Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-86
LXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jan. 15. 1867.) 169 nak és következményeinek előadására. (Halljuk!) A történet tanítja, hogy a habsburgi, később lotharingeni fejedelmi-házbeli fejedelem a német birodalom császárja volt; a nem régi történet tanitja, hogy a német szövetség létesülése után az osztrák császári s a porosz királyi házak a német döntő befolyásért vívtak; a legközelebbi történet pedig azt tanitja, hogy míg Ausztria kormánya az ultramontán és absolut elveket, Poroszországban a nem ugyan alkotmányos porosz kormány a szabadelviséget és a reformatiót képviselvén a német szövetségben, ez által a poroszok a német nép hajlamát inkább kezdték megnyerni, és pedig hazánkra nézve azon szerencsés sikerrel, hogy az osztrák kormánynak ama folytonos törekvését, miszerint hazánkat az ausztriai tartományokba óhajtotta beolvasztani, sikerült nekik annyiban meghiúsítani, hogy Frankfurtban a német szövetség telekkönyvébe Ausztria nem keblezhette be Magyarországot, mint Ausztria részét. E küzdelem közt tört ki a dán háború , és Poroszország ügyes diplomatiája megnyervén az osztrák diplomatiát, a szövetség seregeit onnan kiszorították, s megvervén a dán királyt, elö'bb közösen , később megosztva birták az elbei herczegségeket. Itt föl kell említenem, hogy midőn Ausztria kormánya a dán királyt azért támadta meg háborúval, mert a vele personal-unióban volt schlesvig-holsteini herczegségeket Dániába rendelé bekebeleztetni, ugyanakkor Ausztria kormánya Magyarországot rendelé Ausztriába bekebeleztetni; és igy kün háborút folytatott azon tény ellen, a mely tény mellett Magyarországot bekebelezni szándékozott. A porosz király és a porosz kormány azonban, fölhasználva Ausztriának kün megtört és bent tönkretett helyzetét, a martalékot önmagának követelte. És ha tekintetbe veszem Poroszországnak közel fekvését, pénzügyi rendezettségét, azontúl III. Napóleonnak jun. 12-én a francziaparlamentban tett eme nyilatkozatát: „Bár Európa népei elfelednék ellenségeskedéseiket és a polgárosodás, szabadság és előhaladás czéljára egyesülnének. Mi, a mi minket illet, a középállamok szorosb egyesülését, hathatósb szervezését, Poroszországnak egynemübb voltát és éjszakra nagyobb hatalmát, Ausztriának Németországban való nagy helyzete megtartását kivántuk volna. Akarjuk vala ezen kívül, hogy Ausztria méltányos kárpótlás fejében Velenczét Olaszországnak engedje át, mert ha Poroszországgal egyetértve s az 1852-iki szerződéssel nem gondolva, a német nemzetiség nevében háborút folytatott Dánia ellen, igazságosnak látom, hogy Olaszországban ugyanazon elvet elismerje, midőn a félsziget kiegészíti függetlenségét;" — ezeket tekintetbe véve, és méltányolva; s tudva, hogy Magyarország jogos követelései ki nem elégíttettek, s mellé Ausztria pénzügyi helyzetét: valóban KÉPV, H. NAPLÓ. 186 5 / 6 III. nem lehete mást következtetni, mint azt, hogy a háborúnak az leend eredménye, a mi volt. Mert Magyarország beolvasztásának megkísértése, és Magyarország alkotmányának vissza nem állítása oly tények, a melyek folyvást és végzetszerüleg büntetik egymást. Bebizonyította e háború, képviselők , azt is, hogy a czélzott birodalmi egység nem képes a nagyhatalmi állást érvényre emelni: mert föltéve, de meg nem engedve, hogy megtörténnék is azon experimentatio: delegatio Pesten, delegatió Bécsben, ambuláns és néma parlamentek ; mégis a hatalom soha úgy öszpontositva nem lehetne, mint most, midőn a teljhatalom volt a törvényhozó és végrehajtó. Másodszor bebizonyította a háború azt is, hogy az absolut hatalom nem képes fentartani az egységesnek képzelt birodalmat, mert míg ez eszme előtt Magyarország és Magyarország királya képes volt nem csak Magyarországot és a magyar királyt, de Ausztria örökös tartományait is megmenteni, e háború alatt Ausztria császárja egyikre sem vala képes. Bebizonyította e hadjárat azt is, hogy midőn a csak 18 millió lelket számláló Poroszország hadserege a 36 millió lelket számlált osztrák birodalom és Magyarország hadseregén győzelmet vívott, • akkor nem egyedül a fegyverek minőségében, nem is a vezénylet bár legkitűnőbb jelességében, de az okokat egyebütt is kell keresni: mert a porosz hadseregnek majdnem minden tagja tanodázott, többnyire müveit egyénekből állván, a magyar és osztrák hadsereg tagjai morális sulylyal nem birtak amazok irányában. Bebizonyította e hadjárat még azt is, hogy a győzelem sikerére nem szükséges a magyar hadseregnek beolvasztása az osztrák hadseregbe, hanem igenis szükséges egy morális erő, azon morális erő, mely a katonának és a hadseregnek is megadja azon öntudatot, hogy hazája alkotmányos; és ha eléretik az, hogy Magyarország hadseregét az országnak szabadon választott képviselői ajánlandják meg, és így lesz kiállítható,: akkor bizonyára eljövend azon idő, midőn a magyar hadsereg visszanyerendi azon vitézséget, melyet Európa csatatéréin mindeddig kimutatott. Ez igy lévén, t. képviselők, kérdezzük magunktól, lelkiismeretünktől, nem helyesebb-e, ha maga az ujonczok megajánlása is jogosan és csak alkotmányosan gyakoroltatik ? Mivel pedig az én hitem az, hogy ez igy van, azért lehet-e érdekében a fejedelemnek és a fejedelmi háznak, hogy a hatalmas, vitéz lelkületű és nemes jellemű Magyarország fosztassék meg jólléte és anyagi helyzete kifejlesztésétől ? mire pedig a fejedelmi ház egyedül van hivatva. Én legalább szívem mélyében meg vagyok győződve, t. képviselők, hogy, különösen az országunk határain fejlődhető lengyel és keleti kérdésekben, Magyarország törvényes királya is 22
