Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

118 LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) senkinek azon jogát, hogy meggyőződését a köz­védeménynyel ugyanazonosnak tekintse,- de alig hiszem, hogy föltevésében tisztelt képviselőtár­sunk ne csalatkozzék, s e hitem nem épen ösztön­szerű : gyámolítja azt az országgyűlés megnyílása előtti gyűlésekre s ama nagy számú követjelölti programmokra tett visszatekintés. Különben meg vagyok győződve, hogy ha a kibékülés a Deák Ferencz indítványát határozattá emelő többség ér­telmében sikerülhet, azt nem csak az ország, de maga Várady képviselőtársunk is hazafi örömmel fogadandja. Végűi Madarász József képviselő társunk­nak a tegnapelőtti ülésben előadott kérdéseire : vajon a többség fölvilágositá-e a fejedelmet ? meg­szüntette-e az elnyomásokat? stb. van egy igen rövid megjegyzésem. Csodálkozom s meg nem tu­dom fogni, miképen intézheti tisztelt képviselő­társunk e kérdéseket a többséghez, akkor, mi­dőn ama miniszteri padok üresek. Feleletül leg­fölebb is a kérdés megfordítását várhatná, vagy azt, hogy várja be, míg ama padokra e házból vá­lasztott férfiak fognak ülni: akkor kérdéseire bizo­nyosan kielégítő és kedvező választ fog kapni. Pártolom pestbelvárosi képviselő Deák Fe­rencz indítványát. (Helyeslés a jobb oldalon. Szavaz­zunk ! Szavazzunk !) Tóth Vilmos jegyző: Thury Sámuel! (EMU.) Dániel Pál! (Eláll.) Faragó Ferencz ! (Eláll.) Ráday László gr. jegyző: Almássy Sán­dor! (Eláll.) Pap Pál! (Eláll) Somossy Ignácz! (Eláll) Makray László ! (Eláll) Tóth Vilmos jegyző: RudnyánszkyFlórián! RUdnyánsZky Flórián : Deák Ferencz in­dítványát pártolva, a szótól elállók. (Éljen!) Tóth Vilmos jegyző: Kardos Kálmán! (Eláll) Nagy Elek! (EWl.) Stefanidesz Henrik! (Eláll) Horváth Döme! (Eláll) Elnök : T. ház ! Nem lévén több szónok föl­jegyezve, mielőtt a szabályok értékűében a napi­renden levő kérdés fölött szavazás történnék , a t. indítványozó képviselő uraknak jogukban áll, in­dítványuk védelmére zárszót használni. Miután je­lenleg két indítvány van a ház asztalára letéve, bátor leszek a t. indítványozókat azon sorban szólítani, melyben indítványukat beadni méltóztattak. Az első indítványt Tisza Kálmán képviselő ur nyújt­ván be, az első szó ó't illeti. Tisza Kálmán: T. ház! Bocsánatot kell kérnem elsőben is azért, hogy a t. ház figyelmét még én is igénybe veszem. Azon jog, melyet sza­bályaink adnak arra, hogy indítványom védel­mére még utoljára szót emelhessek, nézetem sze­rint kötelességemmé teszi azt, hogy a vitatások bezárásakor egynémelyikére a legfőbb észrevéte­leknek , melyek indítványom ellenében fölhozat­tak, megfelelni megkisértsem,,, (Halljuk!) Csupán és tisztán arra fogok szoritkozni. Ha tán mégis hosszabb lennék, mint óhajtom, esedezem a t. ház türelmeért. Kezdenem kell mindenekelőtt egy igen t. ba­rátom, Eötvös József b. úr beszédével. 0 azt mond­ja: igaz, hogy alkotmányunk teljes visszaállitása előtt törvényeinken változtatnunk, vagy ujabb tör­vényeket alkotnunk nem lehet; de nyilváníthatja az országgyűlés készségét arra, hogy bizonyos föltételek mellett egy, vagy más törvényeinken változtatni kész lesz. Abban tökéletesen igaza van. Ezt országgyűlési föliratainkban mindannyiszor meg is tevők. Most azonban nem ez kívántatik tő­lünk, hanem az, hogy megmondjuk, hogy bizo­nyos főfontosságu tárgyban minő elvek szerint. mily módon fogunk megállapodni. Én, meggyőző­désem szerint, azt tartom, hogy ennyire nem me­hetünk, mert ily részletes nyilatkozataink bizony­nyal bírnának kötelező erővel ránk nézve, míg nem bírnának a kormányra nézve, és a kormány valószínűleg ugyanazon eljárást követné ezen meg­állapodásaink irányában, melyet már más alka­lommal követett, t. i. kötelezőknek tekintené mind­azokat, melyekben a mi nézeteink az övéihez haj­lanak, és nem akarná elösmerni azokat, melyek országos jogaink biztosítását foglalván magokban, neki nem tetszenek. Hallottam a t. házban többektől mondatni, hogy ne féljünk az országgyűlés megállapodásai­tól, hisz azok kötelező erővel nem bírnak. Helye­sen jegyzé meg ezek ellenében t. barátom Bónis Sámuel, hogy ezek, ha nem is törvényesen köte­lezők, de korlátoló erővel bizonyosan bírnak ránk nézve; és én azt kérdem, hogy ha nem bírnának még semminemű erkölcsi kötelező erővel is, ugyan miként hiszik azon t. képviselők, kik e nyilatkoza­taink által ő felsége többi országainak népeit akarnák megnyugtatni, hogy azok megnyugta­tását eszközöljük ? Ha van azoknak bizalmok adott í szavunkhoz: megnyugtatta már őket azon nyilat­| kozatunk, hogy a mi érdekeikkel ellenkezik azt. | nem kívánjuk; ha nincs bizalmok bennünk: akkor ; mi e nyilatkozatainkkal, melyekre nézve magunk kimondjuk, hogy semminemű kötelező erővel nem bírnak, bizonyosan nem fogjuk megnyugtatni őket. Mert élni fog bennök azon meggyőződés, vagy legalább gyanú, hogy ha mi egyszer alkot­mányunkat visszakapjuk, meg fogjuk változtatni megállapodásainkat. Áttérve t. barátom azon indokolására, miért kívánta és miért kívánja még most is, hogy a kö­zösen érdeklő viszonyok tárgyában megállapo­dásra jussunk: azt mondja ő, hogy kívánta azt, mert meg van győződve arról, hogy a képviselki­a pragmatica sanctioból folyó kötelességeken ők

Next

/
Oldalképek
Tartalom