Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-98

242 XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 4. 1867.) szentesitett s országgyülésileg meg nem változtatott törvényekhez is szorosan ragaszkodunk, s a hatalomnak minden oly lépését, mely azokkal ellenkezik,, alkotmányellenesnek fogjuk tekinteni." Én, t. ház! azt hiszem, hogy most is azon helyzetben vagyunk, miszerint törvényhozási térre nem léphetünk, de az alkotmányt vissza' követelhetjük. Azt pedig épen nem csodálom, hogy a ház többségének nem tetszik, midőn a fenálló törvényeket és saját határozatait olvasom fejére : mert azok homlokegyenest ellenkeznek jelenlegi politikájával. Most pedig , t. ház ! igen rövid észrevételt fogok még tenni a bizottsági jelentésnek azon pontjára, mely az európai hadügy állásából következteti azon ki nem kerülhető s igy rendkívüli szükséget, hogy mi 48,000 ujonczot nem törvényalkotási módon, rögtönözve szavazzunk meg. Hiszem, hogy valamint az osztrák birodalomnak, úgy majdnem valamennyi európai államnak is az a cholerája, azaz halálos politikai betegsége, hogy a népek érdeke ellenére nem valódi, hanem egymás ellen folytonosan torzsalkodva, fegyveres békében élnek, és erre milliárdokat költenek; de azt meg tudom, hogy Magyarországnak ellensége nincs, és nem is lesz, mert más népek jogait tiszteletben fogja tartani. Hogy Ausztriának van-e, nincs-e? nem tudom; de nem is kérdem. Ha Magyarországnak ellensége lesz, és a magyar királynak had üzentetik, különösen ha a magyar hazába ellenség tör be, mint 1848-ban történt : igen is, akkor el fogom ismerni annak szükségességét, hogy az ország rögtön, minden formaságok nélkül, még ki nem egészített helyzetében is, szavazzon meg 48,000, vagy, ha kell, még több ujonczot is. Ezeknek alapján a minisztérium politikáját és az erre fektetett határozati javaslatot, a hazának rendkívüli veszélyben forgása igazolásának hiányában, nem pártolhatom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Onossy Mátyás : T. képviselőház! Az iránt akartam észrevételt tenni, hogy a szónok urak nem maradtak szigorúan a tárgynál, és most, midőn Halász Boldizsár képviselőtársamat végig halgattam, még inkább azon meggyőződésre jutottam, hogy némileg elragadtatni engedik magokat azon bizonyos iránytól . . . (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) A szombati tanácskozmányban ugyanis a minisztérium által előterjesztett némely határozati javaslatra vonatkozólag délelőtt az egyik javaslat elfogadtatott, délután a másiknak elfogadása attól tételeztetett föl, hogy a ház az ujonczállitás szüksége iránt meggyőződést nyerjen. E meggyőződést a miniszter urak nem igen vélték egyenesen a háznak megadhatni, de készeknek nyilatkoztak arra, hogy egy bizottságnak adják meg. A ház ezt elfogadta; a bizottság ez iránt magának a szükséges meggyőződést megszerezte; jelentését beadta. Ennek következése az, mi ezen jelentéstől föltételezve volt: hogy most a minisztérium által követelt határozatot meghozzuk. Az eddigi szónokok ezen iránytól merőben eltértek: azért voltam bátor a t. házat erre figyelmeztetni. (Helyeslés. Zaj.) Nagyon sajnálnálnám, ha netalán szavaim félremagyar áztattak volna; de én meg vagyok győződve, hogy ha a tárgy mellett maradunk, nincs egyéb teendőnk, mint a szerzett adatok alapján az ujonczok megadása vagy meg nem adása kérdését szavazás alá bocsátani. (Helyeslés. Szavazzunk! Zaj.) Madarász József: T. képviselőház ! Midőn a nemzetnek vagyona és vére fölötti rendelkezésről van szó, méltóztassanak megengedni, hogy akkor e tárgyban átalánosságban nem az a kötelességünk, a mint ezt előttem szóló Onossy Mátyás képviselő társam kijelentette, hogy egyenesen a szavazáshoz fogjunk, de ha vannak aggodalmaink, minmagunk iránti kötelességünk előadnunk azokat úgy, hogy a ház türelme próbára ne tétessék. (Helyeslés. Zaj. Az elnök csönget.) De midőn ezt teszszük, t, képviselőház, akkor azt kérhetjük és várhatjuk minden parlament többségétől, hogy legyen is szives minket kihallgatni, ha aggodalmaink előadását még a türelem rovására is, de kellene teljesítenünk. Áttérve magára a tárgyra, szabatosan akarom előadni azon aggodalmakat, melyeknél fogva kénytelenitve érzem magamat a miniszteri előterjesztésre az ujonczozás tárgyában azt nyilvánítani, hogy azt megtámadom, és a kért ujonczokra a fölhatalmazást meg nem adhatom és meg nem adom. Nem adom pedig meg három indokból: először alkotmányos aggodalmaim tekintetéből; másodszor az ország lakosságának általam hitt érdekéből ; harmadszor önmagának a szükséglet kitudására kiküldött bizottság jelentése folytán való meggyőződésből, a melyből a t. házat ha nem fogom is eleve nyomatékkal meggyőzni, hogy én annak folytán meggyőződést nem szereztem a szükség rendkívüli voltáról, mégis azok szerint, a miket Isten agyamba adott és keblembe irt, iparkodni fogok kimutatni, hogy épen ez előadásokban nincs bebizonyítva a szükség és rendkivüliség. Alkotmányosság tekintetéből támadom, meg azért, mert önök közöl velem együtt mindnyájan egyenlően tudják, hogy ujonczokat állítani jogosan és törvényesen csakis törvényhozás utján alkotott törvényjavaslatok által lehet. És e részben csak is Komárom városa' érdemes képviselőjének a szombat esti ülésben előadott indítványához és óhajtásához ragaszkodnám, akkor is, ha óhajtanám megadni az ujonczokat; de nem határozat által az ország létező törvényei ellenére : * mert ezt