Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-52
LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 Elnök (csönget): Fölkérem a tisztelt képviselő urat, hogy a szőnyegen levő tárgyhoz méltóztassék szólani, nem pedig kiterjeszkedni a házszabályok megvizsgálására. Varga Flórián: Hogy tehát a revisiónál az 56-dik §. ki ne maradjon, lármának és békételenségnek most is kell történnie; és az — látom — történik is. Ezen okoknál fogva tehát én — noha a csöndességnek legnagyobb barátja vagyok — a zúgolódás ellen nem szólhatok, mert a házszabályok 70. §-a szerint a tisztelt elnök urat illeti a jog, hogy a lármát és nyugtalanságot megszüntesse. Kérem tehát, méltóztassék a házszabályokat megtartani. Áttérve a szőnyegenlevő pótindítványra, minthogy a támogatására Hodosiu képviselőtársam által előhozottakat minden tekintetben pártolom, és ugy hiszem, hogy a t. ház is azokat, ha nem is általánosságban , de legnagyobb részben, pártolni fogja; (Derültség) minthogy azon pótindítvány a mérséklet legszelídebb hangján van irva, s tudom, hogy azon pótindítvány csak igazságot és méltányos kérést tartalmaz, melyet az igazságnak és testvériségnek okvetlen el kell fogadnia: én a pótindítványt egész terjedelmében elfogadom s a t. háznak elfogadás végett ajánlom. Tisza László : Nagyon rövid időre kéremki a t. ház figyelmét, mert úgyis csak a napirend megsértésével szőnyegre került tárgyhoz kivánok szólani. Első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a beadott pótindítványt pártoló urak közó'l többen hivatkoztak itt a ház kegyességére. Nézetem szerint itt a ház kegyességéről szó nem lehet: a háznak kötelessége ezen kérdéseket a maga rendjén s a maga idejében eligazítani. Ezen pótinditványnyal szemben, és az abban indítványozott, nem pedig, mint némely azt pártoló szónokok kifejezték, .jogosan követelt" nézetekkel szemben, legfeljebb a ház eszélyességéről lehet szó. Ezen eszélyesség pedig , t. ház , körünkben hiányozni bizonyosan nem fog. Nagyon sokszor említtetett föl a nemzetiségi kérdés, mint égető seb, de majd mindig csak ugy hallottam azt fölemlíteni, mint oly égető sebet, mely nem a magyar nemzet, hanem a nem-magyar ajkú n( mzetiségek keblét vérzi. A dolog nem így áll. Égeti ezen kérdés mindnyájunk keblét; égeti az a magyar fajt is, és el merem fájdalom mondani, szinte jobban, mint a többit. (Ugy van!) En, t. ház ezen égetés különböző fajaira és nemeire itt kiterjeszkedni nem akarok; röviden csak annyit hozok fölállításom igazolásául, hogy ha fájhatna a minoritásnak a majoritás sértegetése és fölötte való uralkodása, bizonyosan a majoritásnak, mely magában még- az igazságnak és a méltányosságnak KKPV. H. NAPLÓ. 186% II. önérzetével is bír, sokkal jobban kell, hogy fájjon a minoritás méltatlan nyugtalankodása, sértegetése. (Helyeslés.) Eget e seb mindnyájunkat egyformán : a helyett tehát, hogy széjjelhuzzunk, fogjunk össze igazi jóakarattal, őszinte elhatározással valamennyien, és az ügyet Isten segedelmével el fogjuk mindnyájunkközmegelégedésére intézni. Igen régi példa, t. ház, a vesszőcsomagé, mit ismételni nem akarok, csak annak bizonyságául említem föl azt, hogy nem értem, miért akarnak az egyenkint talán hasonerejü, de mindenesetre kisebb kévét alkotó veszszők elválni azon nagy kévétől, mely az ő támogatásukat viszonozva, bizonyosan többet használhat nekik erejökre nézve, mint a mennyi hasznot huz viszont a kisebbtől, azon kisebb kévétől, melynek testvér fáját a diplomatia legkényeztetőbb nedveivel éveken keresztül locsolta, s azt mégis, mint ezt minden alkotmányos érzésű embernek fájdalommal kell látni, a legelső vihar képes kiszárítással s szétforgácsolással fenyegetni ? Még egy megjegyzésem van, t. ház, mit el kell mondanom, mintegy annak ismétlésére, hogy Babes Vincze képviselőtársunk óhajtása e házban talán soha kielégíthető nem lesz; de igenis kielégíthető azon nemzetiségé, melyet ő képviselni állít, azon nemzetiségé, melynek ő is tagja. Erre, t. ház, e körben — és tán ez is ösztönözött engem a fölszólalásra — élőbb bizonyíték nálamnál nincs. 186 l-ben egy nagy részben románajku választókerület képviselőjeként állottam itt, s hajói emlékszem, akkor is tán épen Babes Vincze képviselőtársammal szemben is bátor voltam az általam most vallott elveket védelmezni. Az idő és körülmények változtak, a lelkes kerület, mely 1861-ben engem magyarajkut küldött e tisztelt házba, most románajku egyén által van itt képviselve; büszkén mondhatom azonban, hogy ama nagy részben románajku választókerület nézetei ma is , midőn képviselője román, ugyanazok, melyek 1861-ben voltak, mikor engem küldtek e t. házba. Nem keresték ők tehát, ki román,vagy magyar, hanem keresték csupán azt, hogy képviselőjük az összes haza érdekeit mint igazi hazafi, minden egyéni, minden nemzetiségi viszketegtől edvonva, határozottan tudja érezni és védelmezni. Igenis, t. ház, most is, mint közvetlenül egy vegyes kerületnek, habár kevesebb románnak képviselője, mint egész imádott hazám összes érdekeinek képviselője egyszersmind, bátor vagyok azon meggyőződésemet kinyilatkoztatni, hogy ha Babes képviselő urat nem is, de hazánk román lakóinak többségét bizonyára ki fogja e ház elég-iteni: meri a román nép nagy többsége már is méltányolja törekvéseinket, melyek saját hibánkon kivül nem juthattak eddig eredményhez. (Helyeslés. Szavazzunk!) Joannovics György jegyző: Ivánka Imre! 8
