Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-49

XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 nősen a katonaságra nézve azt az észrevételt aka- . rom tenni, hogy azon egy körülmény, hogy a ka- ! tonaságot onnan eltenni ígérték, ha a szavazók Babarczyra szavaznak, ez maga elö'ttem elég bi­zonyság arra, hogy a legnagyobb nyomás gyako­roltatott a választókra. Mert ha azzal fenyegetnek i vagy kecsegtetnek valakit, hogy a katonaságot I nyakára küldik vagy elteszik: ez oly nyomás, j melynél nagyobb már nem kell. Azt hiszem, ezen | két ok, de egy is untig elegendő' arra, hogy a vá- j lasztás megsemmisíttessék. PaCZOlay JánOS (szól, de beszéde, részben a távolság, részben a teremben uralkodó zaj miatt nem érthető. Babarczy b. választását igazoltatni kívánja s többek közt hvagiatlanságnak mondja, hogy a kisebbség e választás ellen panaszt tett.) Zichy Mndor gr.: Tisztelt ház ! Én az elénk terjesztett véleményt egyik részében sem pártol­hatom. Nem pártolhatom sem az igazolás megta­gadását, sem a költségek megtérítését illetőleg. Az elsőre nézve két indok hozatott föl. Egyik az, hogy az összeírás nem történt volna kellő mó­don, s hogy ennek következtében sok szavazatra jogosult elesett volna joga gyakorlatától. E vádat nem látom alaposnak azért, mert okoskodása ab­ban rejlik, hogy a választók kötelesek az összeirási bizottság előtt megjelenni, hogy ezen alkalommal joguk érvényességének alapját megszerezzék, ha választási jogukat élvezni akarják. De az összeirási bizottságok, eltérve ezen intézkedéstől, nem csak ezen esetben, hanem köztudomás szerint igen sok esetben nem a jelentkezőket irták össze, hanem elővették azon összeírásokat, melyeket a községek­ben készítettek s ezek alapján állították össze a lajstromot. Kérdem, ez által megfosztatott-e valaki szavazati joga gyakorlatától? vagy nem inkább olyanokra ruháztathatott-e ejog gyakorlata, kik ez- i zel talán nem bírtak ? (Közbeszólás: Megtörténhetett mindkettő!) Én azt hiszem, a válasz kétségtelen: hogy ebből nem a jogok megszorítása, hanem in­kább kiterjesztése következett. Már most, kérem, ha azt hozzuk föl, hogy némelyek azért nem sza­vazhattak, mert meg sem jelentek az összeíró bi­zottság előtt, ezek csakugyan nem emelhetnek pa­naszt jogcsorbitás miatt, mert ha nem jelentkeztek s ennek következtében az összeírásból kimaradtak, magok mondtak le jogukról, magok nem éltek a törvény által nekik nyújtott joggal, melyet a sza­vazás gyakorolhatására elkerülhetlenül érvényesí­teniük kell. Ha tehát jelen esetben azt mondjuk, hogy némelyek elejtettek szavazási joguktól, mert nem voltak a szavazási lajstromba fülvéve és mert koruk jogosultsága nem volt constatálva, ezen következtetés azért sem alapos, mert magok mond­tak le jogukról, midőn az összeirási bizottságnál nem jelentkeztek. Azonban hány emberre vonat­KÉPV. n. HAPLÓ. 186 a / 6 n. kőzik ezen egész kérdés? A jelentésből kitűnik, hogy mintegy 90-en voltak. (Fölkiáltások: Töb­ben, 130-an!) Az nem tesz különbséget, akár 130, akár 90 volt. Hibáznánk, ha mesterkélt okoskodás alapján azt akarnók kihozni, hogy ezen száz vá­lasztó vagy egészen az egyik, vagy egészen a má­sik párthoz sorozandó; hanem legtermészetesebb föltevés az, hogy ezek a szavazástól elestek ép ugy szavaztak volna hason arányban mindkét­felé , mint a többiek, a nélkül, hogy ez által az érintett inductiora jogosíttatnánk. Mindazonáltal, akár 90, akár 100 legyen az ekkép elesett szava­zók száma, mindenesetre ez ellen felszólalni az egyik vagy a másik választó félnek jogában és kötelességében állott volna. Azonban ezen kérdés mindkét oldalról elejtetett, s mintegy compromis­sum utján megnyugodtak abban, hogy ebből iga­zolási kérdés ne támadjon. (Ellenmondás. Nagy zaj.) Ezen okot tehát egyátalában nem látom elég­ségesnek arra , hogy az igazolás megtagadtassák. Ennek következtében, minthogy az összeíró bizottság eljárását nem hibáztathatom, minthogy az csaknem átalánosan gyakorlatban levő eljárás, nem látom az összeíró bizottságot megróván dónak, s ennek következtében a vizsgálati költségeket sem tartom rá vetendőnek; annál kevésbbé, minthogy törvényes alapot arra, hogy más, mint a vesztes fél marasztaltassék el a vizsgálati költségekben, nem találok. A mi a második indokot illeti, t. i. a szolga­bíró és a polgármester eljárása hibás voltát és hi­vatalos állásukkal való visszaélést, erre nézve nem akarom magát az eljárást közelebbről vitatni, (Zaj) minthogy én magam is igen sok megro­vandót látok ezeknek eljárásában ; kérdem azon­ban, arról van-e szó, midőn képviselő igazoltatik, hogy ítéletet mondjunk egy szolgabíró, vagy más hivatalnok eljárása felett ? vagy nem-e inkább ar­ról, hogy világosságot derítsünk azon kérdés fölé, vajon a választók választási jogukat szabadon él­vezhették-e vagy sem ? Ha egyes egyén hibás el­járásának megrovása miatt egy képviselőt ejte­nénk el képviselői jogától, akkor egyik sérelmet a másik sérelemmel torolnék meg. Különben előfor­dulhatott azon eset, hogy akármely hivatalnok el­járása miatt a szavazási jognak szabad gyakorlata korlátoltatott, s ekkor a versenytársnak minden esetre jogában állott ezen eljárás ellen panaszt emel­ni. Ott azonban semmi nyomát sem látom annak, hogy a szolgabíró és polgármester ellen, hivataluk­kal való visszaélés és a szabad választási jog gya­korlatának megszorítása miatt, panasz emeltetett volna, melynek következtében az ő eljárásuk vizs­gálat alá vonandó és megrovandó lett volna. (Zaj.) Mondom tehát, a mi a második okoskodást illeti én osztozom azon nézetben, hogy a hivatalnok el­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom