Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-78
118 LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) senkinek azon jogát, hogy meggyőződését a közvédeménynyel ugyanazonosnak tekintse,- de alig hiszem, hogy föltevésében tisztelt képviselőtársunk ne csalatkozzék, s e hitem nem épen ösztönszerű : gyámolítja azt az országgyűlés megnyílása előtti gyűlésekre s ama nagy számú követjelölti programmokra tett visszatekintés. Különben meg vagyok győződve, hogy ha a kibékülés a Deák Ferencz indítványát határozattá emelő többség értelmében sikerülhet, azt nem csak az ország, de maga Várady képviselőtársunk is hazafi örömmel fogadandja. Végűi Madarász József képviselő társunknak a tegnapelőtti ülésben előadott kérdéseire : vajon a többség fölvilágositá-e a fejedelmet ? megszüntette-e az elnyomásokat? stb. van egy igen rövid megjegyzésem. Csodálkozom s meg nem tudom fogni, miképen intézheti tisztelt képviselőtársunk e kérdéseket a többséghez, akkor, midőn ama miniszteri padok üresek. Feleletül legfölebb is a kérdés megfordítását várhatná, vagy azt, hogy várja be, míg ama padokra e házból választott férfiak fognak ülni: akkor kérdéseire bizonyosan kielégítő és kedvező választ fog kapni. Pártolom pestbelvárosi képviselő Deák Ferencz indítványát. (Helyeslés a jobb oldalon. Szavazzunk ! Szavazzunk !) Tóth Vilmos jegyző: Thury Sámuel! (EMU.) Dániel Pál! (Eláll.) Faragó Ferencz ! (Eláll.) Ráday László gr. jegyző: Almássy Sándor! (Eláll.) Pap Pál! (Eláll) Somossy Ignácz! (Eláll) Makray László ! (Eláll) Tóth Vilmos jegyző: RudnyánszkyFlórián! RUdnyánsZky Flórián : Deák Ferencz indítványát pártolva, a szótól elállók. (Éljen!) Tóth Vilmos jegyző: Kardos Kálmán! (Eláll) Nagy Elek! (EWl.) Stefanidesz Henrik! (Eláll) Horváth Döme! (Eláll) Elnök : T. ház ! Nem lévén több szónok följegyezve, mielőtt a szabályok értékűében a napirenden levő kérdés fölött szavazás történnék , a t. indítványozó képviselő uraknak jogukban áll, indítványuk védelmére zárszót használni. Miután jelenleg két indítvány van a ház asztalára letéve, bátor leszek a t. indítványozókat azon sorban szólítani, melyben indítványukat beadni méltóztattak. Az első indítványt Tisza Kálmán képviselő ur nyújtván be, az első szó ó't illeti. Tisza Kálmán: T. ház! Bocsánatot kell kérnem elsőben is azért, hogy a t. ház figyelmét még én is igénybe veszem. Azon jog, melyet szabályaink adnak arra, hogy indítványom védelmére még utoljára szót emelhessek, nézetem szerint kötelességemmé teszi azt, hogy a vitatások bezárásakor egynémelyikére a legfőbb észrevételeknek , melyek indítványom ellenében fölhozattak, megfelelni megkisértsem,,, (Halljuk!) Csupán és tisztán arra fogok szoritkozni. Ha tán mégis hosszabb lennék, mint óhajtom, esedezem a t. ház türelmeért. Kezdenem kell mindenekelőtt egy igen t. barátom, Eötvös József b. úr beszédével. 0 azt mondja: igaz, hogy alkotmányunk teljes visszaállitása előtt törvényeinken változtatnunk, vagy ujabb törvényeket alkotnunk nem lehet; de nyilváníthatja az országgyűlés készségét arra, hogy bizonyos föltételek mellett egy, vagy más törvényeinken változtatni kész lesz. Abban tökéletesen igaza van. Ezt országgyűlési föliratainkban mindannyiszor meg is tevők. Most azonban nem ez kívántatik tőlünk, hanem az, hogy megmondjuk, hogy bizonyos főfontosságu tárgyban minő elvek szerint. mily módon fogunk megállapodni. Én, meggyőződésem szerint, azt tartom, hogy ennyire nem mehetünk, mert ily részletes nyilatkozataink bizonynyal bírnának kötelező erővel ránk nézve, míg nem bírnának a kormányra nézve, és a kormány valószínűleg ugyanazon eljárást követné ezen megállapodásaink irányában, melyet már más alkalommal követett, t. i. kötelezőknek tekintené mindazokat, melyekben a mi nézeteink az övéihez hajlanak, és nem akarná elösmerni azokat, melyek országos jogaink biztosítását foglalván magokban, neki nem tetszenek. Hallottam a t. házban többektől mondatni, hogy ne féljünk az országgyűlés megállapodásaitól, hisz azok kötelező erővel nem bírnak. Helyesen jegyzé meg ezek ellenében t. barátom Bónis Sámuel, hogy ezek, ha nem is törvényesen kötelezők, de korlátoló erővel bizonyosan bírnak ránk nézve; és én azt kérdem, hogy ha nem bírnának még semminemű erkölcsi kötelező erővel is, ugyan miként hiszik azon t. képviselők, kik e nyilatkozataink által ő felsége többi országainak népeit akarnák megnyugtatni, hogy azok megnyugtatását eszközöljük ? Ha van azoknak bizalmok adott í szavunkhoz: megnyugtatta már őket azon nyilat| kozatunk, hogy a mi érdekeikkel ellenkezik azt. | nem kívánjuk; ha nincs bizalmok bennünk: akkor ; mi e nyilatkozatainkkal, melyekre nézve magunk kimondjuk, hogy semminemű kötelező erővel nem bírnak, bizonyosan nem fogjuk megnyugtatni őket. Mert élni fog bennök azon meggyőződés, vagy legalább gyanú, hogy ha mi egyszer alkotmányunkat visszakapjuk, meg fogjuk változtatni megállapodásainkat. Áttérve t. barátom azon indokolására, miért kívánta és miért kívánja még most is, hogy a közösen érdeklő viszonyok tárgyában megállapodásra jussunk: azt mondja ő, hogy kívánta azt, mert meg van győződve arról, hogy a képviselkia pragmatica sanctioból folyó kötelességeken ők
