Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-52

LIL ORSZÁGOS ÜLÉS. §3 kérdésnek ez a sorsa: és azért ez indítványnak szellemét nézem, nem pedig szavakat, melyekben föl van téve. Az indítvány szelleme nézetem szerint az, hogy azon többség, mely talán nem tartozik azon nemzetiséghez, vagyis, mondjuk ki világosan, hogy a magyar többség e teremben, midőn szavazásra fog kerülni a nemzetiségi kérdés, nem fogja elnyomni a kisebbséget. Ezt mondta Pest városának érdemes és mélyen tisztelt képviselője, kinek szava, valahányszor még eddig közöttünk fölemelte, mindannyiszor bölcs tanács volt. O is bizonyára akként értelmezte az indítványt, midőn mondta, hogy nem lehet itt szó a nemzetiségekről, mert egy és ugyanazon hazának fiai vagyunk, bármelyik nemzetiséghez tartozunk is; mindnyájan egy hazának gyermekei vagyunk, kiknek kötelességében áll minden érdekeket, melyek talán az egyetértést háborgatnák, szelíden elintézi. Én tehát ezen szellemben véve az indítványt, azt igenis pártolom és méltánylom; nem azonban azon formában, mint némely eló'ttem szólók méltóztattak fölvenni, hogy itt netalán számítás tétessék a nemzetiségek között, és a megállapítandó számitás szerint határozzuk meg a kulcsot, hányat válaszszunk meg valamelyik nemzetiségből : mert akkor más érdekek is szerepelhetnének, nevezetesen a vallás. Én tehát nem így értelmezem az indítványt; hanem mivel annak philosophiai értelmet lehet és kell adni, így azt szívesen pártolom: mert tudom, hogy nincs nagyobb szerencsétlenség, mint e hazában a fönálló nehézségeket még szaporítani; s tudom azt is, hogy: pereunt propinqui qui inter se dissentiunt. (Szavazzunk!) Gozsdu Manó: Szivemből sajnálom, hogy ezen magában, a mint felolvastatott, igen ártatlan pótjavaslat oly ingerültséget okozott. Hiszem, hogy nem okozott volna, ha pártolására ügyetlen szavak nem emelkedtek volna; mert csakugyan igaz marad az, hogy nincs nagyobb ellenség, mint az ügyetlen barát. (Derültség. Helyeslés.) Megvallom, hogy az indítványt magában, a mint tétetett és az le van irva, elfogadhatónak látnám; de nem csodálom, hogy az úgy, a mint magyarázva volt, nagy ingerültséget okozott. Engedje meg a t. ház , hogy kénytelen vagyok saját személyemre térni. (Halljuk!) Ünnepélyesen felszólítom Babes képviselő urat, mondja meg, ki az a rósz román, ki a ház által bizottságokba szokott megválasztatni, mig a jó román nem. (Helyeslés.) Én kinyilatkoztatom, hogy noha már nekem igen tekintélyes bizottságba volt szerencsém megválasztatni, még sem akarom magamra értetni azt a „rósz román" czimet: mert kinyilatkoztatom az egész világ előtt, hogy az egész föld kerekségén jobb román és jobb magyar hazafi, mint én, nem létezik. (Elénk éljenzés.) Igaz ?ugyan, hogy más utakon járok a román nemzet boldogítása tekintetéből, egymástól elváló utakon; és ígérem is, hogy arra az útra soha sem fogok térni, hanem óhajtom, és imádom az Istent, hogy ő térjen az én utaimra. (Zajos tetszés.) Vesse akárki a mappára szemét, és meg fogja látni, hogy azon román, ki a román nemzetet folytonos ellenségeskedésre ingerli a magyarok ellen, legnagyobb ellensége a román nemzetnek; meggyőződhetik, ha egy kis élet- és világtapasztalása van, hogy az egymás közti súrlódások csak mind a kettőnek életét rövidítik : mert ha ma elvész a magyar, holnap a román fog elveszni. (Elénk helyeslés.) Ismétlem tehát hogy nem akarom a világ előtt azon gyanút magamra venni, mintha talán én volnék azon „rósz román". Én magamat jó románnak tartom. Nyilatkoztassa ki tehát tíabes kéjnviselő ur, ki azon rósz román, ki magát a magyarok által mindig megválasztatja; nevezze meg őt: mert ha meg nem nevezi — nem akarok tiszteletlen lenni ezen ház előtt — hanem más utón fogom nevét megmondani. (Elénk helyeslés.) Babes VinCZe: Tisztelt ház! Gondolom, felelettel tartozom Gozsdu Manó képviselőtársunknak. Megvallom, én azokat, miket rósz románról és rósz i magyarról mondottam, úgy vettem,mint tapasztaljuk naponkint és tapasztaltuk főleg a múltban.Hivatkoztam a multra,de eszem ágában sem volt, hogy Gozsdu képviselőurat rósz románnak véljem.(De hát ki az? Zaj. Az elnök csenget.) Ellenkezőleg, Gozsdu. urat jó románnak tartom és tartottam mindig. Személyeket nevezni — úgy hiszem — parlamentekben nem szokás. (De gyanúsítani sem! Zaj.) Azt gondolom, akár hányszor történt itt e házban vonatkozás bizonyos személyre,az soha sem neveztetett meg.Azért én világosan a tapasztalatra hivatkozva, melyet, úgy gondolom, minden egyén ezen t. házban szintI úgy tehetett, mint én, nem fogom a személyt megnevezni, és ezt tenni nem is tartom kötelességemnek ; de az nincs is köztünk, és én nem is mondottam, hogy itt van közöttünk. (Derültség) A mit mondottam, nem bizonyos, e tisztelt házban levő személyre értettem, és azt gondolom, nincs senkinek joga ezt így értelmezni. Ismétlem, nem tartom, I hogy a parlamentarismus követelné, hogy valaI mely személy megneveztessék. (Zaj.) Borlea Zsigmond: Tisztelt ház ! Még a múlt hó 22-én tartott ülésben voltam bátor a tisztelt ház figyelmét egész tisztelettel felhívni, hogy a bizottságokbaválasztandó egyénekre nézve minden egyes nemzetiségre kellő figyelemmel és méltányossággal lenni kegyeskedjék. De sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy ugyanaz nap három bizottság lett megválasztva és azokba egyetlen egy külön nemzetiségű, legalább a románok közül egy sem lett megválasztva. (Zaj. Az elriők csenget.)