Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-86

LXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jan. 15. 1867.) 171 állíttatik, vállaltak hivatalokat, nem a mi felszólalásunk , nem is megemlítésünk, hanem önmagokban érzett kötelességnél fogva tudandják, mivel tartoznak a hazának és a törvényeknek, s el fogják hagyni azon helyeiket akkor, midőn a törvényellenes hadkiegészítési pátensnek valóságos foganatosítása megkezdetnék , és mivel jól tudom, hogy egész nemzetem ezt várja tőlök: azért én most — indokolt indítványomnak tanácskozási tárgyalását — kérem a t. házat — méltóztassék későbbre, akkorra, midőn a t. ház bölcs belátása szerint szükségesnek és kötelességszerűnek tartandja, elhalasztani. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Tisza Kálmán! (Halljuk!) TiSZa Kálmán: T. képviselőház! A m. évi deczember hó 28-án megjelent törvényellenes legf. rendelet tartalmának taglaláséba bocsátkozni részemről nem szándékozom, mert azt hiszem, tartalmának minősége nem bir döntő befolyással arra, hogy jelenleg mit kelljen irányában tennünk, mert e tekintetben most a közjogi szempont az, a melynek bennünket vezetni kell. Röviden, mint egyszerű magánvéleményemet, csak azt vagyok bátor tehát ide vonatkozólag nyilvánítani, hogy én a honvédelmi rendszernek, az átalános védelmi kötelezettségnek elvben barátja vagyok ugyan; de meg vagyok aiTÓl is erősen győződve, hogy az, ily hosszú szolgálati idővel hozva kapcsolatba, hogy ha teljes alkotmányos garantiák nélkül az iránt, hogy az ország eddigi jogainak, viszonyainak, anyagi és szellemi érdekeinek tekintetbe vételeivel fogna behozatni, és azontúl magának a nemzetnek ellenó'rködése alatt végrehajtatni és kezeltetni, mondom, hogy ezek nélkül meg vagyok aiTÓl győződve, hogy azon országnak anyagi és szellemi tönkre jutását eredményezné. Mindezen nézeteimet, valamint több tehető észrevételeimet kifejteni azonban majd akkor lesz idején, midőn- a t. ház hivatva lesz a honvédelem tárgyában törvényt alkotni. Ezt tehát akkorra halasztóm. Azt hiszem, arról sem lesz szükséges hosszasan beszélnem, hogy a már idézett legf. rendelet alkotmányellenes, hogy törvényeinkbe ütközik, minek természetes kifolyása az, hogy ellene fölszólalnunk, tiltakoznunk kell. Mindnyájan tudjuk e házban, merném mondani, a hazában, hogy Magyarországot pátensekkel kormányozni nem szabad ; mihelyt tehát pátens akar rendelkezni Magyarországra nézve, az már megjelenése által megsérti az alkotmányt: ezen legf. rendelet pedig, mely ről most szó van, hazánk'egyik leglényegesebb jogának tettleges megtagadása, tehát kétszeresen sérti az alkotmányt. Igen természetes, mondom, hogy ily körülmények között azt sem tartom szükségesnek hoszasan indokolni, hogy e törvénytelen s alkotmányellenes rendelet irányában a képviselőháznak elutasíthatlan kötelessége fölszólalni. Engedje meg tehát a t. ház, hogy e helyen röviden egy pár szót szóljak saját helyzetünkről. (Halljuk!) Én azt hiszem, bajosan fogná tagadhatni valaki azt, hogy képviselőház, hogy országgyűlés talán sohasem volt oly abnormis, oly szomorú helyzetben, mint a minőben mi vagyunk. (Igaz!) A mióta összehivattunk, kötelesséofszerülesf ismetelten sürgettük alkotmányunk visszaállítását; sürgettük a törvénytelenségek megszüntetését; és, hogy elenyésztessük azon aggályokat, melyek némely körökben iránta létezhettek: Ígértük, hogy visszaállított törvényeinken, alkotmányos utón, megteendjük mindazon változtatásokat, melyeket megtennünk hazánknak érdekei megengedik; — és mégis, uraim! oly hosszú idő múlva egyetlenegy tettleges lépés sem történt a czél felé: alkotmányunk visszaállítva nincs ; a törvénytelen rendeletek és következményeik minden irányban láthatók ; sőt most legújabban, az országgyűlés együttlétének idejében, de az országgyűlés teljes ignorálásával, adatik ki egyik leglényegesebb kérdésben a tudvalevő alkotmányellenes rendelet. Valóban, uraim, ha megfontolom e heíyzetet, alig tudom tartóztatni magamat azon gyanútól, azon föltevéstől, hogy közjogi bonyodalmaink alkotmányos megoldása iránt döntő körökben nincs komoly szándék; alig tudom tartóztatni magamat azon föltevéstől, hogy a kormány az országggyülés összehívása és ily körülmények közti együttartása által nem akar egyebet, mint ben a népben az alkotmányos fordulat közelléte iránt nem teljesítendő reményt ébresztve, a kedélyeket megnyugtatni, kifelé pedig elhitetni, hogy itt a belügyi kérdések mindenek megelégedésére megoldásának küszöbén állunk, azaz nem akar egyebet, mint hogy általunk fedezze befelé törvénytelenségeit, kifelé gyöngeségét. (Elénk helyeslés.) Nem mondom én még most, t. ház. hogy ez így van; de kérdem, nem természetszerűen kell-e ezen* föltevéshez s tán majd meggyőződéshez jutnunk, ha megnézzük azokat, mik másfél év óta és most legközelebb is történnek ? így állván a helyzet, őszintén megvallom, inkább mint valaha lett volna kedvem, hogy mondjuk ki, miszerint mi a kormánynak köpenyegűl se ben, se kün szolgálni nem fogunk; (Helyeslés) mondjuk ki, miszerint mi még csak szenvedőleges részt sem akarunk venni az alkotmányossággal űzött lelkiismeretlen játókban : (Helyeslés) mert, t. ház, valamint azt hiszem, hogy együtt minden képviselőtársammal óhajtom, óhajtanunk kell közjogi kérdéseink megoldatását, — azt hiszem, ez érdekben mindnyájan nem csak 22*