Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

LXXVIII. ORSZÁGOS vül egyedül az ország érdekeit fogják szem elő'tt tartani, hogy tehát oly megállapítások, vagy oly elvek nem fognak e képviselőházban elfogadtatni

> melyek az országra nézve veszélyesek lehetnének. Osztom azon véleményt, hogy meg kell győződve lennünk arról egymás irányában, hogy készakarva, önszántából senki köztünk ily veszétyes elveket elfogadni nem fog. Hinnünk kell ezt mindnyájunknak, mindnyájunk irányában, szükség, hogy ezen meggyőződés meglegyen az országban is: mert különben a képviselőház hatályának és tekintélyének vége volna. Azonban, t. ház, tévedni emberi dolog, csalhatlanságot se halandó ember, se halandó emberekből álló testület magának nem igényelhet (Helyeslés hal oldalról) ; és ellenkezőleg azokkal, miket itt elmondatni hallottam, én elismerem és tudom, hogy a többség megálla- i podásai köteleznek, de azt, hogy csalhatatlanok volnának, soha el nem ismerem. De, uraim, ha elég volna munkálataink folytatásának igazolására azon hit vagy tudat, hogjr az országgyűlés nem fog oly elveket elfogadhatni, melyek a hazára nézve veszélyesekké válnának: hisz akkor bátran nekimehetünk a 48-iki törvények revisiójának, készíthetünk uj törvényeket, mert ezen hitnek azok irányában ép úgy fen kell állania, mint a közös érdekekből eredő viszonyok tárgyában. (Helyeslés.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy ö' okvetlen szükségesnek tartja, hogy legyen az országban e tárgyra nézve egy erős közvélemény, és ezt csak az országgyűlési tárgyalások által hiszi elérhetőnek. Elmondatott előttem, nem akarom ismételni, csak érinteni, hogy a közvélemény arra, hogy üdvös legyen, arra, hogy a törvények, melyek hozatnak, megnyugtatók legyenek, az országgyűlési megállapodások előtt kell hogy alakuljon; elmondatott az is, mi az útja annak, hogy a hazában erős közvélemény létezzék; mindenek fölött kijelölte az eszközöket, a melyekkel erre hatni lehet, a miílt ülésszak folyamában fölküldött második fölirat; erre csak azt kell hogy nyilvánítsam, hogy engemet, ha nem is lettem volna még meggyőződve arról, hogy a közös viszonyokat tárgyalnunk s azokban megállapodásra jutnunk most még nem szabad, a mit t. barátom a közvélemény szükségességéről és arról, hogy az még nem létezik, mondott, bizton meggyőzött volna : mert ha áll, hogy szükség van ezen közvéleményre —• a mint hogy áll — és ha áll az is, hogy a közvélemény még megállapodva nincs, ez nem arra utal bennünket, hogy siessünk a közösen érdeklő viszonyok tárgyalásával, de igenis azt követeli, hogy várjunk, mig ezen közvélemény már meg lesz állapodva. {Zajos helyeslés balról.) Azt is mondja tisztelt barátom, hogy inkább kívánja most a tárgyalást, mint kívánta a tavaszkor, ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) H9 mert megváltozván az arány, mely köztünk s ő felsége többi országai és tartományai között fenállott, a veszélyt kevesebbnek látja; azt is mondja, hogy a germanizálási törekvések veszélye is kevesbedett az által, hogy Ausztria elvált Németországtól. Legelsőben is azt jegyzem meg, hogy midőn azt mondja, hogy a veszély kevesbedett, elismeri, hogy veszély van. Továbbá nem vitatom, mennyiben előnyösebb vagy hátrányosabb ránk nézve az, hogy ő felsége többi országai megkevesbedtek, meggyöngültek. Mert hisz nekünk nem azon országok- és tartományokkal van dolgunk, hanem fejedelmünkkel van. és én a2t mondom, hogy mihelyest mind azok, a mikhez jogunk van, teljesítve lesznek, mi is bizonynyal teljesíteni fogjuk mindazt, a mivel tartozunk neki, akár erősbültek, akár gyöngültek tartományai. [Élénk helyeslés balról.) De azt mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem oszthatom azon nézetet, miszerint most, midőn az országok és tartományok meggyöngültek, inkább kell velők szorosabb viszonyba, szövetségre lépnünk ; én úgy gondolom, hogy a gyakorlati politika nem e tant hirdeti, de igenis azt. hogy kivált oly helyzetben, mint mi vagyunk, nem a gyöngék, hanem az erősek szövetségét kell keresni. (Helyeslés íjairól.) A germanizátiotól szintén, megvallom, a 18 év alatt történtek után, ha Ausztria Németországgal együtt maradt volna sem tudnék félni, miután nem sikerült az a még ki nem merült államok erejével rendelkező absolutismusnak. Most pedig, midőn Ausztria Németországtól elvált, látom én a felsőbb körökben azon törekvést, Aasszaszerezni az elveszett helyzetet; e törekvés pedig olyan, mely meggyőződésem szerint mind hazánkra, mind magára a trónra, mind ő felsége többi országai- és tartományaira sokkal több veszélyt fog hozhatni, mint a mennyit ^Németországnál maradás mellett okozott volna. (Elénk helyeslés) Áttérek most tisztelt barátom, Vasmegye egyik kerülete képviselőjének beszédére. Természetes, hogy miután a múlt napokban nyilvánitá, hogy beszédének azon részei által, melyeket mi magunkra nézve gyanusitóknak hittünk és hihettünk, ezt nem czélozta, mellőzni fogok mindent, mi ennek kellemetlen eredményeit megújíthatná: mertén e nyilatkozatát tökéletesen és teljes örömmel elhiszem. Kimutatta azt egy tisztelt barátom és elvrokonom, hogy a mily éles ellentétet a logikával a t. képviselő úr a kormány eljárásában fölfedezett, ez az ő előadásában is benfoglaltatik, a mennyiben bizonyosan visszautasítaná a 48-iki törvények előleges revisióját, s mégis kívánja, hogy tárgyaljuk a közös érdekű viszonyokat, a melyekre ismét maga mondta, hogy azoknak tárgyalása a 48-iki törvények revisióját implicite magában foglalja. A mi azt illeti, lehetne-e okot vagy ürügyet találni most