Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-96

212 XCVI. OKSZÁGQS ÜLÉS. (Marez. 2. 1867.) vonatkozó módositvány elfogadása ellenében a benne kimondott elvet magáévá téve, abból indult ki, hogy ez már a végrehajtásra vonatkozik, a mi a felelősség mellett a minisztériumot illeti. Én azt hiszem, hogy ezen pont, a mely itt előadatik, még sokkal inkább a végrehajtásra vontatkozik, azon különbséggel, hogy ott a végrehajtásban egy köny­nyebbitést akartam tisztázni, az adókra nézve; itt pedig nem óhajtanám, hogy egész átalánosságban kimondja az országgyűlés az eddig fenállott sza­bályoknak alkalmazhatását.' Tudom, hogy átme­neti korszakban élünk, midőn mindent teljesen, rendszeresen vezetői nem lehet. Lehetnek, sőt lesz­nek is egyes esetek, midőn a minisztérium kény­telen lesz oly eszközöket is alkalmazni, melyek ta­lán nem lesznek egészen szigorúan törvényesek. Tudom én ezt, és valahányszor egyes concret eset­ben a minisztérium föl fogja a házat világosítani, hogy a jelen körülmények között lehetetlen volt a jó czél, az alkotmány elérhetése szempontjából, más­kép cselekedni, meg vagyok győződve, a t. ház maga föl fogja a felelősség alól oldani a minisztériu­mot ; de hogy ilyen átalánonsságban kimondassék oly rendszabály, a mely alatt mindenféle seca­turákat, melyek csak a 18 évben történtek, le­het érteni — nem egy bizonyos esetre szorítva, ha­nem egyszerűen odavetve — ahhoz én járulni nem fogok. (Helyeslés a bal oldalon.) BóniS Sámuel: T. ház! Fölhívom a ház fi­gyelmét Tisza Kálmán képviselő úr indítványának pártolására. A végrehajtásnál az átmeneti korszak­ban igen sok nehézségek jelennek meg; hanem azon nehézségeket okvetlen a minisztereknek —• mi­dőn a felelősség kérdése forog fen — ezen nehéz­ségeket imputálni mindig kész a ház, és fogja is. De a közt nagy különbség van, hogy oly rendszert egészben mintegy jóváhagyásával szentesítsen, a mely rendszertől az egész haza — hogy ugy mond­jam — undorral fordul el. (Helyeslés a szélső bal ol­dalon.) De nem is czélszerü, hogy az bejöhessen, mert láttuk 1861-ben káros voltát annak, hogy két egymástól különböző irányban működő hata­lom járt el az országban. Azért én előre meg me­rem mondani, hogy a minisztériumnak oly köze­gek fölhasználása igen sok kárt és akadályt fog útjába gördíteni. Azok a finánczok például, kiket föl fog az adó behajtásánál használni, közel lévén a néphez, mind megannyi izgatók lesznek az al­kotmányos kormány ellen. Hogyha a minisztéri­um ezen eljárást saját felelősségére akarná ven­ni, szükségesnek nem látom, hogy azt az ország­gyűlés már előre is szentesítse. (Zaj.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház ! Ha jelenben arról volna szó, hogy a 68-diki vagy a későbbi évekre egész pénzügyi rendszert terjeszszünk elő, ott bizony ára mind azon észrevé­telek, melyeket Szabolcsmegye egyik érdemes kép­viselője megemlített, kellő tekintetbe lennének ve­endők; de jelenleg arról van szó, hogy a létező behajtási szervezettel a közjövedelmeket folyókká tehessük. S méltóztassanak fölvenni , hogy nem csak az egyenes adókról van szó, hanem a közve­tett adókról is, sőt némely más adózási nemekről is, melyek fenállására nézve csak ugy lehet jelenleg czélt érni, ha az eddigi szabályok megtartatnak, annyival inkább, mert minden adózási rendszer­nek átalakítása lépcsőzetesen kell hogy történjék. Ha a t. ház ily fölhatalmazást nem ád, akkor mindazon rendelkezéseket, melyek törvényeinkkel, törvényes szokásainkkal tökéletesen meg nem egyeznek, kivinni nem lehetne. Én azért azt hi­szem, sokkal czélszerübb eljárás, ha átalános meg­hatalmazást méltóztatnak adni és minden egyes esetnél a felelősség terhét a minisztérium vállain hagyni. (Helyeslés.) Böszörményi László: T. ház! Én ugy hi­szem, a ház minden tagjának van ismerete az úgy­nevezett „leletekről:" hatszoros, tízszeres büntetés a bélyegilletékekre nézve. Hát ezek is megma­radnak a jövőre, ugy mint állnak tényleg ? Ezen pont kihagyása nélkül föltétlenül folytatni fogják tán még a megyei igtatók is? — Hiszen a bélyeg­nek türhetetlenségét főleg azon eljárás okozta, hogy ezen sokszoros büntetések gyakran fordul­tak elő, és behajtásukból az államnak semmi haszna sincs, minthogy ezen büntetési pénzek nem az állam pénztárába folynak be, hanem a hivatal­nokok foglalják el; pedig ők a hivatalos fizetésért kötelesek volnának, a nélkül is, ügyelni arra, hogy az államot megillető bélyegilletékek befolyjanak, Már pedig ezen büntetési rendszabály, mely az egész bélyegrendszer türhetlenségét leginkább előmozdította, valóban elmaradhatna az átalaku­lásnál. Jól mondotta Bónis képviselő úr, hogy már föliratainkban meg van mondva, hogy a megyei életnek hiányait, és hogy azok meg nem feleltek már 61-ben a közvárakozásnak, nagy részben idézte elő azon körülmény, hogy kétféle, hatóság működött. Ha ezen alap fentartatnék, a miniszteri tervezet szerint is, ha minden közegek ugy, mint állanak, megmaradnának, akkor — méltóztassék elképzelni azon helyzetet — a választandó alkotmá­nyos szolgabíró a jelenlegi Steueranitoknak fogja az adót beszolgáltatni, és a megyei pénztárnok csak azon pénzeket fogja kezelni, melyeket a me­gye költségeire a minisztériumtól kap. És kérdem, vajon ezen megyei pénztárnok nem szedhetné-e be a többi adókat is, melyek nem a megyének saját költségeinek fedezésére szükségesek ? A föliratok­ban határozottan ki van mondva, hogy ily eljárás nehezíti a dolgokat; más részről pedig a föliratok­ban annak semmi nyoma sincs, mi a közös költse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom