Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-86

170 LXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jau. 15. 1867) csak ugy fejtheti ki tekintélyét és súlyát, ha nem csak alkotmányunk visszaállittatik, de a nemzet törvényes királyával előre úgy intézkedhetik, hogy a nép és nemzet kifejthesse erejét e haza alkotmányának és egész létének megvédésére. Nem keresem én külsegélyben Magyarország megmentését, noha elismerem a körülmények hatását, és óhajtom az alkotmányos népek alkotmányos segélyezését; de ép úgy azon hit él bennem, hogy az absolut rendszerű Ausztria, Magyarországgal együtt, ily absolut rendszerben soha sem képes hazámat a külellenség ellen megvédeni; és szintoly erős meggyőződésem az, hogy a népek testvéri szeretetébe, a fejedelmek jó indulatába, alkotmánya jogos élvezetébe visszahelyzett Magyarország nem csak kész, de képes is mind területi épségének, mind alkotmányának megvédésére. (Helyeslés.) És mivel az én hitem ez, úgy hiszem, ép ezen tekinteteknél fogva sem szabad föladni az országnak önvéréről rendelkezhetését, és ez önmagának a fejedelmi háznak is érdekében áll. A lengyel nemzetre nézve, mit hozand a sors —- (Zaj) csak rövid leszek — azt én nem tudom; (Derültség) annyit azonban mégis tudok, hogy Lengyelország fölosztása Európa lelkiismeretének furdalása és bűne, a lelkiismeret pedig, azt tanultam, előbb-utóbb megnyugtatást kivan. Tehát, ha elismerem is visszaállításának hátrányait — mert ime ott van még ellenében a porosz érdek is — mely ha nem bir fölemelkedni arra, hogy a mely jogot önmagának követel, azt más népnek is megadná, nem hiszem, hogy az egykori német birodalmi parlament a magának kivivott igazságot vissza ne szolgáltatná a lengyel nemzetnek. Magyarországra nézve: hol fog lenni Magyarország közvéleménye, e részben utalom önöket a megyék levéltáraira, és az 1831-ben tett föliratokból meg fogják látni, hogy ha valaha eljöhet a küzdelem napja, Magyarország a vitéz lengyel nemzet mellett leend. A keleti kérdés, t. képviselők, szomszédságunkban van. Ausztriának, az absolut Ausztriának lehet érdeke, hogy a netalán összebomlandó török birodalomból nevezetes részeket kapjon: anyagilag azért, mert néhány millióval szaporodván adózói száma, azok részesítíethessenek azon szerencsében, hogy a mások által csinált államadósságok milliárdjaiban osztakozzanak; politikailag azért, mert ismét néhány külön nemzetiség jővén az absolut kormány rendelkezése alá, a más nemzetbeliek ama fenjelölt nagyhatalmi állás áldásaival kibékittethessenek. Azonban a kelet Magyarország szomszédságában van, és igy itt Magyarország érdeke azt követeli, hogy Magyarországnak nem zsabad hódítási vágyának lenni, hanem a népek testvéries szeretetében oda kell mtíködnie, hogy önmagok intézzék sorsukat egy erős, alkotmányos állam fölállításában. Fölfogom én, tisztelt képviselők, helyzetünket. Azt hiszem, át kell e tekintetben hatva lennünk a kor szabad szellemétől, figyelembe kell vennünk hazánk nyelvi viszonyait, és fontolóra vennünk a dél-keleti szomszédok szabadsági törekvéseit. Szemben ezekkel kötelességeink vannak, melyek alól magunkat vég enyészet nélkül ki nem vonhatjuk. Részt kell vennünk azon munkában, melynek föladata, itt a Duna mentében kifejteni az alkotmányos szabadság és vele a népek testvéries együtt élhetésének és mííködhetésének erőteljes alakzatait. Hivatásunknak, melyet a gondviseléstől nyertünk, jól tudom, hogy csak ugy felelhetünk meg, ha alkotmányunk, köz kormányzatunk, törvényhozásunk helyreállításával, alkotmányunk kifejtése iránti rendeleteinek érvényt szerezni módunkban is lesz. A politikai helyzet nagyszerű és gyors változásoknak van kitéve. Veszélyesnek tartanám, ha a jelen absolut osztrák kormánytanácsosok a fejedelemnek, az európai diplomatiának napról napra változó légvonata szerint, azt óhajtanák tanácsolni, hogy Magyarországot és népeit majd Ígéretekkel kecsegtetni, majd pedig ily hadkiegészítési pátensek által kiábrándítani törekedjék. Azt hiszem, a politikai tények önmagok fölismertetik a fejedelemmel szükségét Magyarország alkotmánya teljes helyreállításának. Nem szeretném, ha ez azon bizalom romjain történnék, melyet a t. ház bőven kifejtett. Azt hiszem, a kormánynak legerősebb és legfőbb ereje az, belátni az eseményeket; kötelessége nem bántani a nemzetek jogait; és legfőbb bölcsesége tisztelni, és ha bántotta, visszaadni azokat, és visszaadni azon időben, midőn az még nem vált kényszerűséggé: mert még a fejedelem lelkiösmeretének is meg kell hajolnia az ország, a nemzet lelkiösmerete előtt, mely nem állhat egyébből, mint a törvénynek köteles tiszteletéből. Bezárom, t. ház, beszédemet. Jól tudom, mind ahhoz, hogy hazánk fölvirágozhassék — miként emlitém — a fejedelemnek tökéletes jó indulata kívántatik: bár én tehát a fölirattői sikert nem reménylek, óhajtom sikerét. Adja az ég, hogy mondja ki a fejedelem minél előbb, hogy szüntettessék meg hazánkban a törvénykivüliség, s nyerjen életet a jog és törvények tisztelete ; — mivel pedig ezt óhajtom; mivel jól tudom, hogy indítványom által nem a törvények megerősítése volt aczél — mert arra szükség nincs, mert a törvények mindig önmagokban hordják erejűket — de önmagának ezen tárgynak vitatása által bizton elérhető azon morális erő, melyet óhajtok; miután hiszem, hogy a hazának minden alkotmányos érzetű egyénei , kik 1865-ben azon reményben, hogy alkotmányunk teljesen vissza-