Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-90

178 XC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jan. 29. 1867.) sietnie szükséges. így történt, hogy némelyek, mielőtt az országgyűlésnél hivatalosan indítványozás által lépést tehettek volna, magán körből intéztek fölszólítást a Nemzeti Múzeum igazgatóságához. Azonban úgy értesültem, hogy az elküldetésnek rögtöni megtételére mindeddig az előkészületek nincsenek megtéve, hogy azon tárgyak mind a magok helyén vannak: igy tehát a háznak rendelkezési jogára nézve teljesen szabad keze van. Nem lehet azonban tagadni, hogy ily rendeletek tétettek, hogy nem csak a múzeumi tárgyaknak megőrzése, hanem elküldetése iránt is történt intézkedés, mit én illetéktelennek tartok, ós azt hiszem, hogy a Nemzeti Múzeumban őrzött tárgyak iránt intézkedni csak az országnak, ha pedig az országgyűlés együtt van, csak az országgyűlésnek van joga, minthogy azok nemzeti és országos tulajdonok. Én tehát mind a mellett is, hogy azon intézkedések, melyek eddig tétettek, meg vannak szüntetve, a mennyiben azt mondja a most fölolvasott helytartótanácsi rendelet, hogy az országgyűlés intézkedéséig azon rendeletek fölfüggesztetnek, mint a múltra nézve nem helyest kívánom megérintetni, és a t. ház által oly értelemben határozatot hozatni, hogy a Nemzeti Múzeum tárgyai fölötti intézkedési jog kirekesztőleg az országgyűlést illeti, és e jelentés, melyben közöltetik, hogy amaz illetéktelen intézkedés fölfüggesztetett és hatályon kivül helyeztetett, egyszerűen tudomásul vétetik. E szerint be lenne rekesztve mindaz, a mit a már eddig közbejött, e tárgy körüli intézkedésekre nézve tenni lehet, mert ha azon intézkedések, melyek eddig tétettek, megszüntetnek, akkor az országgyűlésnek a múltra nézve tenni valója nincs. Hátra volna még az, vajon az országgyűlés és jelenleg maga a képviselőház czélszerünek vagy lehetőnek tartja-e, hogy a M. N. Múzeum tárgyai a párisi kiállításra kiküldessenek; de e részben külön indítványnak volna helye, melyet azon úton fognánk tárgyalni, mint egyéb indítványokat szoktunk tárgyalni. Azon indítványomat, melyet bátor voltam előterjeszteni, a ház szabályainak hódolva, írásban is formuláztam és bátor vagyok azt a ház asztalára letenni. Ez ekként szól: „A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóságának jelentéséből kitűnik, hogy a Múzeum régiségi tárából a párisi iparműkiállitásra kiküldetni czélzott tárgyak átszállítását parancsoló helytartótanácsi rendelet föl van függesztve, azaz hatályon kivül téve. Miután mégis ily illetéktelen rendelet kiadatott, indítványozom, hogy a ház ezt határozatikig megemlítvén, egyébiránt a jelentés tudomásul vétessék és arra következő határozat hozassák: Annak megjegyzése mellett, hogy a Nemzeti Múzeum az ország sajátja, hogy tehát azon tárgyak fölött, melyek a Nemzeti Múzeum épületében őriztetnek, rendelkezni senki másnak az országgyűlésen kivül jogában nem áll: az igazgatóságnak a képviselőház elnöke által bemutatott jelentése, mely szerint bizonyos tárgyaknak a párisi műkiállitásra czélzott átszállítását megrendelő helytartótanácsi intézmény fölfüggesztetett , azaz hatályon kivül tétetett, tudomásul vétetik." Ha valaki czélszerünek tartja, hogy részt vegyünk a párisi világtárlatban, ez külön inditváuy tárgya volna. Deák FerenCZ: T. ház! Tökéletesen egyetértek az indítványozó úrral, hogy Nemzeti Muzeumunk a nemzet sajátja, s a felett csak az országgyűlés rendelkezhetik, vagyis az ország a képviselők által, és más hatalom nem ,• ugyanazért, kivált most, midőn az országgyűlés együtt van, az országgyűlés mellőzésével és annak egyenes határozata nélkül, én sem tartom se jogosnak, se helyesnek, hogy Nemzeti Muzeumunk tárgyai közül bármi kiküldessék apárisi műkiállitásra. Ennélfogva tehát az indítványt annyiban, a mennyiben azt kifejezi, és a mennyiben azt is mondja, hogy itt intézkedés a múltra nem szükséges: nem idegenkedem pártolni. Hanem más kérdés adja elő magát, és pedig az a kérdés, hogy miután másnak nincs joga határozni a fölött, mint az országgyűlésnek, az országgyűlés a fenforgó tárgyban határozzon-e valamit, vagy ne ? Azt tudjuk, hogy a párisi kiállítás egy nagyszerű nemzetközi kiállítás, melynek egyik kitűzött ezélja, hogy az ipar és művészet, és különösen a művészetre vonatkozó ipar koronkinti fejlődéséről hű képet állítson elő; tehát a régibb kortól kezdve a későbbi századokon keresztül egészen az ujabb korig jeles példányokat óhajtanak a kiállításra, hogy ez mintegy történelmét a művészet és ipar fejlődésének megirhatóvá, kifejthetővé tegye. Állítólag a mi Muzeumunkban van néhány darab, melyet épen a művészet történelmének tekintetéből egy bizonyos korszakból majdnem unicumnak lehet tekinteni. I Az országgyűlés mondhatja, hogy mi semmit sem i engedünk kivinni, annak a rendeltetése, hogy itthon maradjon; ehhez az országgyűlésnek teljes joga van. Csak az a kérdés, ha nem volna-e czélszerübb nem azt mondani, mert az ilyen nemzetközi, nagytekintéfyü művészi kiállítások a civilisatió követelményei és postulatumai, s mi annyi közérdekeltséget mutatunk az európai civilisatió iránt, hogy lehetetlen nagy részvétellel nem kísérnünk a párisi kiállítást és annak czélját. Én tehát a nélkül, hogy méltó megrovásnak tennők ki magunkat, alig tartom helyesnek, hogy egyszerűen és kereken magtagadjuk a kiküldést, még azt sem, hogy azt mondjuk, ha valakinek kell.