Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-78
116 LX-XVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) özönvíz után támadhatott volna egy oly tudós ve- ! gyész, kinek sikerült volna ezt a két elvet: a po- j litikát és morált egygyé olvasztani, az lett volna azon Isten angyala, ki a földnek minden népeinél Eldorádót teremtett volna. (Helyeslés.) Az én fogalmam a morálról az, hogy a morál a szigorú erkölcsiség tana. a politika pedig az opportunitás és exigentiák tana. A törvényszerűség, a törvény tisztelete : ez morál; a törvényeknek eltörlése, meg nem tartása: ez politika. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Az alkotmány eltörlése : ez szerintem politika; az alkotmányosság megtartása pedig : ez énszerintem morál. (Helyeslés.) A jog-oknak elismerése és tiszteletben tartása, a személyes és vagyonbátorságnak fentartása: énszerintem morál; az ostromállapot: énszerintem politika. (Fölkiáltások: De rósz politika!) De mondok egy példát. Felséges urunknak legjobb jogon örökölt tartományaiban való védelme alapul a moderamen ineulpatae tutelae-n. Felséges urunk hadainak megparancsolta, hogy csak egy lépést se menjenek ki a határon túl: ez a morál politikája. Bismarck és sociusai felséges urunknak örökös tartományait megtámadták, népeit pusztították, kényszeritették jogos birtokát átengedni és jogos czimeit elvették: ez politika, magyarán mondva, immoralitás. Sajnálkozva hallottam e teremben egy oly árnyék ellen szólalni föl, mely árnyék előtt tisztelettel kell meghajolni. II. Lipót felséges elhunyt királyunk ez, kiről az mondatott, hogy ő hozta volna be a titkos policziát e hazába. Uraim, ha törvénykönyveinknek egész halmazát átnézzük is, nem találunk oly üdvös törvényeket, mint azokat, melyeket ezen áldott király, II. Lipót királyunk szentesitett, a ki előtt minden igaz magyar, midőn nevét említi, föveget emelje és hamvai előtt boruljon le. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Dedinszky József! Bedinszky József: Elállók! (Éljenzés.) Ráday László gr. jegyző: Luksíek Bódog! Luksich Bódog: Elállók ! (Éljenzés.) Tóth Vilmos jegyző: Szakáll Lajos ! (Szavazzunk !) Szakáll Lajos: T. ház! Hálás leszek azon pár pereznyi figyelemért, melyet nekem szentelni méltóztatnak: mert csak igen röviden kívánok szólani. Isten hat nap alatt teremtette az egész világot. Hogy a képviselőházat elősegítsem ma — hat nap alatt folytatott tanácskozás után — határozat hozatalához, egyszerűen Deák Ferencz veterán vezérem indítványa elfogadására szavazok. (Éljenzés.) Tóth YÜmOS jegyző: Trefort Ágoston! (Szavazzunk!) Trefort Ágoston: Elállók! (Éljenzés.) Ráday László gr. jegyző: Patay István! (Szavazzunk ! Eláll.) Patay István: T. ház! Ha föl nem lettem volna irva eddig: most fölíratnám magamat, és pedig azért, hogy kimondjam a ház előtt, hogy ama zúgva mondott „Eláll !" és „Szavazzunk !" e ház méltóságával ellenkeznek. (Ellenmondás) Ha mi minden tárgynál két-három vezérszónokot végig hallgatunk, a csekélyebb tehetségtieket és korlátolt elméjüeket pedig ki nem hallgatjuk, akkor, mint a Horatiusok és Curiatiusok, válaszszunk harmat-hármat : majd elvégeznek ők mindent, mi pedig mehetünk haza. De ez nem úgy van, uraim; én azt kivánom, hogy a kik azt kivánták, hogy elállják, azok állnának föl, s Deák Ferencz mesterök tanácsát elfogadva, minden ember a maga lábán járna. Én, uraim, csekély eszem után szoktam mindig járni, és ha az én tiszta keblem sugallata azzal karöltve jár, én azon utón még soha sem hibáztam. (Zaj.) En is, ha kihallgatnak, uraim, igen röviden szólok; különben hosszú leszek. (Zaj) Most is azért szólalok föl, hogy kimondjam, hogy én a kiküldött 67 tagnak se megválasztásába, se munkálkodásába soha bele nem egyeztem; és örömömre szolgál, ha itt e teremben még sokan vannak, kik velem együtt az alkotmány sánczaiba Trója lovát bevinni nem akarjuk. Fölállottam, hogy Besze Jánus uram beszédét megmosolyogva, Vadnay és Horvát Boldizsár képviselőtársaim által a felelősség terhének fenyegetőzve elém dobott keztyűjét fölvegyem, és ezt kötelességemnek tartom, és föl is veszem a nép nevében. (Zúgás.) Ki fogom magamat magyarázni. Hogy Miskolcz városa általam mélyen tisztelt polgárai, és a másik képviselő úrnak szombati]elyi küldői egyénenkint miként gondolkoznak, azt nem tudhatom; de tudom, hogy a nép miilói, azok közt Debreczen városának 60 ezer magyarajku és tiszta magyar, hazafias érzelmű lakosai velem együtt azt kiáltják : 5J Vagy minden , vagy semmi l u Uraim, nekünk foltozott ruha nem kell! Nem kell delegatio, a reichsrathba nem megyünk! Es ez a közvélemény. Uraim, még egyet mondok — de nem fenyegetőzve, mint némely urak tették — hogy a nép nagy és hatalmas, és ha könnyelműleg álmából fölrázatik, kitalál ábrándulni, és bizony-bizony mondom, még a halottakért is elégtételt fog kívánni! Utoljára, uraim, kénytelen vagyok kimondani, hogy e ház törvényes alapon mindaddig nem fog állni és illetékes uj törvényeket alkotni nem lesz jogában, míg az alkotmány tökéletesen helyreállítva nincsen. Ezt hiszem és vallom: és épen azért Tisza Kálmán t. képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyeslés a bal oldalon. Zaj. Szavaznunk!)
