Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-86

172 LXXXVI. ORSZÁGOS a buzgó akaratnak,de a türelemnek is számtalan jelét adtuk — úgy másfelől szent meggyőződésem, hogy óvakodnunk kell attól, hogy valaha, vagy bárki is, látva a kormány által folytatott törvénytelenségeket, az országgyűlés együttléte idején minket azok részesének tarthasson, vagy — mert attól, megvallom, nem félek, — vagy, mondom, bennünket a rászedett, az orránál fogva hurczolt. nevetségesség szerepében láthasson. (Helyeslés.) És én, t. ház, meg vagyok győződve, hogy ha sokáig tart e helyzet, ez utóbbit elkerülni nem fogjuk: mert ugyan lehet-e szomorúbb, de egyszersmind nevetségesebb valami, mint egy országgyűlés, mely ismételten sürgeti ugyan a jogok visszaállítását, de semmit el nem ér? melynek megengedik, hogy beszéljen, hogy irjon, szónokoljon, de azért úgy járnak el, mintha nem is léteznék? (Helyesléi.) Azonban ezen lépés megtételétől visszatart engem most egy fontos tekintet. (Halljuk!) Azon tekintet az, t. ház, melylyel hazánk népe, hazánk összes lakosai érdekének

( tartozom: és ezen érdek azt kívánja tőlünk,fölfogásom szerint,hogy midőn alkotmányunk, jogaink mellett szót emelünk, egyszersmind próbáljunk meg mindent, mi — nem hatalmunkban, mert hatalmunk fájdalom ma semmire nincs, de hatalom nélküli voltunk mellett — még módunkban van arra, hogy az ő érdekeit védhessük, hogy próbáljuk meg, hogy ezen most törvényellenesen, ujabban ránk róni szándékolt aránytalan teher alól kimenteni tudnók-e?! {Ügy van!) Ezen indokoknál fogva — ugy hiszem, talán többen lesznek képviselőtársaim közt, kik ezt velem együtt teszik — elfogadom nyilatkozatunk alakjául a föliratot; sőt nem terjeszkedve ki a másik indítványra, melyet a nélkül, hogy tartalma felől ítéletet mondanék, jelenleg alkalom- és időszerűnek nem tartok, nem terjeszkedve ki arra, a fölirati indítványt, úgy a mint be van adva, részemről egész terjedelmében elfogadom. (Helyeslés.) Elfogadom, t. ház, mert abban jogainkhoz hű ragaszkodásunkat, az alkotmány visszaállításának követelését, a nép érdekei iránt tartozó figyelemmel párö*sítva föltalálom; és ha — mert alig lehetne ellene talán mást mondani — nem olyan is a hang, a mely méltán fölizgatott kedélyeinkhez illenék, azt hiszem, az ország és népe úgy fogja azt tekinteni, mint jelét annak, hogy legméltóbb fölgerjedésünket is le bírjuk küzdeni, midőn az ő java úgy kívánja. (Zajos helyeslés.) Azonban, t. ház, midőn ezt nyilvánítom, egyúttal kénytelen vagyok kifejezni azon meggyőződésemet, hogy ha ezen föliratunknak sikere nem lenne; ha ezen föliratra kedvezőtlen választ kapnánk, avagy, ha a szóban forgó törvénytelen rendelet tettleges végrehajtása megkezdetnék: elérkezettnek fognám és fogom látni azon komoly perÜLÉS. (Jau. 15. 1867.) czet, midőn a képviseló'háznak -meggyőződésem szerint* határozottan föl kellend lépnie ; midőn a képviselőháznak nyilvánítania kellend ország és világ előtt, hogy az engesztelékenységben, az előzékenységben híjába ment egészen azon határig melyen túllépve kötelességét sértette volna meg, mert ez sikerhez nem vezetett; midőn ki kellend mondania, hogy a tiszta, eró's jóakarat, melylyel nem csak hazánknak, nem csak a trónnak, hanem közvetve még ó' felsége többi országainak és tartományainak is javát akartuk munkálni, megtört a kormány ellentállásán , azon kormányén, mely a törvényt, a jogot tisztelni, a népek érdekeit számításba venni nem akarja, mely a multak szomorú eseményeiből hasznos tanulságot meríteni képtelen, mely egy vizbehaló makacsságával ragaszkodik az absolutismushoz. (Zajos helyeslés.) És miután ezt kimondtuk, ugy hiszem,egyszersmind ki kell mondania e háznak azt is, hogy ily körülmények között tovább működnie teljesen lehetetlen; (Helyeslés) ki kell mondania majdan akkor, hogy mindazon veszélyekért, melyek a hazát és trónt egyaránt érhetik, felelőssé teszi azokat, kik a törvénytelen tanácsokat adják, kik a törvénytelen rendeleteket kihirdetik és végrehajtják, (Helyeslés) felelőssé teszi azokat, kik, úgy látszik, azt hiszik, hogy van még ma is állam oly erős, hogy a belső elégületlenség és a ktilellenségek ellen egyszerre tudjon küzdeni. (Tetszés.) Azonban talán, t. ház — és ezt lelkem mélyéből óhajtom — talán ezen komoly perez nem fog bekövetkezni. Nem akarom én azt mondani, mennyire vannak vagy nicsenek nekem reménj-eim, de senki kebeléből nem akarom kiirtani az az iránt táplálható reményt. (Mert lehet, hogy a fejedelem meggondolva, minő védelem az, melyet egy elégületlen népek kebléből erőszakkal kicsikart véderő adni képes, és minő szemben ezzel az, a melyet a kielégített, az önjavaikért küzdő nemzetek lelkesült fiai tudnak nyújtani: meg fogja hallgatni kéréseinket. Meglehet, talán figyelembe fogja venni egyik ősének ama jelmondatát, hogy a népek szeretete a trónok legbiztosabb támasza; figyelembe fogja venni, hogy a népek ezen szeretetét csak jogos, törvényes, alkotmányos kívánalmaik teljesítése által lehet megtartani: és visszaállítandja alkotmányunkat. Meglehet, mondom, uraim, hogy ez be fog következni; és én nem akarnám az ez iránti reményt senkitől elvenni: azért tehát ismételve mondom, fentartva .magamnak a nem várt, máskép alakuló viszonyok közt azt, mit előre is meggyőződésemkép jeleztem, jelenleg a föliratot egész terjedelmében elfogadom. (Zajoz éljenzés.) Elnök: A szólásra senki sem lévén följegyezve, következik a ház nyilatkozata: elfogad-