Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-52

54 LH- ORSZÁGOS ÜLÉS. Nem tehetem, hogy a jelen indítványhoz, de csak igen röviden. hozzá ne szóljak. Pártolom azt teljes szivemből, először a most előadottak alapján; de pártolom másodszor azért is, mert véleményem szerint a külön nemzetiségű férfiak legjobban tudják és kell is tudniok a nemzetiségek jogait és méltányos követelményeit, kívánalmait, fájdalmait és aggátyait. Ha tehát ezen nagy horderejű nemzetiségi bizottságban a külön nemzetiségek kellőleg képviselve lesznek — indítványunkban számot és egyéneket mi sem neveztünk — akkor ezen férfiak a a bizottságban a méltányos kívánalmakat, aggodalmakat és fájdalmakat nyilvánítván, ezek ott sokkal jobban fognak tárgyaltathatni, mint nyílt ülésben ; és ott befejeztetvén az ügy, itt e házban ezen kérdés sokkal szerencsésebben és könnyebben lesz megoldható. Ezen okoknál fogva tehát az indítványt pártolom. Most még egy pár szót. Igen fájdalmasan esett, tisztelt ház, hogy némelyektől gyanusíttattunk, Schmerlingistáknak, Bachistáknak neveztettünk. Az efféle gyanúsítások által soha sem fogjuk egymást capaeitálni- Ellen-érveket szívesen hallunk, de gyanúsításoknak, legalább én, czélját nem látom; s azért kinyilatkoztatom, hogy sem engem, sem társaimat oly gyanúsítások soha sem fogják visszarettenteni attól, hogy véleményünket szabadon ki ne mondjuk és ügyünket ne védjük. (Zaj). Médán Endre: Tisztelt ház! A tizenkettes bizottság javaslatában, mely most tárgyalás alá vétetett, többek közt az is áll, hogy a különböző bizottságokba kinevezendő férfiaknál különösen tekintettel kell lenni szakismeretre és hajlamra. Ebből az következik, hogy nem minden tárgyra nézve bír minden képviselő egyenlő szakismerettel és hajlammal. Ha ezen javaslaton nem akad föl a t. ház, úgy hiszem, ezen indítványon sem akadhat föl, mely nem egyéb, mint bővebb kinyomata a tizenkettes bizottság e tárgyra vonatkozó jelentésének. Megengedem, t. ház, hogy minden képviselő bir kellő szakismerettel és hajlammal az ezen tárgyban készítendő tervek fölötti tanácskozáshoz; de azt is megengedi a t. ház, hogy a nem-magyar nemzetiségű képviselőknek nagyobb hajlamuk van ez ügy felett készítendő javaslatra. Hogy ezen ügyben egy égető seb begyógyításáról van szó, az be van ismerve az által, hogy a közös ügyek tárgyalása után első helyen leendő fölvétele iránt intézkedés történt. Ezen seb begyógyításáról, még pedig tartós begyógyításáról van szó. Az igazolási kérdéseknél mindig szóba jött, kik a felek, és erre nézve nagy véleménykülönbség uralkodik. Itt megint szóba jön, hogy kik a betegek és kiknek van sebök. Azt hiszem, uraim, a betegek a születésüknél fogva a nem-magyar nemzetiséghez tartozó lakosai az országnak: ezek sebeinek begyógyításáról van szó. Ne vegye tehát rósz néven a t. ház, ha az illető nemzetiségbeliek azon óhajtásukat terjesztik elő, hogy azon bizottságban, mely a nemzetiségi kérdés kiegyenlítése fölött lesz tanácskozandó, a nemzetiségek is kellőleg külön képviselve legyenek; és ne gyanúsítsuk egymást, ne mondjuk : Schmerlingista, Bachista, s több efféléket. (Derültség.) Schmerling derék ember volt, csak az az egy hibája volt, hogy a németségnek túlságos barátja volt .... (Zaj) s a német centralisatio volt eszméje. (Nagy zaj.Az elnök csenget.) Teljesítsük azért a különböző nemzetiségbeliek méltányos óhaját, mely nem áll egyébből, mint a tizenkettes bizottság javaslatában foglalt azon megkivántatóságból, hogy a bizottságokba kijelölendő férfiaknál tekintettel kell lenni a szakismeretre és hajlamra. Azért ez indítvány elfogadását kérem. Budnyánszky Flórián: T. ház! Meg vagyok győződve, hogy azon tiszta szándékkal jöttünk e szent helyre, hogy ne egymás fölött uralkodjunk, hanem összevetett vállakkal a haza boldogságának előmozdításán dolgozzunk. Igen sajnálom, hogy ez a kérdés a mai napon fölvétetett. Mi mindnyájan, kik itt vagyunk , igazságosak kívánunk lenni, és biztosítom az urakat, testvéreimet, a románokat, hogy én is egyike vagyok azoknak, kik szent elveik szerint kívánom a nemzetiségi kérdés czélszerü • megoldását mindaddig , míg észre nem veszem a Sz. István koronájának szétdarabolására való szándékot. (Helyeslés.) T. ház! A románoknak szintén, mint a magyaroknak, hiszem, legszentebb kötelességükben áll a haza közboldogságáért működni, (ügy van!) Ha pedig ezt nem akarják, uraim, jól volt az kimondva: ha vesz a magyar, utána vesz a román. Uraim, én is tót kerület képviselője vagyok, ismerem azon kerület szándékát; és mondhatom, hogy ott az izgatók semmit seni tehetnek. Az én^tótjaim egészen magyarok ; (Éljenek!) az én tótjaim elismerik a magyal' nyelvet, mint diplomatikus nyelvet, és kimondom, uraim, kívánják a tulajdon nyelvökkel való szabad élhetést. Hiszem, hogy az urak sem kivannak többet, és azt az uraktól senki sem tagadja meg. Egyébiránt fájdalommal kell kijelentenem, hogy jól volt az említve, hogy 48-ban kezdődtek azon végzetes nemzetiségi mozgalmak, melyek az egész hazára szerencsétlenséget hoztak. (ügy van! Helyes!) Röviden kimondom, ha nem lesznek izgatók, a magyarnak igazságos szándékai mellett soha sem lesznek nemzetiségi bajok. (ügy van!) Szentkirályi Mór: Ha a szőnyegen forgó indítványnak úgynevezett nemzetiségi kérdésére vonatkozó pontjában az volna, hogy az úgynevezett nemzetiségi kérdés elnapoltassék, vagy ha el nem napoltatik, megoldása oly módon eszközöltes-