Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-96

200 XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) de még törvényesen koronázott király létében sem engedem meg azt, hogy akár törvényesen koronázott király egy részről, akár az országgyűlés más részről, e részben törvényes határozatot hozhasson. Azt megengedem, és ezt kötelessége is megengedni mindenkinek, hogy midőn az országgyűlés törvényesen koronázott királyával törvénybe igtathatná az adónemeket, még azok is csak a szentesítés és azon törvény kihirdetése után kötelezhetnék hazánkat. Ezek voltak jogi oldalai az én alkotmányos aggodalmaimnak. De nem csak a jogi aggodalomból, hanem a nemzet átalános insége és adófizetési képtelensége tekintetéből is fölhívom a ház figyelmét. Az ellenindítványra nem lehet mondani, hogy abban ne nyújtatnék meg a mód a felelős független magyar minisztériumnak az állam közigazgatási költségei fedezésére. Nem vitatom, hogy tökéletesen biztositható volna a mód ; de azt kérdem, biztosabb-e az előterjesztésnek határozatba vétele által, az adóbeszedés elhatározás által, mikor tudjuk, hogy hazánk Ínségben szenved? Csakis e részben, nem egyéb idézettel, hanem Lónyay Menyhért pénzügyminiszternek 1861-ben május 18-dikán mondott szavával akarom indokolni az adóképtelenséget , melyeket fölolvasok. Lónyay pénzügyminiszter úr akkor a többek közt ezeket mondotta: „Az adó súlya alatt nem fejlődhetett ki kellőleg az 1848-ban fölszabadult földmivelés, birtokos osztályunk eladósodva, j s az uzsora által emésztve, a nép minden osztályai i szükségeiket összeszorítva, a máskép hasznos beruházásokra fordítandó eszközöket nélkülözve, mondhatni, a súlyos adókat sok helyt a vagyontőke rovására teljesíthetek." Én is tökéletesen osztom az itt elmondottakat, mik az ország adóképtelenségét már 1861-ben bebizonyiták. Azóta történt a fagy . több évi szárazság, az ínség és nyomor. Önök ép oly jól tudják, mint én, hogy az egész országnak minden részében inségi bizottságok alakulván, ezeknek és a nemesszivü emberbarátoknak segélye enyhíti a nyomort. És hogy mindenki nem járul ezen inségi bizottságok segélyezéséhez, nem azt teszi, hogy csak annyi volt a nyomor, mint a mennyire ahhoz járultak; hanem azt, hogy először nem voltak a bizottságok képesek mindnyájokon segitni; másodszor azt, hogy még van annyijok, hogy, a jó termés reménye mellett, az aratásig minden segély nélkül megélhetnek: mennyivel inkább adóképtelenek tehát most! De merem állítni, hogy, legalább azon vidéken, a merre én jártam — igaz, hogy nem sok, de 3 — 4 megye, a hazában ez is uevezetes dolog — merem állítni, hogy ott az ország lakosságának nagy részétől, ha az adó behajtatik. az vétetik el, mi első életfentartására, önmagának és gyermekeinek élelmére és életére szükséges. (A szélső hal: Helyes!) Ily meggyőződésben lóvén, megbocsát a tisztelt ház, hogy, nekem legalább, okvetlen kötelességem vala fölszólalni a miniszteri előterjesztésre nézve annyiban, hogy az ott, ajánlott módot kivihetlennek, czélra nem vezetőnek, s a kölcsönt sokkal inkább helyesnek tai'tom. Méltóztatott a kölcsön szónál, midőn fölolvastatott, egy kis visszatetszést nyilvánitni. Én nem állítom azt, hogy a kölcsön rögtön egész mérvben eszközölhető ; de annyit állítok , hogy ez helyesebb és alkotmányosabb módozat a pénzszükséglet fedezésére: mert mikép — föltéve, hogy a miniszteri előterjesztést at. ház többsége elfogadja — a mennyiben érvényes lesz ezen határozat, ép oly érvényes lenne határozata a kölcsönre nézve, és azt merem remélni, hogy Magyarország kormánya bizonyára százszorta képesebb lesz az államszükségletek fedezésére kölcsönt nyerni, mint a szomszéd osztrák kormány. Meg kell érintenem azt is, hogy midőn a kormány a kölcsön fölvételére átalánosan fölhatalmaztatik, abban én még azon esetet is értem, hogy ha a kölcsönt egész mérvben nem eszközölhetné, azok, kik képesek adót fizetni, adóik előleges lefizetésével és leendő beszámítása által a kölcsönben részt vehessenek. Ha ez nem volna elégséges, akkor, azt hiszem, Magyarország önálló államélete iránti kötelességből a midőn alkotmányát akarja helyreállítani, még magyar állampapirjegyek kibocsátával is köteles volna alkotmányát fentartani. (Nagyrészt zaj. De a szélső balon: Igaz!) Ez levén az én fájdalmas kötelességem—mert én szeretnék azon képviselőknek helyein ülhetni, a kik azt tudják, hogy a közvetett adóknak, és a jelen adó- és adózási rendszernek,habár csak tiz hónapra igért elhatározása is, az ország lakossága előtt kedves lesz; én is szeretném azt tudni — de az én tudomásom ellenkező lévén, kötelességem e részben mindazt, a mit én e tekintetben bensőmben érzek, elmondani. Tudom, hogy már a karácsonyi szünnapok alatt saját választó kerületemben, Fehérmegyében időzvén, ott egyik legvagyonosabb községben , Sárbogárd-Tinódon már igen sokra ment azok száma, kik, hogy életöket fentartsák, a cziroksöprő magvából voltak kénytelenek kenyerüket készíteni. Figyelmébe ajánlom tehát a t. képviselőknek, hogy midőn részünkről a módot a pénz megszerzésére koránsen kívánjuk elvonni a minisztériumtól : akkor az alkotmány iránti aggodolmakra nézve én kötelességemnek tartom magamat ahhoz irányozni, hogy a ház oly határozatokat hozzon, me-