Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-97

220 XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) jául. Ennek igy kell a jegyzőkönyvben ben lenni. (Helyeslés.) Báday László gr. jegyző (fölolvassa az ezen értelemben módosított jegyzökönyvet.) Bánó József: T. képviselőház! Nekem a jegyzőkönyv egy kitételére van megjegyzésem. A hol t. i. arról van szó, hogy a 3-ik pont után egy 4-ik pont teendő, ott az van, hogy az a határozati javaslatba beigtattatni rendeltetik. Ha a ház valamit elfogad, akkor az nem határozati javaslat többé, hanem határozat. Tehát azt gondolnám, erre a pontra más kifejezést kellene használni. (Zaj. Ellenmondás.) Ráday László gr. jegyző: Midőn el méltóztattak fogadni, akkor még határozati javaslat volt; de midőn végleg szavazás utján elfogadtatott, akkor már határozat lett. (Helyeslés. Maradjon!) Elnök: A tanácskozás tárgya az ujonczok tárgyában előterjesztett miniszteri javaslat. Ráday László gr. jegyző (olvassa a miniszteri határozati javaslatot azujonczozás tárgyában). Ghyczy Kálmán: T. ház! Mielőtt a minisztérium által az ujonczkiállitás tárgyában előterjesztett határozati javaslathoz tüzetesebben hozzá szólnék, előbocsátom, hogy az országgyűlésnek, ha joga van — a mint van — a honvédelem eszközeinek kiállitásáról intézkedni, kötelessége egyszersmind úgy az ország, mint a fejedelem irányában gondoskodni arról, hogy a magyar hadsereg czéljának, az ország, és a király jogai és érdekei minden eshetőségek ellenni megvédésének teljesen megfeleljen. Sőt tovább megyek. Európaszerte előtérbe lépett azon törekvés , hogy a védrendszer nagy mérvben átalakittassék. Csodás számú hadseregek állittatnak ki ez alapon Európa többi országaiban. Ily viszonyok közt Magyarországnak is, ha létezni, ha fenállani akar, védrendszerének gyökeres átalakításáról, a kor igényeihez alkalmaztatásáról gondoskodni lesz szükség; és azt hiszem, hogy ha az országgyűlés törvényhozásra lesz képesítve, ez sürgős feladatai közé fog tartozni. Jelenleg azonban a minisztérium nem a védrendszernek átalakítását kívánja, hanem egyszeri, azonnal végrehajtandó ujonczállitást kíván országos határozat által elrendeltetni azon oknál fogva, hogy az, az ország biztosságának érdekében, mulaszthatlan. Ezen kívánat ellenében áll azon alkotmányos elv, melyszerintaz, ez országban — pedig nemzetünk már sok nagy és veszélyes harczokat vívott — az ujonczállitás mindig országgyülésileg alkotott s koronás király által szentesitett törvény által rendeltetett el. Ily törvény most, koronás király nem lévén, nem alkotható. A kérdés tehát az, hogy e két ellentét kiegyeztethető-e? ki kell-e azt egyeztetni? és lehet-e, s kell-e törvényalkotás előtt az ujonczálliítás iránt intézkedni ? Valamint minden emberi dolgok sok viszontagságnak vannak kitéve, úgy az állami élet is sokszor nagy veszélyek által környeztetik. Lehetnek oly körülmények, melyek a törvény rendeletének szigorú telj sütését lehetetlenné és a hazára, melynek javáért a törvények hozatnak, károssá és veszélyessé teszik. Ha ily körülmények az ország biztonságára vonatkoznak, a haza védelmének tekintete előtt minden más tekintetnek háttérbe kell vonulni, mert utóvégre is kötelesek vagyunk mindnyájan életünket, vagyonunkat áldozni a hazáért, melynek mind e javakat köszönjük. Ha tehát oly rendkívüli körülmények léteznek, melyek a védelmi eszközök iránti mulaszthatlan intézkedést igénylik, azok iránt nem intézkedni nem lehet. Kérdés, miként lehet hát intézkedni? Törvény által, mint említem, jelenleg intézkedni nem lehet; de nem lehet nézetem szerint intézkedni e tárgyban úgy, mint a minisztérium tervezi, országos határozat által se: mert az ily országos határozat, ha szentesítendő, törvény; hanem szentesítendő, vagy avatkozás a végrehajtás körébe, vagy több a törvénynél. Az alkotmányos felelős kormányrendszernek azonban van segédeszköze ily eshetőségekre nézve is, és ez : fölhatalmazása a végrehajtó hatalomnak a törvényhozás másik tényezője, az országgyűlés által arra, hogy rendkívüli esetek tekintetéből a törvény szigorú rendeletének teljesítésétől bizonyos határozattan körvonalozott módon és esetekben ideiglen eltérhessen. Az ily fölhatalmazásnak igazi és valóságos értelme nézetem szerint az, hogy a felelős kormány előre biztosítást nyer az iránt, hogy a törvény rendeletétől az illető államügyeknek elintézésében leendő eltérése miatt felelősségre nem fog vonatni, sőt, hogy ez eljárását a törvényhozás annak idejében akürülményekrendkivüliségének tekintetéből helyeslendi, s e helyeslését külön törvényczikkbe igtatván, ez által a felelős kormánynak a törvény rendeletétől eltérése miatt szükséges indemnitást biztosítja s előre megadja. Ez alkotmányos eljárás gyakorlatban van minden alkotmányosnemzeteknél, éskell,hogy gyakorlatban legyen mindaddig, mig rendkívüli körülmények lesznek, mig tökéletlen lesz minden emberi intézmény, és ezek közt az alkotmányos törvényhozásnak rendszere is. Ez eljárás nem csak a kormánynak biztosítása lehető méltatlan, megtámadások ellen, hanem biztosítása egyszersmind a nemzetnek is az iránt, hogy a felelős kormány a törvény rendeletétől kényszeritett eltérésében — miként különben a felelősségnek félremagyarázásával könnyen megtörténhetnék — nem fog a kellő korlátokon túlterjeszkedni. Az országgyűlés azonban, midőn a felelős kormánynak ily fölhatalmazást ád, korlátlan ha-