Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-78
LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) 117 Tóth VilniOS jegyző: Székely Grergely! (Szavazzunk!) Székely Gergely: T. ház! Látván, hogy a t. ház figyelme ki van merülve, csak röviden akarom megjegyezni, hogy miután Deák Ferencz t. képviselőtársunk indítványát czélszerűbbnek tartom, azt pártolom. Ráday László gr. jegyző: Károlyi Ede gróf! (Szavazzunk!) Károlyi Ede gr: A t. ház figyelmét nem akarom fárasztani és azért elállók. (Éljenzés.) Tóth Vilmos jegyző: Mikó Mihály! (Eláll! Szavazzunk 1) Mikó Mihály: Tudva. t. ház, hogy nem irigylendő sorsa van annak, ki a tanácskozás ötödik napján jut szóhoz; mind a mellett engedje meg- a t. ház, hogy midőn egy oly indítványt akarok pártolni, melyről többek között már az is elmondatott, hogy annak érvényre jutása a jogfolytonosságot sértené, indokaimat igen röviden, s a mennyiben a tanácskozás ötödik napján lehetséges, minden ismétlés kikerülése mellett előadhassam, szorosan szemem előtt tartván a ház asztalán letett két indítvány között létező egyetlen eltérő pontot, t.i, azt, vajon addig, míg teendő föliratunk nyomán alkotmányunk teljesen visszaállíttatik, tanácskozásainkat folytassuk, illetőleg a 6 7-es bizottság munkálkodását folytassa-e vagy ne'? Én, t. ház, megfoghatónak, sőt következetesnek tartom azok politikáját, kik már kezdetben a 67-es bizottság megválasztásában részt nem vettek, s munkálkodása folytatását ellenzik niost is; de méltóztassanak megbocsátani, ha kinyilatkoztatom, hogy mindazon érveket, melyek az érintett bizottság munkássága megakasztására nézve azok által fölhozattak, kik ama bizottság megválasztásában részt vettek, elkésetteknek tekintem. Nézetem szerint helye és ideje lesz vala annak, az országgyűlés megnyitása után mindjárt, vagy legkésőbben a marczius 3-ikai k. k. leirat után. Átlátni nem tudom, hogy azon ház, mely a B7-es bizottságot — az országgyűlésnek alkotmányunk helyreállítása nélkül történt megnyitása, sőt a minden magyar kebelben méltó fájdalmat ébresztett marczius 3-kai k. k. leirat után is — megválasztanf I munkásságra utasítani szükségesnek látta, miképen szüntethetné meg annak munkásságát épen raosta novemb. 17-én kelt, s bár teljességgel ki nem elégitő, de, az eddig nyilatkozott szónokok legnagyobb részének egyhangú elismerése szerint is, amannál sokkal kedvezőbb, s némi közeledést mindenesetre magában foglaló k. k. leirat után ? Valamint meg nem foghatom azt is, hogy ha nem volt következetlenség, ha nem sérté a jogfolytonosságot a 67-es bizottság kiküldése s eddigi munkálkodása, miképen lehetne következetlenség, s miképen sérthetné a jogfolyto| nosságot most azon munkálat tovább folytatása ? — Hallottam ugyan e tekintetben fölhozatni, hogy, midőn ama bizottság megválasztatott, a kormányféifiakban bíztunk,most pedig ama bizalom eltűnt. Nem akarom vizsgálni, mennyire volt ama bizalom alapos akkor, mennyire alaptalan most ? Egyet kénytelen vagyok elismerni: hogy ama bizalomnak, volt legyen az alapos vagy alaptalan, fentartására a kormán}^ legkisebb fáradságot sem fordított; de ha igaz. hogy csalatkoztunk emberekbe helyezett bizalmunkban: nem kell-e folytatni munkásságunkat egy más, egy biztosabb alapon: a jogszentségbe s az igaz ügy győzelmének csalhatatlanságába helyzett bizodalmunk alapján ? A mi azon aggodalmakat illeti, melyek a 67-es bizottság munkálatát illetőleg félreismerhetlen hazaszeretettel, s hű ragaszkodással alkotmányunkhoz öt nap alatt e házban előadattak , kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy én azok nyilvánítását itt most, idő előttinek tekintem. Nézetem szerint helye és ideje lesz azok nyilvánításának akkor, midőn a 67-es bizottság munkálata a ház asztalára tétetik. Ekkor lesz ideje, hogy Patay képviselőtársunk elmondhassa: „Nem kell delegatio;" és a mint egyik jeles szónokunk monda, tőlünk fog függni ekkor, hogy csak oly kibéküléshez adjuk megegyezésünket, mely, a mint Podmaniczky b. képviselőtársunk igen helyesen kivánta: „Magyarország jövőjét minden tekintetben biztosítsa;'' tőlünk fog füg-gni, csak oly kibéküléshez járulni, melynek nyomán Magyarország, a Ragályi képviselőtársunk által fölhozott képben, a vele egy kalap alatt élt beteg testnek erőt és egészséget kölcsönözzön, a nélkül, hogy betegségét magára ragaszsza. Nem tagadom, én is érzem azt, mit Podma! niczky b. képviselőtársunk mondott. hogy az egyezkedés tere sikamlós; de nem osztozom aggodalmában . miszerint az engedékenység 1 teréről az opportunitás terére zuhanunk az esetben, ha a 6 7-es bizottság munkálatát tovább folytatja: mert hiszen e sikamlós térre a hazaszeretetben erős férfiakat s nem eltántorítható gyermekeket küldött a nemzet közbizodalma. Osztozom én az utolsó kártya idő előtti kijátzása iránti aggodalmában; de épen ez aggodalom vezet engem arra, hogy a 67-es bizottság munkálata folytatását s azt óhajtsam, hogy az utolsó kártya kijátszását hagyjuk a legvégsőre, nem szakítván meg a játékot addig, mig mindazt, mit elveszt énk, vissza nem nyertük. Es e meggyőződésemet nem ingatja meg tiszt, képviselőtársunk Várady Grábor azon nyilvánított hite, hogy, ha a munkálkodás félbeszakításának politikája többségben nincs itt a házban, többségben van az kün az országban. Nem akarom elvitatni
