Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-68

158 LXVITI. ORSZÁGOS ÜLÉS. A mit előttem szólott László Imre képviselőtőtársunk beszédének egyik helyén állit, nevezetesen, a hol mondja, hogy orvosnak tekinti az országgyűlést, megvallom , azon gondolatot ébresztette bennem, hogy ez talán nem egészen találó hasonlat: én részemről inkább- betegápolónak tekintem az országgyűlést, de a ki maga nem beteg; orvosnak pedig tekintem azokat, kik arra volnának és voltak volna már 17 év óta hivatva, hogy orvosolják a bajt, tehát azokat, kik a kormány vezetésével vannak megbízva. De — fájdalom — 17 év óta mind a mai napig, és Isten tudja, meddig, oly orvosok lesznek s vannak, mint a milyenekre Muretus emlékeztet, ki Olaszországban jártában csaknem halálos betegségbe esvén, az orvosok consilíumot tartottak fölötte. Consultáltak fölötte latinul, mint ez mai napig is szokás, és az eredmény az lőn: Faciamus experimentum in hoc eorpore vili. E latin consultatiot látom jelenleg 17 év óta folyton vezéreszméjeül a kormányférfiak eljárásának. De Muretusnak volt anynyi ereje, hogy utolsó kétségbeesésében összeszedvén magát, sátorfáját fölszedve, elhurczolkodott onnan, és igy megszabadult az experimentumtól. Nekünk azonban végig kellett tűrnünk az experimentumot; s bár kevesebbet tudunk latinul, mint Muretus, de azért megértjük a Deákszót, (Tetszés) és Isten jóvoltából megvagyunk mégis — bár ismét ujabb csapás súlya alatt görnyedve — melytől, mivel nem hiszem, hogy újabb fölirás megszabadítson bennünket, a végzési indítványra adom szavazatomat. A mi alkotmányunk helyreállítását illeti, arra nézve némileg szavazatom indokolásául is, végül még szabad legyen nézetemet röviden kifejeznem. Arról vagyok meggyőződve, hogy mi még bizonytalan ideig híjába fogjuk kínálgatni a kormánynak az alkotmányos jövő sibylla-könyveit. Lehet, hoszszabb vagy rövidebb ideig s több vagy kevesebb ízben el leszünk velők utasítva, s a kormány nem fog arra gondolni, hogy bár egyet-egj^et tűzbe lökünk, a megmaradtak értéke ugyanaz marad. Lehet, utoljára nem is egész könyv, csak egyetlen levél marad meg belőlök; de ez a dolgon semmit sem változtat. Kétségbeesni ez esetre sem tudok 5 s hiszem, hogy akkor is összes, függőben levő reményeinket fogjuk ezzel beválthatni; csak azt nem tudom, nem az osztrák birodalom terjedelme s a kormány hatalmi állása csorbulása után-e ? (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző : Apponyi György gróf! Apponyi György gr.: T. ház! Tagja levén azon választmánynak, melynek javaslata fölött foly a tanácskozás, hivatva érzem magamat némelyekre nézve, mik azon javaslat fölött elmondattak, megjegyzéseimet előadni. Kérdés tétetett mindenekelőtt, hogy miért indítványoztunk föliratot, mielőtt még a segélyezés módjára és az arra kívánt eszközökre nézve tökéletes tervvel állhattunk volna elő ? A felelet erre könnyű. Ezt azért tettük, mert a teendők első sorban a végrehajtó hatalom köréhez tartoznak: minélfogva ha a felelős kormánynyal érintkezhetnénk közvetlenül, akkor ugyanaz a képviselőházban az elemi csapás és az e végett fölhasznált és I fölhasználandó eszközök minőségére nézve interpelláltatott volna. Az ily interpellatiok az alkotmányos életben nem puszta kíváncsiságból, hanem magasabb politikai szempontból szoktak történni. Ezt nem tehetvén, a végrehajtó hatalom fejéhez, Fölséges Urunkhoz intézendő alázatos fölirás által véltük pótolhatni azon czélt, mely alkotmányos kormány irányában interpellatio utján volt volna elérhető. Ösztönzött ezenkívül ezen lépés ajánlására azon roppant ijedtség, mely szenvedő polgártársainkat a váratlan és súlyos csapás következtében megszállta: minélfogva szükségesnek, sőt mellőzhetlennek gondoltuk a kétségbeesésig növekvő aggodalmat az országgyűlés részvétének ily látható jele által legalább némileg csillapítani. Kérdés tétetett továbbá, hogy a választmány ; miért nem terjesztette a ház elé a segélyezés módja és az arra kívántató iránti véleményét ? A felelet erre is könnyű: mert a képviselőház által ezen választmány arra volt utasitva, hogy mindenek| előtt a tény fölött hiteles adatokat szerezzen, melyek nélkül alapos tervet előteremteni lehetetlen. Tulaj donkép a választmány, ha az előleges fölírat szükségét nem látta volna — tudva nem levén még akkor, hogy Fölséges Urunk atyai gondoskodása szükölködőink érdekében a szükséges intézkedést már megindítani kegyeskedett — nem volt volna azon helyzetben, hogy már is jelentéssel járuljon a t. házhoz, hanem alkalmasint bevárta volna azon időt, midőn az általa megszerzett adatok alapján eoncret tervet nyújthatott volna be : mit — ha gyanítani lehetett volna, hogy ezen elő; leges fölirati javaslat a vélemények olynemü elágazását idézheti elő, a milyent az eddigi discussio alatt tapasztaltunk — magam részéről is sokkal kívánatosabbnak tartottam volna. T. ház ! A napirenden levő tárgy bizonyára olyan, mely a lehető legnagyobb egyetértést s a pártkülönbség nélküli közreműködést követelőleg szabja elénk. (Igaz!) Mert semmisem hathat kártékonyabban a közvéleményre, és különösen az elemi csapások súlya alatt fohászkodó és minél gyorsabb segélyezés, után sóvárgó honpolgárokra, mint az a tapasztalás, hogy midőn sorsuk fölött, melyet mindnyájan enyhíteni akarunk, tanács-