Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-81

134 LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1866.) által eldöntetett, e fölött se a vitát megújítani, se más fölirati javaslatot beadni, egyátalában nem szándékozom; (Belyelés a jobb oldalon) sőt miután ezen íölirati javaslat a ház határozatának megfelel, azt, mint a részletes tárgyalás alapját, részemről is elfogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Szabad legyen még — nehogy később nekem vagy más valakinek e tárgyban föl kelljen szólalni — megjegyeznem, hogy a részletes tárgyalásnál is mindazon pontokra, melyek ragaszkodásunkat a jogfolytonossághoz fejezik ki, és melyek alkotmányunk visszaállítását sürgetik, teljes meggyőződésemből fogok szavazni, és tígy hiszem, fogunk szavazni mindnyájan, mert e tekintetben eltérés e házban alig képzelhető; de kénytelen vagyok magamnak fentartani azt, hogy annak egyikpontjára—lígy gondolom, a 13-dikra — a mennyiben abban a munkálatok folytatása mondatik ki, szavazni nem fogok. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Miletics Szvetozár! MiletiCS Szvetozár: Tisztelt képviselőház! Nem tagadhatom, hogy szokatlannak tetszett előttem azon eljárás, mely szerint már a fölirat fölötti előkérdésben mind arról folyt a vita, a mi természeténél fogva magába a fölirat fölötti vitába tartozott volna; de még sem gondolhatám, hogy a fölirat fölötti tusa már az előharczban fog eldöntetni s a valódi fölirati vita meg fog szakittatni: azért legyen szabad nekem szót emelnem a fölírat tárgyában, mert ezt követeli az őszinteség, melylyel a háznak tartozom, és ezt igényli választóim bizalma, kik ide küldöttek, hogy nézeteik és kívánalmaik tolmácsa legyek. (Halljuk!) Én nem vagyok a fölirat mellett, azon oknál fogva , mivel oly három főeiv szolgál alapjául, mely nézeteimmel ellenkezik. A fölirat első elve a jogfolytonosságnak az opportunitással conibinálása, és pedig e korona alatt álló országok és nemzetiségek hátrányára. A fölirat második elve a dualismus, és pedig nem egyedül az állami dualismus, mely ellen* bizonyos foederalisticus föltételek alatt kifogásom nem volna; hanem a nemzetiségi dualismus: a német-magyar dualismus. A harmadik, mind a két előbbiből következtetett és a föliratban határozottan kijelölt elv, hogy e korona országaira és nemzeteire a magyar nemzetiség jellegének pecsétje nyomassák. (Ellenmondás.) Először mondom , hogy a jogfolytonosság elve az opportunitás elvtelenségével combináltatik, és pedig épen azoknak hátrányára, kik irányában ilyen eljárásra épenséggel semmi joga sincs. Annak bebizonyítására , hogy a jogfolytonosságot az opportunitással eombinálja, elég arra hivatkoznom, hogy e háznak egy a kormány körébe tartozó tagja, ki az első fölirat fölötti vita alkalmával az opportunitást védelmezte, az elővitában kijelenté , hogy Deáknak az ő véleményét leginkább megközelítő indítványára .fog szavazni. De ez mai gából a tárgyból is kitűnik. A föliratban ki van mondva, hogy a hatvanhetes bizottság a közös ügyek fölötti tanácskozást folytatni fogja. És ez mi egyéb , mint opportunitás ? (Helyeslés bal felöl.) A jogfolytonosság elve követelné, hogy az országgyűlés még választmányilag se bocsátkozzék oly tárgyakba, melyeket törvényhozóilag úgy sem dönthet el, melyek fölött indítvány se a gyűléstől fölfelé, se az uralkodótól lefelé mindaddig létre nem jöhet, mig az alkotmány vissza nem állíttatnék és a fejedelem meg nem koronáztatnék. De a fenálló kormány, hacsak morális biztosítékot is követel az iránt, a mit az országgyűlés , ha máskép nem , csak választmányikig is, a közös ügyekre nézve határozni fog: mert eleve is föl lehet tenni , hogy az országgyűlés a hatvanhetes bizottság határozatait magáévá fogja tenni . ha az idő és az események minden eombinatiót meg nem előznek és.meg nem hiúsítanak. Sőt tovább is mehetünk , s mondhatjuk, hogy azon esetre , ha a fejedelem a hatvanhetes bizottság dolgozatára felelős minisztériumot nevez ki, maga az országgyűlés is, még koronázás előtt is, további alkudozásokba fog bocsátkozni. •— Ha tehát az opportunitás az Ausztriát és a koronát érdeklő ügyekben fölkaroltatik, miért mellőztetik az a korona alatt álló nemzetek irányában ? Uraim! midőn e teremben a kiegyezkedésről tétetik említés, alatta mindig Ausztria és Magyarország , vagyis , mint mások mondják, a „magyar király" és „Magyarország" közti kiegyezkedés értetik. De el szokott felejtetni , hogy van még valaki , a kivel az országgyűlésnek- számolnia és kiegyezkednie kellene : ezek pedig: a három-egy királyság- és Erdély, melyeknek Magyarország irányában közjogi állásuk van; továbbá a nemzetek, kik e hazában élnek. Sőt azt állítom, hogy ez országgyűlésnek legelőbb is ezen országokkal és nemzetekkel kellene kiegyezkednie és csak azután megkísértenie a kiegyezkedést Ausztriával és a koronával. (Mozgás.) Ezt először is azért állitom , mivel az országgyűlés a három-egy királyság és Erdély hozzájárulása nélkül nem is illetékes e korona országainak viszonyait akár maga a korona, akár ő felsége többi tartományai irányában eldönteni, vagy csak elaborátumokat készíteni ehhez; másodszor azért, mert az országra nézve is czélszerűbb volna, ha a korona országainak alkotmányát nem csak centrumával védené, hanem, ha őt ebben a bal és a jobb szárny is támogatná; harmadszor pedig — a mi legfőbb— nem csak az opportunitás, hanem a jog is magával hozza , hogy a kiegyezkedés a három-egy királysággal , Erdélylyel és a korona nemzeteivel az al-