Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-68

LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 159 kozunk, oly politikai elvek vitatásába elegyedünk, melyek nagy fontosságát senki közülünk nem ta­gadja, és melyekre kiki meggyőződéséhez képest teljes figyelmét, teljes tevékenységét fordította ed­dig és fogja forditani ezentúl is, de melyek leg­kevésbbé sem alkalmasak arra, hogy azt, a mi je­len feladatunk fő kelléke, t. i. az orvoslást siettes­sék. ('Helyeslés a jobb oldalon.) Ha kívánatos az egyetértés köztünk, t. ház! hogy sikert érhessünk a szenvedő nép érdekében, nem kevésbbé bizonyos az is, hogy a törvényhozás másik tényezőjével, ki a végrehajtó hatalmat birja és gyakorolja, szintén egyet kell értenünk, hogy atyai szándékkal tett intézkedéseit lehetőleg támo­gassuk, azoknak gyors menetét meg ne akaszszuk, és saját kezünket meg ne kössük az által, hogy a halasztást nem engedő feladattal alkotmányos alakzatunk nagy ügyét összefüggésbe hozzak. Tudva van, t. ház! hogy a kormányformát illető­leg nem az alaki jog, hanem annak mikénti élet­beléptetése fölött A-an véleménykülönbség a tör­vényhozás két tényezője között. A fejedelem erre vonatkozó aggodalmait nyíltan kijelentette; a tör­vényhozó testület azokat két feliratban törekedett eloszlatni. De, t. ház! ez által az alkotmányos sza­bad egyezkedés befejezettnek, és az, mi annak tár­gyát képezi, már eihatározottnak nem tekinthető. Alkotmányos jövőnk az által fog leginkább bizto­síttatni, ha számításainkból egyik tényezőt sem hagyjuk ki, ha a törvényes állapotnak mielőb­bi helyreállítása fölötti közös megállapodás mind a két tényezőnek szabad hozzájárulásán fog alapulni, ha ezen ügyben se az egyik tényező, se a másik tényező. véleménye érve'nyesitése vé­gett, pressiot használni nem. fog. (A bal oldalon zaj. Halljuk!) Ily pressio gyakorlását az ország­gyűlés eddig gondosan mellőzte, és a szabad alkotmányos egyezkedésnek ezen nélkülözhetlen kelléke dicsőén jellemezte az országgyűlés két föl­iratát. Kövessük ezen irányt tovább is, és ne té­veszszük el azt most, midőn szűkölködő polgártár­sainknak minél gyorsabb, minél hatályosabb se­gélyt kell nyújtani, midőn Fölséges Urunk e te­kintetbeli készségéről köztudomásból értesítve va­gyunk, végtére midőn, szemben a világ' eseményei­vel és a birodalom jóllétét, sőt létét is veszélyez­tető méltatlan megtámadtatásokkal, hűséges és lo­vagias érzületünk nagyobb mértékben, mint va­laha, késztet arra, hog}~ a fejedelem magas tekin­télye és alkotmányos joga iránti tiszteletünket tényleg nyilvánítsuk. (Helyeslés a jobb oldalon.) A ki figyelemmel olvasta a képviselőház vég­zését, melylyel a választmány kiküldetett, meg fog győződni arról, hogy a képviselőház már ezen ki­küldetés alkalmával is, az országgyűlésnek a jelen törvényhozási viszonyok által megengedett hatás­köréhez képest és ennek korlátai közt, kívánta a javaslatot elkészíttetni, a mivel nyilván ellenkezik azon indítvány, és ellenkeznek azok okoskodásai, kik ezen viszonyoknak rögtöni megváltoztatását tűzik ki föltételül és első feladatul, nem pedig a jelen létező viszonyok közt lehetséges segélyezést és ennek siettetését. Hivatkozva tehát mao-ának e végzésnek szavaira, továbbá is ragaszkodom a vá­lasztmány javaslatának velejéhez azon módosítá­sokkal, melyek Deák Ferencz tisztelt képviselő­társunk által inditványoztattak; és ebbeli meg­győződésemben nem ingathat meg engem Kállay Ödön képviselő úr minapi okoskodása, ki a fran­czia szabadelvű kormány mintája szerint eszköz­lendő átalános szavaztátás által vél bizonyosságot szerezhetni arról, hogy a nép minden baja orvos­lását egyedül az országgyűléstől várja. (A bal ol­dalon felkiáltások: Igaz !) Bármennyire óhajtom, t. képviselőház, hogy mi a népnek ne csak man­dátumát, hanem bizalmát is bírjuk és megérde­meljük, mindamellett tévúton, valóban sajnos tév­úton látnám a néy>et. ha csakis az országgyűléstől várná, nem pedig az összes törvényhozástól és törvényhozó tényezőktől . . . (Nagy Zaj a bal olda­lon) ha, mondom, csakis az országgyűléstől, nem az összes . . . (Nagy zaj a baloldalon. Hisz azt akar­juk!) Méltóztassanak kihallgatni, akkor nem le­szek kénytelen ismételni szavaimat; különben addig ismétlem, míg megértetem. Tehát, mondom, az összes törvényhozástól és a törvényes ténye­zőknek egyetértő közremunkálásától várja a nép a boldogabb jövőt. (Helyeslés.) Kállay Ödön úr egyszerű előadására és jóslásai ellenében én is csak egyéni véleményemet adhatom elő; (Halljukl) de erősen hiszem, hogy bármikor fogna a nép akkép ki hallgattatni, mint azt ő kívánja, az túl­nyomó többséggel oda fogna nyilatkozni, hogy egyedül a kibékülésre . . . (Nagy zaj.) Elnök (csönget); Kérem a házat, képviselő ur szónoklatát félbe nem szakítani. (Halljuk!) Apponyi György gr.: Azt mondom, hogy egyedül a kibékülésre és az ország és fejedelem közti őszinte egyetértésre fekteti minden remé­nyét, (Ugyvan! Zaj a bal oldalon) és egyedül ezen eredményhez is köti azon bizodalmát, melylyel az országgyűlés iránt viseltetik. Igenis, t. ház, kötelességünk az országgyűlés részére megszerezni a nép bizodalmát; de ezzel nem fogunk még czélt érni, ha nem sikerül a fejedelem és országgyűlés közti bizodalmat megszilárdítani. (Zaj. Halljuk!) Könnyű azt kijelenteni, t. ház. hogy a segélye­zéshez kötött elvbeli föltételeknek be nem töltésé-, bői származható károkért a felelősség azokra há­rittatik, kik az alkotmány helyreállításának útjá­ban állnak. De vajon azok önmagokról elhárít-

Next

/
Oldalképek
Tartalom