Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-96

XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) 199 DimltrieviCS MilOS jegyző: Madarász József ! Madarász József (a szószékről): T. képviselőház! Midőn a magyar független felelős minisztériumnak a t. ház asztalára letett első előterjesztése ellenében az átalános tárgyalásnál meggyőződésemnél fogva fölszólani kötelességemnek érzem, érzem helyzetem nehézségét is, mert mindazoknak, miket bensőmben e tekintetben érveimül fölhozatnék, szabatos rendezésére időm nem vala. De érzem a felelősség nagyszerűségét is, kettős irányban. Először irányában a minisztériumnak. Mert én is azon reményben vagyok, mint előttem szólt képviselőtársam Tisza Kálmán, hogy a minisztérium a czélból neveztetett ki, hogy alkotmányunk teljesen helyreállittassék, tehát helyreállíttassanak minden az ezredéves alkotmányunkat bizsitó és ezek közt szentesitett 1848-diki törvényeink is: és ha a czélt akarom, természetes, hogy az átmeneti időszakra lehetlen nem akarnom a módot, hogy pénzhiány miatt ez ne eszközöltessék. (Balról: Igaz!) Tehát azon indítványban, melyet én később, ha a miniszteri előterjesztés elvettetnék, pártolni fognék, mindenesetre látom meg'adva a módot arra nézve, hogy a pénz hiányát senki amaz indítvány ellenébe nem vetheti. De érzem a felelősségnek nagyszerűségét enmagam irányában is, mert ime azon részletekben, melyeket t. képviselőtársam előadott, átalánosságban szintén az alkotmány iránti aggodalom fejeztetik ki, és mivel az előterjesztés átalános megtámadásában nem a felelős minisztérium és a felelős miniszteri kormányzat támadtatik meg, de csakis a költség födözésére egy külön mód ajánltatik. Ezért a felelősséget a minisztérium iránvában nem tartom terhesnek, de terhesebbnek tartom az alkotmány iránti önfelelősségemet. Nézzük tehát átalánosságban a miniszteri előterjesztéseket, vajon, ha azon fölhatalmazásokat, a melyek kéretnek, e ház meghatározná, az alkotmány teljes helyreállítására vezetnének-e? és nem lehetnek-e azoknak gátjai ? mert az alkotmány helyreállítása czéljából nevezte ki a februári legmagasb leirat a minisztériumot; tehát, hogy e czél eléressék, nem lehet-e háznak, legalább nem helyes, oly határozatokat hoznia, melyeket a kitűzött czél elérésére nemhogy nem vezetnének, de sőt mind a minisztériumnak a legmagasb leiratban is érintett kineveztetése czéljával, mind törvényes rendeltetésével is ellenkeznének. Fölhatalmazni a minisztériumot arra, hogy az eddigi adózási rendszert, tényleg fenálló szabályai érvényesítésével, fentarthassa, azabsolut hatalom által ez évre kivetett adót behajthassa: nem volnaszerintemegyéb, mint folytatása—ha csak egy évre, ha esak ideiglen is—az önadózási rendszernek, mely a hazát ez Ínséges állapotra juttatta. (Igás! halról.) Es miután ép azért is, hogy a 18 évi absolut adózfsi rendszer és épen ennek tényleges gyakorlatába vettjszabályok által megsemmisített jólléthez juthasson a nemzet: ép azért is kértük az alkotmány teljes helyreállítását. Elismerem, uraim, hogy az adónak és adók nemeinek az országgyűlés által megajánlása fontos és alkotmányos kérdés ; de midőn az országgyűlés e hivatását teljesíti, akkor alakjában — ha p. o. az adónemekre megyek át, és azokat a törvények megengednék, törvényes koronázott király nélkül is , az országgyűlés határozata által hozni — ha azt megengednék — alakilag megvolna ugyan azon határozatnak törvényessége; de, t. képviselőház, lényegben, midőn ha netán rósz volt az adózási rendszer és adózási szabály, ha rósz volt, és az ellen az ország 18 éven át, mikor fölszólalhatott, folytonosan fölszólalt, és kérte azok változtatását, az által, hogy az országgyűlés szavazza meg, ez által annak rósz lényegét nem változtatta meg. Fölhatalmazni a minisztériumot arra, hogy a hátralékokat is beszedhesse, azon hátralékokat, melyeket még az absolut kormányzati rendszer sem birt beszedetni.. . .Igaz, ott van azon záradók, hogy lehető kimélettellel; de ha még az is ott volna, hogy kellő kímélettel, mikor maga az absolut rendszer sem bírta eszközölni, hogy behajtassanak , hanem kellett tűrnie annak létezését, sőt kénytelen vala annak elengedését eszközölni és ennek kellé későbbre is kitéve lenni: akkor, uraim, engedjék meg, az én meggyőződésem szerint legalább tiz hónapon át ép oly súlyos folytatása volna azon adózási rendszernek, ha most az országgyűlés állapítaná meg, mint volna ez e nélkül. Fölhatalmazni a kormányt arra, hogy a közvetett adókat, minők a bélyegilleték, százalékok, fogyasztás és dohányegyedáruságok, fentarthassa : nem volna egyéb, mint épen azon adónemeket tartani fön, melyek az én meggyőződésem szerint épen nemzetemnek szokásaival, természetével és jellemével ellenkeznek (Balról: Igái!) Adja a mindenható, legyek én erre nézve irtózatos kisebbségben a hazában, hogy ez ne legyen igy, hogy azon terhek megállapításával szerencsés legyen a nép, hogy azok behozatala áldást hozó legyen az országra. De nem tehetek róla, hogy én legalább az e részbeli véleményben nem osztozhatom, és e részben aggodalmaimat ki kellé fejtenem. E fölhatalmazások véleményem szerint nem volnának egyebek, mint amaz alkotmányos elvnek félretétele, miszerint az adónemek behozatala csak törvények által létesíthető az országban. Megengedem, hogy törvényes koronázott király és országgyűlés bárminemű adónemeket behozhatnak;