igy szól... (Nagy zaj. A képviselők nagy része elhagyja a termei. Szónok a legnagyobb zajban folytatja beszédét). „0 felségének az ujonezokban megajánlandó segedelem iránt tett kegyelmes előadására az ország rendéi, miután a törvények értelmén sarkalló kivánatuk folytában a küldolgok fenforgó körülményeiről és a magyar ezredek jelen állapotjáról ő felsége nevében értesíttettek, a szükség iránti fölfedezés következtében, ennek pótlására, segedelemképen, s minden ebből vonható következés nélkül, a magyar ezredekhez önként 38,000 ujonezot ajánlanak következő föltételek alatt . . . ." íme, a szükségnek kimutatása után is —- az ujonezok megajánlása segedelemnek neveztetvén, sőt föltételekhez is köttetvén — kétségtelen, hogy a birodalom védelmének kötelezettsége soha el nem ismertetett. (Zaj és türelmetlenség.) Tapasztalom, hogy kisebbségben lenni nem nagy öröm; de úgy tartom, ha valaki meg van győződve arról, hogy a többség és a minisztérium politikája a hazára nézve nem épen üdvös, és azt mint képviselő ki is akarja jelenteni, tagadhatatlan, hogy a többségnek is kötelessége őt meghallgatni. (Zaj. Fölkiáltások: Miért olvas idézéseket^) Midőn én szorosan a napirendre vonatkozó törvényeket és országgyűlési föliratok és naplók kivonatát olvasom föl, az se sértő, se unalmas nem lehet. (Zaj. Elég! kiáltások jobbról.) Elnök: Kérem a t. képviselőházat, legyünk csendesen. Halász Boldizsár: T. ház! Kijelentem, ha a jó Isten valaha arra segít — mit pedig bizton remélek — hogy mi baloldaliak többségben leszünk, én béketűréssel ki fogom majd a kisebbséget hallgatni. Most áttérek a t. háznak e tárgyra vonatkozó, saját fölirataiban kifejezett határozataira, melyekből az tűnik ki, hogy a ház a birodalom irányában a védelmi kötelezettséget (mi real-uniot föltételez) soha el nem fogadta. Jelesül az 1861-ki első felirat 18-dik kikezdésében ezeket találjuk: „Midőn egy részről mind RÉPV. H. NAPLÓ. 186%. ni. a sanctio pragmaticában, mind egyéb törvényeinkben ily világosan ki van fejezve a köztünk és az örökös tartományok között létező azon törvényes kapocs, mely az uralkodó ház ugyanazonosságában áll, vagyis a personal-unio : ennél szorosabb kapcsolatnak, a valóságos reál-unionak nyoma törvényeinkben nincs; sőt a fölhozottak kétségtelenné teszik, hogy a real-unio közöttökés közöttünk nem is létezett, s azt létre hozni Magyarországnak szándéka soha sem volt." 26-dik kikezdés : „Fölhozzák ellenünk, hogy a birodalom érdeke a legfőbb tekintet, s annak az egyes részek kötelesek saját érdekeiket alárendelni. Nem vonjuk kétségbe ezen állítás igazságát oly birodalomra nézve, mely ugyanazon egy közjogi alapon áll, melynek egyes részei föltétlenül csatlakoztak egymáshoz, melyet szorosabb realunio köt egybe; de Magyarország az uralkodó házzal szerződött, nem az örökös tartományokkal; szerződött az örökösödés fölött, nem valamely szorosabb közjogi kapcsolat fölött; sőt még azon szerződésben is kikötötte független önállásának biztosítását." Idézhetnék még számtalan ide vonatkozó hasonló kifejezéseket a t. ház egyhangúlag elfogadott fölirataiból, de nem akarok visszaélni a ház különben is próbára tett béketürésével, s még csak arra kérek engedelmet, hogy a háznak a feloszlatásra vonatkozó szavait olvashassam föl. (Nagy zaj. Ne idézzen annyit! Fölszólalások balról: Az elnök óvja meg a tanácskozázok méltóságát!) Elnök: Én ismételve kértem a t. ház tagjait a csendességre; azonban, azt hiszem, a csendesség meglesz, ha más részről ily hosszas idézések nem olvastatnak föl. (Elénk helyeslés. Nagy zaj.) Madarász József : Tisztelt ház ! (Hosszasan tartó zaj. Fölkiáltások: Nem lehet most szólani!) Az elnök nyilatkozata folytán. . . . (Szűnni nem akaró zaj.) HaláSZ Boldizsár : Olvasni fogom az országgyűlés eloszlatására vonatkozó határozatot. (A legnagyobb zaj között folytatja.) „Az országgyűlésnek törvény szabta kiegészítése, a felelős minisztériumnak és a fölfüggesztett törvényeknek viszszaállitása valának mindenekelőtt szükségesek arra, hogy az országgyűlés törvények alkotásába bocsátkozhassék. Ezeket sürgettük tehát mindenekelőtt; de ismételt fölirataink sikertelenek maradtak , s ekképen az országgyűlésnek hatásköre egyedül az ország jogainak védelmére lön szorítva, mit ki nem egészített állapotában is joga, sőt kötelessége volt erélyesen teljesíteni. Az erőhatalomnak tettleg ellene nem szegülhetünk; de azok ellen, mik ekképen történnek, ünnepélyes óvást teszünk, s kijelentjük, hogy minden jogilag fönálló törvényeinkhez, és igy az 1848-dik évben 31