Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-52
56 LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nem tartom, és azért megjegyzés nélkül hagyni nem akartam. A mi magát a tárgyat illeti, itt nem az a kérdés, ki a jó román, ki a jó magyar, hanem ki szereti a hazát, mindnyájunk közös hazáját valódilag, és ki szereti legjobban. Én kijelentem, ép oly jó hazafinak tartom a tótot vagy románt, és egyéb testvéreimet, mint enmagamat; de ezt az indítvány t korszerűnek, hasznosnak, czélravezetőnek nem tartom : azért el nem fogadom , hanem ragaszkodom a tizenkettes bizottság javaslatához, és kivánom, hogy az egyes nemzetiségbeli tagok, ha a tárgyalásnál észrevételeik lesznek, akkor hozzák elő. Most indítványukat el nem fogadhatom. (Helyeslés.) Maniu Aurél: Azon térre nem lépek, melyre ezen, magában véve, speeifícus egyszerű kérdés tereltetett; mert itt nem annyira az indítványra vonatkozó kijelentések tétettek, hanem maga a nemzetiségi kérdés vétetett — per tangentem — tárgyalás alá. (Helyeslés. Halljuk!) Bónis t. képviselőtársunk azt monda, hogy ő a ezélt, melyet ezen indítvány el akart érni, csak abban látja, hogy a nemzetiségek kellőleg legyenek képviselve a kiküldendő bizottságban. Megvallom, én is aláirtam a módosítványt, de tőlem más egyéb mellékezél távol volt: egyedül az volt ezélom, hogy a bizottságban a nemzetiségek kellőleg legyenek képviselve: ezt pedig úgyszólván a tizenkettes bizottság javaslata további indokolásának tartottam. A tizenkettes bizottság, javaslatában, midőn a codificationális, nxunieipális, és egyéb ügyek elintézésére öt uj bizottság kiküldetését ajánlja, egyszersmind azt mondja, hogy a ház minden tagja szakképzettségénél fogva nyilvánítsa, melyik bizottságban akar részt venni. Pótindítványunk által, legalább én, de úgy hiszem, a többiek is, azt akartuk elérni, hogy szakképzettségű egyének helyett minden nemzetiségbeliek közül legyenek a nemzetiségi kérdés megállapításában kiküldendők: mert minél több nemzetiségbeli lesz ott képviselve, annál több oldalról lesznek fölfejtve a bizottság szűk körében az egyes igények, annál jobb lesz a terv; s a bizottság alkalmasabb is e kérdés taglalására, mint maga a ház. Tudom, hogy nem s bizottság hoz törvényt, s nem is kívántam volna, hogy a nemzetiségek azért követeljék a képviseltetést, hogy a bizottságban többségre vergődjenek és többségi javaslatot készítsenek : mert e tárgynak e házban kell tárgyaltatni, hol a nemmagyarajku nemzetiségek nincsenek többségben. Azért kívántam, hogy a nemzetiségek ott kellően képviselve legyenek, hogy annál több oldalról fölvilágosittassék ezen bonyodalmas kérdés, mely csakugyan alapja alkotmányos életünknek, mert a nemzetiségi kérdés igazságos és kielégítő megoldása nélkül alkotmányunk szilárd alapon nem fog állani soha. Ugy gondolom, hogy egyebekre nézve, mik itt fölhozattak, nem vagyok hivatva feleselésbe bocsátkozni; hanem egyszerűen mondom, hogy én specifice azon czélból írtam alá az indítványt, hogy ezen itt közelebbről érintett fő czélok eléressenek : és igy fogva föl ezen indítványt, nem is lehet ellene semmit mondani. Ennélfogva ajánlom elfogadását. Varga Flórián: T. ház! A bizottságok alakítására és szervezésére kiküldött 12 tagú választmány véleményéhez pótindítvány adatván be, ezen pótindítványt magam is, mint román, aláirtam, és aláírván, a t. ház béketűrése és csendessége mellett egynéhány szót akarok hozzá mondani. (Halljuk!) De engedelmet kérek a t. háztól, hogy mielőtt ezen pótindítványhoz szólanék, legyen szabad a napirendhez vagyis, jobban mondva, az eddig, de különösen a mai nap— midőn a nemzetiségi kérdés van szőnyegen—tapasztalt házi rendetlenséghez szólanom; és ha szerencsés lehetek a t. ház béketűrését egy pár perczig élvezhetni, talán fogok mondhatni valamit, mi a t. háznak tetszeni fog. (Derültség. Halljuk!) Azt tapasztaltam, t. ház, hogy midőn egyik vagy másik szónok egy, a t. ház előtt ismeretes, azonban kevésbbé kellemes tárgyról szól, olyankor, ha nem is az egész ház, de egy része lígyszólván folytonos nyughatatlanságban szokott lenni. Én ezen nyughatatlanságot természetesnek tartom, tartom pedig azért, t. ház, mert eszembe jut azon bibliai mondat, hogy a mit nem kívánsz, hogy néked mások cselekedjenek, te se cselekedd azt másoknak: ha tehát oly tárgyról szólok, mely talán némelyek előtt nem kellemes, akkor természetes dolog, hogy a háznak egy része mindig zúgolódik, mi által engem arra ösztönöz, hogy ha majd a ház egy része oly tárgyról fog szólani, mely előttem kevésbbé kellemes, tehát olyankor magam is zúgolódjam. (Rendre ! A tárgyra!) De még természetesebbnek tartom a zúgást ilyes alkalommal azért, mert minden, a mi ezen házban történik, az egyszersmind valaminek alapja szokott lenni. Ha jól emlékezem, a házszabályok 56. §-a akként szól, hogy a szónokot beszédében megszakasztani nem szabad. Hogy ezen § a házszabályokba beszövetett, annak nem volt más oka, mint hogy a házban folytonos nyughatatlanság volt. Az igaz, hogy miután ezen §. benne van foglalva a házszabályokban, a házban csendességnek kellene lenni. De szerintem békételenségnek mégis kell történni most is, mert ha jól emlékezem, Eötvös József b. és több képviselőtársaink beadott indítványa azt kéri, hogy a házszabályok vizsgáltassanak meg; (Fölkiáltások : A dologra!) és noha azoknak csak a követek igazolására vonatkozó részét kéri megvizsgáltatni, mégis lehet tartani, hogy a házszabályok átalánosságban meg fognak vizsgáltatni. (A tárgyra! Zaj.)
